Olivér

Rondó - a Fringe Fesztivál szakmai díjazottjai válaszolnak

2007.05.14. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal a március 30. és április 1. között megrendezett második Fringe Fesztivál szakmai díjazottjai közül hatot kérdeztük arról, mit jelent számukra pályájuk alakulásának szempontjából e fesztiválon való részvétel. Összeállította: Rick Zsófi

Fugato Orchestra – Alpár Balázs alapító (Szakmai díj /crossover/ – fellépés a 2008-as Budapesti Tavaszi Fesztiválon és Közönségdíj)

A tavalyi Fringe-en is ugyanígy két díjat nyertünk, de most kicsit komolyabb jutalmazással. Idén is felléptünk ugyan a Tavaszi Fesztiválon, de csak mint az egyik 2006-os Fringe-felfedezett. A mostani szakmai díj is a Tavaszi Fesztiválon biztosít számunkra fellépést 2008-ban, de ez már egy önálló, egész estés koncert lesz. Az idei Fringe-re más műsorral készültünk, mint tavaly: többségében olyan szerzőktől játszottunk saját szimfonikus jazz-rock átiratokat, akiknek a zenéje a legnagyobb hatással volt ránk, és csak a koncert végén játszottunk el néhány saját művet. A Jethro Tull vagy Mike Oldfield zenéjét ma kedvelő közönség körében általában a saját számaink is sikeresek. Mostanában azokat a fellépési lehetőségeket keressük, ahol eleve van közönség, mert erre a típusú zenére nagyon nehéz ismeretleneket becsábítani. Így jutottunk be – Magyarországról egyedül – a tíz legjobb zenekar egyikeként Európa legnagyobb tehetségkutatójának, az Austrian Band Contestnek a döntőjébe, amely május 1-jén lesz Bécsben, 7-8000 fős közönség előtt. Ezzel talán megnyílik egy új út a külföldi lehetőségek felé. Ezért örülünk nagyon a 2008-as Tavaszi Fesztiválon való fellépésnek is: remélhetőleg sokan látnak majd minket külföldről. Nehéz itthon csatornát találnunk a közönség és a média felé is, mert a Fugato zenéje nem trendi, nem csupán a bulizásról, a szórakoztatásról szól. De ahová eljut, ott általában nagy sikere van. Egyrészt talán azért, mert közérthető, nem nagyon bonyolult zene, amelyben mégis komolyzenei értékeket képviselnek a könnyedebb számok is. Másrészt pedig nem a kommersz irányába haladunk, és ez tetszik az embereknek.

Óbudai Kamarakórus – Erdős Ákos karnagy (Szakmai díj – a Fidelio felajánlása: egy komplett weboldal létrehozása, üzemeltetése és hozzá kapcsolódó kéthetes kampány)

Valamelyest számítottam rá, hogy kapunk valamilyen díjat. Nagyon kevés kórus indult a fesztiválon, és reméltem, hogy ezt értékeli a zsűri. Az egyik kórustagunk, Horváth Balázs Erkel-díjas zeneszerző tavaly benne volt a zsűriben, ő hívta fel a figyelmemet erre a lehetőségre. Egyrészt azért örültem neki, mert a Fringe-et a Tavaszi Fesztivál keretében rendezték: egy amatőr kórus számára egy ilyen fellépés reklámértéket hordoz magában. Másrészt az inspirált, hogy annak ellenére, hogy az amatőr kórusmozgalom igencsak háttérbe szorult Magyarországon, volt lehetőségünk egy ilyen rangos rendezvényen részt venni. A Marczibányi Téri Művelődési Ház színháztermében énekeltünk bő félház előtt, ami egy klasszikusokat éneklő kórus esetében nagyon jónak mondható. A közönség nagyobb része teljesen ismeretlen volt számunkra, jó volt látni, hogy ennyi embert érdekel egy kóruskoncert. Az pedig, hogy a szakma is elismert minket, külön öröm volt. Azt még nem látom előre, hogy mi lesz ennek a díjnak a hozadéka, de a Fidelio az egyik legmérvadóbb zenei médium, egy márka, egy védjegy; itt megjelenni nem utolsó dolog. Reméljük, hogy jókor és jól tudjuk majd kamatoztatni ezt az együttműködést!

