Vendel

Könyvek

2007.04.05. 00:00

Programkereső

"Az állatoknak nem a hangja, hanem a belei a fontosak számunkra. S az az állat, amelynek a zene a legtöbbet köszönhet, nem a fülemüle, hanem a birka" – jelentette ki kategorikusan nyers szarkazmussal a tekintélyes bécsi zeneteoretikus és kritikus, Eduard Hanslick a 19. század második felében.

Természetesen tisztában kellett lennie azzal, hogy fanyar megjegyzése némiképp egyszerűsíti a zenei inspiráció rendkívül összetett kérdését, az 1850-60-as években azonban olyan könyörtelen csata dúlta fel a zenei közélet viszonylagos nyugalmát, amelyben egy meghökkentő határozottságában könnyen megjegyezhető mondat többet ért egy háromkötetes tanulmánynál.

A kíméletlen, gyakran személyeskedésig fajuló vita középpontjában a zene tartalmának és megjelenési formájának összefüggése, a szerkesztés és kifejezésmód technikai részleteinek megfejthetősége állt. Az építészettel, a képzőművészettel vagy éppen az irodalommal szembeállítva Hanslick a tárgyi és nyelvi kötöttségektől egyaránt független zene felsőbbrendűségének híve volt. Makacs kitartással érvelt azon meggyőződése mellett, amely szerint a zene nem több és nem kevesebb, mint hangzó alakjának időbeli kivetülése. Jelentése a szó köznapi értelmében nincs, mert a hangok összefüggésének szellemi rendje fogalmakkal nem megragadható.

Különösnek tűnhet, hogy annyi traktátus és kompozíció után, amelyekben az elmúlt századok komponistái a zene hangutánzó, hangulatfestő, érzelmeket irányító hatalmát bizonyították, valaki ilyen elszántan szentelje magát mindezek tagadásának, ráadásul szép számmal találjon hozzá követőket is. Valójában azonban a kérdés sosem pusztán az volt, hogy érezhet-e az ember fájdalmat, izgatottságot, örömet zenehallgatás közben, sokkal inkább az, hogy lehetséges-e mindezt olyan erőteljes alapnak tekinteni, amire egy egész kompozíció szerkezete felépülhet. Hanslickot nem az zavarta elsősorban nagy ellenfele, Liszt szimfonikus költeményeiben, hogy programjai zenén kívüli elemeket kevertek a művek értelmezésébe, hanem az, hogy külső inspiráció irányítására bízta a zenei forma megteremtését. A programzene ellenzőinek intellektusát mélyen sértette annak lehetősége, hogy hangokból álló, absztrakt motívumokat bárki is kizárólag andalító vagy ijesztő hatásuk alapján csoportosítson, egy képes gyerekkönyv bonyolultságával vetekedő szintre szállítva le a művek értelmezési lehetőségeinek körét. Igyekezetük, hogy a zene szellemi rangját sosem látott magaslatokra emeljék, sokszor el is fedte azt a tényt, hogy a programzene eredetileg szabad asszociációk sorának lehetőségét kívánta felvetni, mégpedig – talán a zene időbeli kiterjedésének köszönhetően – sokkal gyakrabban történetek, irodalmi inspirációk, mint képek segítségével. A drámai ütközések dinamikáját egyfajta elbeszélő szálra felfűző megközelítés pedig számtalan interpretációs lehetőséget kínál, egyszerűt és bonyolultat egyaránt, és rendkívül összetett formák kibontakozásának képes teret biztosítani.

