Kelemen, Klementina

"Teljes értékű, tökéletes estéket tervezünk"

2007.05.15. 00:00

Programkereső

Hartmut Schörghofer, rendező és látványtervezővel beszélgetett Bécsben Szászi Júlia.
59d3d60c-c054-4c3e-8b05-cfb1aa89ae65

- Német, osztrák, svájci és más európai városok tucatjában bukkanhat az érdeklődő az Ön munkáinak nyomára. Hol van tulajdonképpen otthon?

- Salzburgban, pontosabban a környező hegyekben élek, ide térek vissza egy-egy munkám után. Tény azonban, hogy szoros szálak fűznek német városokhoz, Braunschweighez, Halléhoz, Lipcséhez, Hannoverhez – és sorolhatnám tovább mindazokat, amelyek színházaiban, operaházaiban az elmúlt másfél évtizedben többször is dolgoztam.

- Salzburgi és linzi tanulmányait követően Ön egészen 2004-ig kizárólag díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott. Azóta rendez is. Szükségszerűen? Mert úgy érezte, jobb, ha egy kézben van az egész előadás?

- A szükségszerűség inkább abban mutatható ki, hogy a díszlet és jelmeztervezéstől eljutottam a rendezésig. Amikor az ember az előadás közegével, a díszlettel, a jelmezekkel foglalkozik, értelemszerűen beleássa magát a tartalomba. A díszletnek a darab lényegét kell szolgálnia, segíteni az énekeseknek, megfelelő légkört teremteni – s ennek érdekében elengedhetetlen minden részlet ismerete. Ha pedig az ember ilyen mélyen megismerkedik az operával, a szereplőkkel, és kialakul a kép a teljes előadásról, egy idő után eléggé logikusan felvetődik a kérdés: akkor már miért ne rendezném a szóban forgó darabot. Természetes fejlődési folyamatnak érzem ezt.

- G. H. Seebach, Peter Mussbach, Ernst-Theo Richter, Friedrich Meyer-Oertel, Christine Mielitz, Olivier Tambosi, Dmitry Bertman – alig felsorolható a rendezők listája, akikkel együtt dolgozott.

- Kétségtelen, hogy tőlük sokat tanultam, munka közben sok minden ráragad az emberre, sokat beszélgetünk, a tapasztalatok felhalmozódnak. Ezek a kapcsolatok megmaradnak, sőt sokszorozódnak, és ennek szerepe van a felkérésekben. Azt is el kell mondanom, hogy korántsem minden feladatot vállalok, alaposan meggondolom, van-e a felkínált témával kapcsolatban akár látványtervezőként mondanivalóm.

- Melyik volt az első rendezése?

- Kismartonban Haydn L'infedelta delusa (Aki hűtlen, pórul jár) című operájával debütáltam, mint rendező. Azóta még egy rendezésem volt, az is Haydn, Ludwigsburgban.

- Lipcsében a Lohengrin díszletét tervezte. Volt más kapcsolata is Wagnerrel ?

- Igen, még korábban, Halleban, a Tannhäuser előadásában működtem közre.

- Úgy tudom, most először dolgozik Budapesten, és mindjárt ilyen nehéz feladattal kezd. A Ring-et rendezni, látványát megtervezni a Művészetek Palotájában nem éppen kis falat.

- Ez igaz. És az is, hogy Budapesten eddig még nem dolgoztam. Fischer Ádámot azonban régebben ismerem, a szereposztást fantasztikusnak tartom, és a Művészetek Palotája, az a lelkes csapat, amellyel találkozhattam, nagyon megnyerte a tetszésemet. Persze nem könnyű a munka, már csak az élvonalbeli énekesek viszonylag korlátozott ideje, és az emiatt behatárolt próbaidőszak miatt is. A rendezésen kívül igazi kihívás a színpadkép megteremtése is. Nem koncertelőadásra készülünk, de nem beszélhetünk hagyományos opera-megjelenítésről sem – ezt a színpad mérete nem teszi lehetővé. A szcenikai hatásokról azonban nem mondunk le, a díszletről és a táncosokról sem, és mindezt szolgálja majd a világítás. A történetet másként kell elmesélni, ezt a fogalmat, a koncertelőadás és a hagyományos közötti formát ki kell találnunk. Mindenesetre teljes értékű, tökéletes estéket tervezünk.

- Elárul valamilyen részletet a hogyanból?

- A központi elem egy óriási, 12 méter széles és 3 méter magas üvegablak, ezen keresztül tárul fel Wagner világa.

- Ez a világ ma is érdeklődést és figyelmet kel. Mit gondol, miért?

- Wagner zenéje kétségkívül az érzelmekre hat, s az ilyen hatás örökérvényű, nem függvénye kornak, de még a divatnak sem. Ami a legendát, a Ring mitológiáját illeti, abban nem nehéz felfedezni a mindenkori izgalmas aktualitást, s eközben nem mellékesen azt, hogy mindenki talál benne valamit, amiről úgy érzi: csak neki szól.

- Ez az a világ, ami az ablakon át feltárul?

- Igen, mindenképpen. Mindenkinek a saját világa, s ehhez a felfedezéshez mi nem adunk egyértelmű irányítást, engedjük, hogy a zene és a fantáziája vigye a nézőt.

- Budapest után mik a tervei?

- Dortmund, majd Hannover a következő állomás, a Rigolettó, illetve a Hoffmann meséi – díszlet és látványtervezés. Szó van újabb rendezési felkérésről is, de erről még korai beszélni.

(2007 június 7.-9. 18:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest); Wagner: A Rajna kincse (zenedráma négy képben, német nyelvű előadás); km.: James Johnson (Wotan), Olaf Bär (Donner), Fekete Attila (Froh), Christian Franz (Loge), Németh Judit (Fricka), Herczenik Anna (Freia), Hanna Schwarz (Erda), Hartmut Welker (Alberich), Herwig Pecoraro (Mime), Jyrki Korhonen (Fafner), Thomas Jesatko (Fasolt), Korondi Anna (Woglinde), Gémes Katalin (Wellgunde), Schöck Atala (Flosshilde), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara; vez.: Fischer Ádám (műv. vez.); 2007 június 8.-10. 16:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest)
Wagner: A Walkür (zenedráma három felvonásban, német nyelvű előadás); km.: Christian Franz (Siegmund), Walter Fink (Hunding), Thomas Konieczny (Wotan), Michaela Schuster (Sieglinde), Linda Watson (Brünnhilde), Németh Judit (Fricka), Wittinger Gertrud (Helmwige), Somogyi Eszter (Gerhilde), Ardó Mária (Ortlinde), Fodor Gabriella (Waltraute), Várhelyi Éva (Siegrune), Bokor Jutta (Rossweise), Bakos Kornélia (Grimgerde), Kovács Annamária (Schwertleite), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara; vez.: Fischer Ádám (műv. vez.)