EtnoRom Együttes – Künstler Ágnes énekesnő (Szakmai díj /világzene/ – fellépés a 2008-as Budapesti Tavaszi Fesztiválon)

Jó érzés ez a díj, de az igazi érték számunkra az, hogy jövőre játszhatunk a Tavaszi Fesztiválon. Visszajelzést kaptunk, hogy zenénk megérinti a közönséget és a szakmát egyaránt. Az EtnoRom 2005-ben alakult, és tulajdonképpen ez volt az első olyan fesztiválunk, amely egyben verseny is. Mindegyikünk mögött hosszú zenészmúlt áll, de soha nem azért zenéltünk, hogy díjakat kapjunk – a közönség szeretete számunkra a legnagyobb elismerés. Hihetetlen érzés látni, ahogy a zene lerombolja az emberek alkotta határokat: húsz éve járjuk a világot, és Japánban ugyanolyan lelkesedéssel találkoztunk, mint Brazíliában vagy Németországban. A Fringe-re azért jelentkeztünk, mert szakmai kihívást láttunk benne, ugyanakkor egy új lehetőséget arra, hogy széles körben megismertessük új együttesünket, az EtnoRomot. Ez egy merész koncepciója a roma zenének, amely teljes mértékben a sajátunk. Mondhatnánk, feltaláltuk a "roma világzenét": a "Balkántól Andalúziáig" szétszóródott cigány törzsek dalait, táncait fogtuk egybe sajátos hangszerelésben, szvinggel, jazzel, virtuóz hegedű- és cimbalomszólókkal, erős ütőhangszeres betétekkel fűszerezve. A műsor fergeteges része a hastánc, amelyről még a hazánkban élő romák sem tudják, hogy közvetetten a kultúrájuk része. Ezekről a kapcsolódási pontokról többet fogunk majd beszélni ősszel, amikor elindítjuk az EtnoRom Klubot az Almássy téren. Lesz szájbőgő workshop, táncoktatás, előadások, filmvetítések, "Romák a médiában" és hasonló aktuális témák. Visszatérve a Fringe-re, bár játszottunk már hatalmas sikerrel a Szigeten vagy az A38-on fesztiválközönség előtt, mégis meglepődtünk, hogy szinte felrobbant a sátor. A sátor körül is táncoltak, nem számított, hogy nem látják a színpadot! Az egyik szervező azt mondta, hogy két nap alatt nem látott ekkora tömeget és ilyen fergeteges hangulatú koncertet. A közönség lelkesedése átragadt ránk is, olyan öröm volt nézni az arcukat. Szombaton éjjel volt a koncert, de én még hétfő reggel is ugyanolyan boldogan keltem fel, mintha akkor jöttem volna le a színpadról. Bevallom, nagyon büszkék vagyunk a díjra, de nekünk minden koncert egy verseny, minden koncerten a közönség "nagydíjára" hajtunk. Számunkra az a legfontosabb, hogy a zenénk energiáját átadjuk a közönségnek, és ők azt hazavigyék, megőrizzék örökre.

Lőwenberg Dániel (Szakmai díj /komolyzene; zongora/ – meghívás a 2008-as Kaposvári Tavaszi Fesztiválra)

Nagyon örülök, hogy én kaptam ezt a díjat, bár a koncert előtt egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy ez tulajdonképpen egy verseny is. Az izgatott, hogy milyen lesz ezen a fesztiválon játszani, csak a zenére figyeltem. A fellépés után gondolkodtam el azon, hogy akár nyerhetek is valamit. Egy szakmai díj mindig újabb ösztönzést ad a munkában. Ennek a díjnak nemcsak azonnal, hanem később, akár évek múlva is lehetnek pozitív hatásai: egy ilyen díj "utóélete" nem mindig felmérhető. A zenészek általában nem felejtik el, ha egyszer hallottak valakit jól játszani. Fontos, hogy az ember fiatalon minél több helyen játsszon, minél több ember előtt. Itt a fesztiválon nagyon jó közönség jött össze a koncertemen, lelkesek voltak, sok volt a fiatal is. Nagyon kellemes érzés volt az oldott hangulat, ami az egész Fringe-et jellemezte. A legnagyobb motiváció az volt, hogy feltehetően nagyobb számban olyan emberek is ültek a közönség soraiban, akik ugyan nyitottak a komolyzenére, de nemigen járnak koncertre. Itt volt a lehetőség, hogy felkeltsem a figyelmüket, hogy közelebb kerüljenek, tán meg is szeressék ezt a műfajt. Egy kicsit féltem, hogy kevés érdeklődő lesz majd, de szerencsére teltház volt – még a földön is ültek. Talán ennek köszönhetően is alakult ki egy olyan kellemes, barátságos légkör, ami nem általános egy komolyzenei koncerten.

