Előd

Dinamizmus és ízlés

2007.03.29. 00:00

Programkereső

Trevor Pinnockot, a korabeli hangszereken játszó English Concert megalapítóját eddig szinte kizárólag úgy tartottuk számon, mint a historikus gyakorlat egyik jelentős specialistáját. A hatvan esztendős angol karmester – aki három évtized múltán, nemrégiben megvált együttesétől – most mégis egy modern kamarazenekar élén látogatott Budapestre, műsorán Haydn- és Mozart-művek mellett Liszt és Kodály egy-egy kompozíciójával.

A program középpontjában az este két bécsi klasszikus alkotása, Mozart B-dúr zongoraversenye (K 595) és Haydn 104. szimfóniája állt, s ezeket keretezte egy kései Liszt-zongoramű, a Gyászgondola zenekarra hangszerelt változata, valamint Kodály Galántai táncai. Szokatlan összeállítású, talán kissé széttartó műsort hallhattunk tehát, amely azonban biztosította a változatosságot, és arra is jó alkalmat teremtett, hogy több oldalról ismerhessük meg a karmester és a zenekar művészi arculatát.

A negyedszázados fennállását nemrég ünneplő, brémai székhelyű Deutsche Kammerphilharmonie elsőrangú kamaraegyüttesként mutatkozott be. Tagjai kiválóan felkészült hangszeresek, akik valódi kamarazenészi felelősséggel és egymásra figyeléssel muzsikálnak. Az évtizedes rutin a zenekar magas technikai színvonalán érződött csupán, egyébként játékukban nyomát sem találtam a megszokásból adódó fásultságnak. Ellenkezőleg: mindvégig frissesség és dinamizmus jellemezte zenélésüket.

Mindez persze nem kis részben Trevor Pinnock rendkívül intenzív, és informatív mozdulatokkal élő vezénylésének köszönhető. Haydn utolsó szimfóniáját jól artikulált, kontrasztokban bővelkedő, transzparens előadásban keltette életre a karmester. Pinnock élvezettel hívta fel a figyelmet egy-egy nem szokványos hangszerelési megoldásra, és remekül juttatta érvényre a haydni meglepetés-effektusokat, ugyanakkor mindezeket képes volt integrálni is a mű egészének zenei ívébe. Vezénylésében a részletgazdag kidolgozottság és nagyvonalú formai felépítés, a hatásosság és ízlés finom egyensúlya valósult meg.

2fb6ffcb-a1cd-40ce-8df1-5762e958b031

Ugyanezek az erények jellemezték a szünet előtt elhangzó Mozart-koncertet is, melyben egyúttal a zenekari hangzás puhaságára és érzéki szépségére is felfigyelhettünk. A zongoraverseny szólistája, Maria Joao Pires is a széphangzás, a líraiság és a kamarazenei attitűd jegyében szólaltatta meg a művet. A portugál művésznő bensőségesen éneklő tónussal, rendkívül finoman és érzékenyen játszott – ha valami kifogásolható e megközelítésben, az csak az lehet, hogy helyenként talán túlságosan is elomlóvá vált az interpretáció, meglassúbbodott a tempó, s hosszú legatóvá szelídültek gazdagon tagolt zenei gondolatok. Mégis megkapó hatású volt, s méltán váltott ki lelkesedést Pires Mozart-játéka; ráadásként a művésznő a zeneszerző egy négykezes szonátáját adta elő Trevor Pinnockkal közösen.

Hangulata miatt talán nem illett bele a műsorba, mégis nagyon örültem, hogy nyitószámként elhangzott a Gyászgondola John Adams sikerült hangszerelésében. Maga a zongoradarab Liszt öregkori, sötét hangú, a romantikus tradíciótól merészen eltávolodó gyászzenéinek egyike. Hogy milyen merészen mutat a jövőbe ez a zenei világ, azt éppen e zenekari változat tette egyértelművé: olykor Mahlert, olykor a korai Schönberget véltem kihallani a Liszt által leírt hangokból.

A Galántai táncokkal zárult az est programja. Két okból is tartottam a mű előadásától: egyrészt, képes lesz-e adekvátan megszólalni a darab egy kamarazenekaron; másrészt, vajon egy régi zenére szakosodott angol karmester és egy német zenekar miképpen boldogul majd a táncfüzér verbunkos-cigányos zenei világával. Mindkét kérdésemre pozitív választ kaptam: 22 fős vonóslétszámmal is pazarul szólt Kodály partitúrája, s az is kiderült, hogy Pinnockék szinte akcentus nélkül beszélik a mű zenei nyelvét. A Galántai táncok is azzal az igényességgel, temperamentummal, ugyanakkor mértéktartó ízléssel szólalt meg a Deutsche Kammerphilharmonie előadásában, mint minden ezen az estén.

(2007. március 27. 19:30, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – Budapesti Tavaszi Fesztivál; Liszt-Adams: La lugubre gondola; Mozart: B-dúr zongoraverseny, K 595; Haydn: D-dúr szimfónia, Hob. I:104; Kodály: Galántai táncok; km.: Maria Joao Pires (zongora), Deutsche Kammerphilharmonie Bremen, vez.: Trevor Pinnock)