Ezt a képességet használták ki a Pannon Filharmonikusok „Könyvek” címet viselő, tavaszi koncertsorozatuk műsorának összeállításakor. Tematikus hangversenyeik címei – a programzene fogalmának 19. századi értelmezését követve – fontos szövegekre mutatnak, anélkül azonban, hogy az ismert témacsoportok bevonásával magyarázni próbálnák a kompozíciókat. Az egyes alkotásokat jelértékű szókapcsolatok vonzáskörébe csoportosítva tágas teret hoznak létre a legváltozatosabb képzettársítások számára. Peer Gynt szimbolikus alakja Grieg, Sibelius és Mendelssohn műveinek segítségével bontakozik ki az emberi élet sorsdöntő kérdéseinek, ember és környezete kapcsolatának problémáival foglalkozó gondolatokat inspirálva. A Gogolt idéző cím, a Holt lelkek Rachmaninov, Sosztakovics és Janáĉek kompozícióival a halál toposzához fordul, míg az inkább zenei, mint irodalmi asszociációkat ébresztő mottó, A költő szerelme (Schumann Dichterliebe című dalciklusára utalva) Ravelt, Kurtágot és Schumannt hívja segítségül a hangversenyciklus finom összefüggések lehetőségével átszőtt egészének megalkotásához.

A februári hangversennyel a halál sötét és heroikus mélységeiből induló sorozat a művészet és a szerelem elpusztíthatatlan energiáin át a Teremtésig ível anélkül, hogy enigmatikus zártságát túlságosan nyílt tervezéssel bontaná meg. Az ábrázolással fenntartott, óvatos viszonya Liszt eszméit tükrözi, amelyeket a zeneszerző szimfonikus költeményeinek előszavában fogalmazott meg: „Nyilvánvaló, hogy dolgok, amelyek csak tárgyilag jelennek meg érzékelésünknek, semmilyen módon nem szolgáltatnak a zenével egybeeső pontokat; a leggyatrább tájképfestőtanonc néhány krétavonással hűségesebb képet festene, mint a legjobb zenekarok összes lehetőségeivel rendelkező muzsikus. Ám ha ugyanezeket a dolgokat az álmok, az elmélkedés, az érzelmi lendület területére helyezzük át, vajon nem rokonok-e a zenével, s a zene nem lenne-e képes lefordítani őket saját titokzatos nyelvére?”

b45b7a91-5756-45dc-b555-de8c9863d4f7

A zenekar
Pécs városának zenekara fennállásának csaknem kétszáz éve alatt a magyar kulturális élet elhanyagolhatatlan részévé vált. Történetének utóbbi ötven éve különösen gazdag eseményekben és elismerésekben. Az ötvenes évektől fogva az együttes jelentős szerepet vállalt a kortárs magyar komponisták, többek között Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Maros Rudolf, Szervánszky Endre, Lendvay Kamilló és Balassa Sándor kompozícióinak bemutatásában. 1989-től, Howard Williams irányítása alatt repertoárjuk a századforduló nagy szimfonikus alkotásai felé bővült, ahogyan ezt Mahler összes szimfóniájának előadása is tükrözte. Nicolás Pasquet vezényletével 1994-től lemezre rögzítették Lajtha László valamennyi szimfonikus zenekari művét – a hiánypótló sorozat elkészítéséért az együttes 1998-ban Bartók–Pásztory-díjban részesült. A jelenlegi zeneigazgató és vezető karmester, Hamar Zsolt a 2000/2001-es évadtól vette át a zenekar irányítását. Munkájának köszönhetően a 2004 óta Pannon Filharmonikusok nevet viselő együttes mára magyar zenei élet egyik legérdekesebb színfoltjaként a kulturális élet élvonalába tartozik.

(2007. február 2. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – A Pannon Filharmonikusok hangversenye: Könyvek I. – Holt lelkek; Rachmaninov: Holtak szigete – szimfonikus költemény; Sosztakovics: I. Esz-dúr gordonkaverseny, op. 107; Janáĉek: Tarasz Bulba – zenekari rapszódia; km.: Onczay Csaba (gordonka); vez.: Martin Turnovský

2007. március 9. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – A Pannon Filharmonikusok hangversenye: Könyvek II. – A költő szerelme; Ravel: Nemes és érzelmes keringők; Kurtág: A megboldogult R. V. Truszova üzenetei, op. 17; Schumann: III. Esz-dúr, „Rajnai” szimfónia, op. 97; km.: Váradi Marianna (szoprán); vez.: Hamar Zsolt

2007. április 14. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – A Pannon Filharmonikusok hangversenye: Könyvek III. – Teremtés könyve; Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2; km.: Kertesi Ingrid, Brickner Szabolcs, Kovács István (ének), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás); vez.: Hamar Zsolt)