Harcsa Veronika (Szakmai díj – a Fringe legjobb hangja)

Nagyon jól sikerült a koncertünk, jól éreztem magam közben, de díjra egyáltalán nem számítottam, csak reménykedtem benne. Aztán felhívtak, hogy mindenképp vegyek részt a díjkiosztón: akkor már sejtettem, hogy nyertünk valamit. Nagyon örültem, mert ez az első szakmai elismerésem. Kiváltképp az esett jól, hogy neves emberekből álló zsűri ítélte meg a produkciót. Azt, hogy nem az egész zenekar kapott díjat, hanem engem kiemelt a zsűri, annak tudom be, hogy csupa olyan dalt játszottunk, amelyeket nemrég írtam, tehát egyelőre hozzám még jobban kötődnek, nem annyira a zenekar sajátjai, mint a régebbi számaink. Ma Magyarországon jazzénekesnek lenni nem a legkönnyebb pálya, de nem lehetetlen megélni belőle, ha az ember keményen dolgozik. Elég nehéz koncertet szervezni, több zenész és zenekar működik, mint amennyit az igényes helyek be tudnak fogadni. A Fringe Fesztivál azért volt jó lehetőség, mert sok embert vonzott, és talán olyanok is odakeveredtek a koncertünkre, akik más helyekre nem jöttek volna el. Remélem, hogy mostantól egy picit könnyebb dolgom lesz a koncertszervezést illetően, mert a zenekar neve mellé már egy ilyen díjat is oda tudok írni.

3bf5b274-7608-449e-8b62-c7c4b13e5028

Ladjánszki Márta (Szakmai díj /kortárs tánc/ – fellépés a 2007-es Budapesti Őszi Fesztiválon)

A tavalyi Fringe után idén is indultam, mert mindig érdekelt új térben, új helyszínen találkozni a nézőkkel, akik talán maguktól nem is vennék a bátorságot, hogy bemenjenek egy kortárs táncszínházi előadásra. Idén három darabbal jelentkeztem. A Zajos séta egy meditatív előadás, ahol csak alkotókent szerepelek. Tudtam, hogy ez a műfaj nagyon nehéz lesz ebben a környezetben, de örülök, hogy sokan belenéztek, és talán mást is kaptak, mint egyszerű, önfeledt szórakoztatást. A Baubo Berger Gyula koreográfiája volt. Nagyon erős, nehéz, 16 perces táncelőadás; már többször is táncoltam, így a bőröm alá kúszott. A darabnak a táncelőadások között hatalmas sikere volt a Fringe-en, sajnálom, hogy a zsűri nem díjazta. A Monotone07 című szólóm, amivel végül is a díjat nyertem, a performance kategóriában indult, de abszolút táncos előadás. Fanyar és groteszk, közben „szépike”, de clown-figura. Azért is pályáztam, mert tavaly a Majdnem 3 című darabunkkal – amit Berger Gyulával közösen alkottunk meg – nyertünk, de sajnos a mai napig nem valósult meg, hogy megkapjam a díjamat... A díj az edinburgh-i Fringe-en való részvétel volt. Kiderült, hogy az idei fesztiválra szól, és a 200 ezer forintot utazásra, szállásra, terembérletre használhatom, de a Fesztiválközpont mással nem támogatja, hogy a darab szerepeljen. A díjat akkor kapom meg, ha előre beruházok repülőjegybe, és a számlát hozom a Fesztiválközpontnak. Még reménykedem abban, hogy idén kijutok. Fantasztikus lenne, ha tényleg lenne kapcsolat a budapesti és az edinburgh-i fesztivál között, és tényleg az az egy produkció képviselhetné kint Magyarországot, amelyiket itthon kiválasztottak. Számítottam rá, hogy idén is díjazott leszek, különösen a Baubo miatt, szerintem az nagyon megérdemelte volna, mert kivételes értékei vannak. Számítottam rá magam miatt is, igaz, itthon kevésbé kapok visszaigazolást, külföldön jobban elfogadnak, táncosként mindenképpen, de koreográfuskent is több helyen. Jó volna ezt itthon is megkapni.