Erzsébet

Szempontok

Programkereső

Somogyi-Tóth Dániel május 24-én, a Belvárosi Szent Mihály templomban tartott orgonakoncertjéről két közönségbeszámoló is érkezett szerkesztőségünkbe. Az egyiket Molnár Ágnes zenekedvelő, a másikat Selmeczi Vilmos hivatásos zenész írta.

Molnár Ágnes véleménye így hangzik: Somogyi-Tóth Dániel nevét már régebben is ismertem, de bevallom akkor még csak a légifotói miatt figyeltem fel rá. Azóta több ismerősömtől is hallottam, hogy érdemes lenne ellátogatni koncertjeire, de eddig valahogy nem került sor rá. Egészen május 20-ig, amikor is először hallottam őt játszani a Mátyás templom orgonáján.

Lelkes orgonarajongó amatőrként nehéz szakmailag releváns véleményt írni, de talán nekünk, a közönség tagjainak nem is ez a feladatunk, hanem a muzsika élvezete. Somogyi-Tóth Dániel játéka pedig lenyűgözött. Ezen a Mátyás templomi koncerten minden darab, amit játszott, teljesen magával ragadó volt. Érezhető volt, hogy Somogyi-Tóth Dániel nem csak a regisztrálás sokszínűségével, a technikai színvonal csiszolásával készült a darabok megszólaltatására, hanem komoly lelki munka van a háta mögött.

Figyelemre méltó volt, ahogyan az oboa darabok kíséretében közreműködött. Nagyon pontosan találta el azokat a finom arányokat, hogy az orgona, mint monumentális hangszer ne nyomja el az oboát, de ne is veszítse el az önálló jellegét. Úgy gondolom, hogy erre azok a művészek képesek, akik igazi figyelemmel és érzékenységgel tudnak figyelni művésztársukra, akik képesek akár háttérbe is vonulni, a muzsika hiteles interpretációja érdekében.

Ezután a koncert után – mert ugye egy koncert nem koncert egy művész megítélésére – kíváncsian vártam a pár nappal később (május 24.) megrendezésre kerülő, a Szent Mihály templomban tartott estet. A hozzáértőknek biztos nem kell ecsetelni, hogy milyen különbség van (nem minőségi!) a két templom akusztikája és pláne orgonája között (a Mátyás templom orgonája egy ötmanuálos, 85 regiszteres Rieger, a Szent Mihály templomé pedig egy kétmanuálos, 25 regiszteres, de mechanikus (szintén) Rieger).

Ezek fényében egész különleges volt hallani és pláne látni, ahogy Somogyi-Tóth Dániel megszólaltatta Liszt BACH prelúdium és fúgáját. Azt hiszem egészen más úgy hallgatni a zenét, hogy közben láthattuk azt a bravúrt is, hogy miközben ujjai peregtek a billentyűkön, közben még regisztrált is. Már a Mátyás templomi koncerten, de itt a Szent Mihályban is eszembe jutott egy ismerősömmel folytatott vitám: szerinte az orgona nem az a hangszer, amiben nagyon át lehetne vinni az érzelmeket. Már akkor is ellenkeztem, de a tegnapi est is rácáfolt, számomra a Boelmann Gótikus szvitt harmadik tétele nem csak a regisztráció finomságától volt szívhez szóló, hanem az átélt játéktól is.

Sok orgonistát láttam már játszani, de továbbra is az a véleményem, hogy egy orgonista nem csak akkor játszik elegánsan, ha faarccal és egyenes derékkal ül az orgonapadon. Somogyi-Tóth Dániel arcán, mimikáján, testének mozdulatain gyönyörűen nyomott lehetetett követni az érzelmek hullámzását, a muzsikába való tökéletes beleolvadást, ami hitelessé és élvezhetővé tette a tegnap esti játékát. Persze ezt elősegítette, hogy mind a Mátyás-templomban, mind a Szent Mihály templomi koncerten, minden darabot fejből és szívből játszott.

6dea9ced-ee78-4fe5-8669-659961efb236

Selmeczi Vilmos így ír az eseményről: A Fidelio Orgonakoncert topicjában figyeltem fel erre a koncertre – itt lelkes orgonazene-rajongó fórumosok ajánlanak hétről-hétre koncerteket. Az Angolkisasszonyok templomában már többször voltam hangversenyen – legutóbb éppen Deák Lászlót hallottam itt – és igen megtetszett a szerény méretű, de nagyon szép hangú orgona.

Kíváncsian ültem be a templomba, ahol Somogyi-Tóth Dániel Bach-Dupré Sinfonia a 29. kantátából című darabbal indította a programot. Ennek az "eredetije" az E-dúr hegedű partita Prelúdiuma, amiből Bach maga készített bevezetőt a fent említett kantátához. Aki ismeri a hegedűdarabot, az tudja, hogy igen nehéz feladat ezt orgonán eljátszani Somogy-Tóth Dániel mégis fölényes technikai biztonsággal, és szép frazeálással játszotta az "átirat átiratát".

A következő műsorszámban, Händel híres Largo-jában Tompa Ákos csatlakozott trombitájával az orgonához, aki bebizonyította, hogy énekelni is tud a piccolo-trombita. Bach C-dúr prelúdiuma és fúgája következett - valószínűleg a fiatalabb évekből -, amelynek előadását úgy tudnám jellemezni, hogy az imponáló technikai biztonsághoz az érzékeny frazeálás és az ízléses agogikai megformálás társult. Albinoni d-moll szonátájában ismét megszólalt a trombita - az ismertetőben említették, hogy régen összeszokott kamara-partnereket hallunk - ez így is hallatszott.

A műsor "nagy" száma Liszt B-A-C-H prelúdium és fúgája volt. Ezen a hangszeren igen nehéz feladatot vállal az orgonista - hiszen "csak" 2 manuál van (természetesen pedál is), és a húzós regiszterek mellé csak kollektívákat lehet igénybe venni. Somogyi-Tóth Dánielnek azonban sikerült a "bravúr" - szinte el sem hittem, hogy az Angolkisasszonyok orgonáján szól Liszt méltán népszerű darabja! (Félre ne értsen senki, én magam nagyon szeretem ezt az orgonát - jobban, mint a Mátyás-templomét...)

Gervaise francia táncában jeleskedett még Tompa Ákos - ezt követte a zárószám Boelmann Gótikus szvitje, amolyan "sláger", de ez is remekbe szabott formálással és szép színekkel hangzott el. Ráadásként egy Trumpet Voluntary-t játszott a két művész, megköszönve a közönség lelkes tapsát. "Természetesen" a trombitás számok kivételével valamennyi művet kotta nélkül adta elő Somogyi-Tóth Dániel - bizonyítva nem mindennapi felkészültségét, ami ihletett, színgazdag előadással párosult.

(2007. május 24. 19:00 Belvárosi Szent Mihály templom (Budapest) - Somogyi-Tóth Dániel (orgona) és Tompa Ákos (trombita) hangversenye; Bach-Dupré: Sinfonia a 29. kantátából; Handel: Largo a Xerxes című operából; Bach: C-dúr prelúdium és fúga; Albinoni: d-moll szonáta; Liszt: BACH prelúdium és fúga; Gervaise: Hét francia reneszánsz tánc; Boelmann: Gótikus szvit)