Jenő

Történt egyszer

2007.05.29. 00:00

Programkereső

Történt egyszer – miután megteremtette az Örökkévaló az eget és a földet s mindazt, ami a kettő között él és mozog –, hogy megkérdezte angyalait, mi a véleményük arról, amit alkotott. "Egy valami hibádzik" – mondták az angyalok. "A Teremtőt magasztaló hangok." Ezért megteremtette az Örökkévaló a zenét, a madarak énekét, a szél suhogását, az óceán moraját, s beleplántálta a muzsikát az emberek szívébe is. (Rabbinikus legenda)
e1ab65b7-04e4-44cf-bd4c-70c3c6d6d209

Ez jut eszembe így nyár elején, amikor arra a rengeteg – többek között – zenei eseményre gondolok, ami vár ránk fesztiválok címszó alatt az elkövetkezendő néhány hónapban. A gyomrom szorul össze, hogy ebben a már szinte örökössé váló hét szűk esztendőben, ami nehezíti az érték célba juttatását, vajon a kultúrát közvetítőknek eszébe jut-e az a felelősség, az idézetbeli valóságos harmóniának legalább az igénye? Amikor az egymás hegyén-hátán "haknizó", ugyanolyan vagy hasonló programokkal fellépő együttesek szereplési igényeit kielégítve, lealkudott fellépti díjak mellett közvetítjük a nyitott szívű hallgatóságnak a muzsikát. Milyen muzsikát? Milyen színvonalon? Milyen körülmények között? Mennyiért?

Aggódom. Mert a mennyiségre törekvés az elmúlt évek alatt bizony a minőség rovására ment. Fesztivál fesztivál hátán. Fesztivál? Hisz ez tulajdonképpen ünnepet jelent. Ünnepet, amikor nyitottabb a szívünk a szépre, jóra. A hitre, hogy még mindig az igazi művészet az, ami jobbá tesz majd bennünket. "Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben."

De a felelősségünk megmarad. Az emberek nyitottak. A jóra, a rosszra egyaránt. És többek között nekünk, fesztiválszervezőknek, kultúraközvetítőknek a felelőssége, hogy jót, minőségit adjunk. Hogy megadjuk a módját is a lassan tényleg áruvá váló kulturális eseménynek, hogy segítsük a szépnek a befogadását. A szép környezet, adott esetben műemléki körülmények kapják meg a nekik járó tiszteletet azzal is, hogy odaillő eseményeknek adnak teret. És sokáig, mert ha nem vigyázunk rájuk, évek múltán nem lesz majd hova elhívni az eseményekre kíváncsi idelátogatókat. Sokunknak kellene jó érzékkel összefogni, hogy valóban felemelő élménnyel távozzanak vendégeink – akár honfitársaink, akár a ránk is kíváncsi külhoniak.

Remélem, hogy az én szívemhez legközelebb álló események: az Óbudai Nyár, a Zempléni Fesztivál, a Veszprémi és a Szegedi Ünnepi Játékok, a Gyulai Vár programjai, amelyekhez mind-mind másért kötődöm, nem okoznak majd rossz szájízt nekem, aki vagy tevőleges résztvevője, vagy látogatója leszek a programoknak, de leginkább csak örömet, megnyugvást szereznek a befogadóknak, a vendégeknek egyaránt.

Jó nyarat, sok-sok szép nyáresti muzsikát, nyugalmat, a szervezőknek kevés esőnapi, hajmeresztő "őrületet" kívánok! Keressék azokat az eseményeket, amelyek biztos kézből, jó szívvel, tehetséggel igyekeznek örömet szerezni mindannyiunknak.

Merényi Judit
igazgató, Óbudai Társaskör

(A Fidelio 2007. júniusi-júliusi számának Prelűdje)