Hortenzia, Gergő

Manhattan szívében

2007.05.19. 00:00

Programkereső

Amikor 1614-ben a holland gyarmatosítók felépítették Új Amszterdam első szerény házait, aligha képzelték, hogy négy évszázad múltán városuk Párizst, Londont, Amszterdamot vagy Rómát megelőzve lesz a kereskedelem és a kultúra központja. S ma Manhattanban ott állnak a felhőkarcolók – s Mammon templomaitól néhány utcasarokra a Carnegie Hall.

A Carnegie Hall

Ha Andrew Carnegie életműve szélesebb körben ismertebb lenne, valószínűleg már réges-rég kihaltak volna a skót viccek – ám talán egyetérthetünk abban, hogy felette érdemes volna meghozni ezt az áldozatot, s széles körben propagálni e kivételesen sokoldalú mecénás áldásos tevékenységét. Az ifjú Carnegie telegráfkezelőként kezdte Ohióban, majd a Pennsylvania Railroadnál, de gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán. 1855-ben, mindössze húszévesen ötszáz dollárt fektetett egy induló vasúti vállalkozásba, amely fényesen megtérült, a profitot pedig további vasúttal kapcsolatos üzletekbe forgatta vissza. Az amerikai polgárháború éveit (1861-65) követő robbanásszerű ipari és gazdasági fejlődés a Carnegie-vagyon gyors növekedését eredményezte. A ’80-as években Carnegie minden figyelmét és pénzét az acélgyártásra fordította, s az évtized végére a Carnegie Steel a világ legnagyobb acélipari konglomerátuma lett. A századfordulón Carnegie végleg úgy döntött, kiszáll az üzletből, s idejét és pénzét a továbbiakban kizárólag jótékony célra fordítja. J. P. Morgan, a kor talán legjelentősebb bankárának segítségével 1901 tavaszán megvalósult a Carnegie Steel és számos kisebb acélipari cég egyesülése, megalakult a U. S. Steel Company, a világ első, egymilliárd dollárnál nagyobb értékű cége – s a tranzakció nyomán Carnegie 225 millió dollár értékű államkötvényt vihetett haza. A pénz jó helyre került. Legjelentősebb adománya a Carnegie-könyvtárak hálózatának kiépítése volt: mintegy háromezer közkönyvtárat alapított, zömmel az USA-ban, de jutott belőlük Új-Zélandtól Írországig az angol nyelvterület minden sarkába. A számtalan alapítvány és adomány közül e helyen talán egyet érdemes külön is kiemelni: az orgonarajongó Carnegie közel 7000 (!) orgona építését finanszírozta. Haláláig 350 millió dollárt költött jótékony célokra – mai értékén ez mintegy 4,3 milliárd dollárt jelent.

A Manhattan középső részén, az úgynevezett Midtownban a 881 Seventh Avenue alatt álló épületet 1890-ben kezdték el építeni, mégpedig a város kisebbik szimfonikus együttese, a New York Symphony Society számára, amelynek Carnegie elnökségi tagja volt. A korra jellemző, hogy a máig korszerűnek ható, impozáns épületet William Tuthill tervezte, aki egyébként mellékfoglalkozásként a társaság csellistája és elnökségi tagja volt. A hivatalos megnyitóra 1891. május 5-én került sor, s a gálakoncerten a társaság zeneigazgatója, Walter Damrosch mellett nem kisebb muzsikus dirigált, mint az épp az Államokban turnézó Csajkovszkij. A kezdetben egyszerűen Music Hallként emlegetett épület 1893-ban felvette tulajdonosa nevét. Carnegie özvegye 1925-ben eladta az épületet egy ingatlancégnek, amelynek állandó bérlője a New York Philharmonic Orchestra volt.

1955-ben a New York Philharmonic Orchestra menedzsmentje úgy döntött, hogy a zenekar távozik a Carnegie Hallból, és az újonnan, kifejezetten az ő igényeik szerint épített Lincoln Centerbe költözik. Ám mivel új, fizetőképes zenekari bérlőre az üzemeltető nem számíthatott, elkerülhetetlennek látszott a szomorú vég: a Carnegie Hall sorsa a ledózerolás lesz, helyére irodaházat építenek. Számtalan művész tiltakozásának, valamint Isaac Stern és barátai hatékony lobbizásának hatására azonban New York városa 1960 júniusában – az utolsó pillanatban, szinte csak órákkal a munkagépek indulása előtt – megvette, és ezzel megmentette az épületet, majd bérbe adta a Stern által vezetett Carnegie Hall Társaságnak, amely a mai napig eredményesen üzemelteti a házat.

A Carnegie Hall nagytermét 1986-ban teljesen felújították, és még Stern életében – 1996-ban – felvette a 2001-ben elhunyt hegedűművész nevét. Az Isaac Stern Auditorium közönsége öt szinten és 2804 széken foglalhat helyet, az akusztikáról pedig valamennyi ott megforduló művész felsőfokban nyilatkozik. Fennállásának bő száz éve alatt a Carnegie Hall egyfajta mércévé vált, a világhír mércéjévé – aki számít, már megfordult ott, s aki megfordult ott, az már számít. Maga Stern pedig élete alkonyán így nyilatkozott a teremről: "Azt mondják, ez a terem maga is egy hangszer. Megérzi, amit csinálsz, és nagyobbá teszi, mint valójában."