Emma

Egy szívet melengető, orgonaközpontú CD

2007.06.01. 00:00

Programkereső

Hans Gál, az 1890-ben született és közel száz évig élt osztrák származású, majd Angliába emigrált zeneszerző orgona- illetve orgonaközpontú műveit jelentette meg egy hamburgi cég Super Audio CD-n. A világon először rögzített és kiadott műveket Mátyás István tolmácsolja, a karmester Martin Haselböck, s a Wiener Akademie zenekara játszik.

Tekintettel arra, hogy a zeneszerző, és tán a fiatal orgonista sem közismert Magyarországon, célszerű először velük foglalkozni, s csak aztán a lemezzel. Nos, Hans Gál Brunn am Gebirgében, Bécs mellett született. Zenei tehetsége igen korán megmutatkozott, s orvos édesapja nem sajnálta a pénzt fia oktatására, így az ifjú Gál Bécs egyik legelismertebb zongoratanárától, Richard Roberttől tanult játszani. Nagyon fiatalon elkezdett komponálni is, később azonban ezen műveit – méltatlannak ítélve munkásságához – megsemmisítette. De egyes műveinek 1910-ből már megkegyelmezett… Ez idő tájt behívták katonai szolgálatra, de még volt ideje befejezni első vonósnégyesét, és egy vígoperát (Der Artz der Sobeide) is. Sőt, az I. világháború után egy újabb vígoperával rukkolt elő (Die heilige Ente). Lényegében ez hozta meg az első sikert: 1923-ban Dösseldorfban Széll György dirigált a premieren, és egy időben mintegy húsz operaházban (!) játszották Berlintől Prágáig.

Nagyszerű évtized következett pályáján, két újabb operát írt, valamint hosszú kórusműveket, és persze zenekari darabokat. 1929-ben a mainzi Konzervatórium igazgatója lett, és a német zenei világ befolyásos személyisége. Nem sokáig. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása idején műveit betiltották, állását elvesztette, rövid ideig még Ausztriában próbált boldogulni magántanárként, de az Anschlusst követően Angliába emigrált. Egy ideig nem kapott munkavállalási engedélyt, a felesége takarítást vállalt, s ahogy a „nemzetközi helyzet fokozódott” még rosszabbá vált a helyzete: menekülttáborba deportálták. Csak 1945-ben tudott újra elkezdeni dolgozni, mint zeneszerző, s egy frissen alapított zenei fesztivállal meg is hálálta Edinburgh városának a segítséget. Mindazonáltal a zenei élet fősodrába már sose került vissza. Kapott ugyan kitüntetéseket, írt pár könyvet a nagy zeneszerzőkről, de kompozícióit ritkán játszották. A nagy felfedezés pedig még mindig várat magára, bár ez a CD, amely a Hans Gál Orgelwerke címet viseli, talán segít abban, hogy felfedezzük magunknak őt.

Nagy köszönet tehát Mátyás Istvánnak, e CD szólistájának, aki kereken kilencven esztendővel Hans Gál után, 1980-ban született Zalaegerszegen. Az ifjú Mátyás már négyévesen zongorázott, tíz évesen pedig örökre eljegyezte magát az orgonával (e hangszeren először Hajdók Judit, később Szombathelyen Virágh András tanította). Zenei képzését a bécsi egyetemen folytatta, ahol 2001-ben Steinway zongoraversenyt nyert. Sokat kamarázik, koncertezik, számos bemutatót tartott olyan művekből is, amelyek egyenesen számára íródtak. Legnagyobb sikere talán a 2005-ben megnyert IV. Kalinyingrádi Mikael Tariverdiev Orgonaverseny.

6eb8d1b7-63d1-4406-83b8-f466eddd3230

Ami a CD zenei anyagát illeti, bár Gál elsősorban zongoristaként volt ismert, de számos hangszeren tudott játszani, így orgonán is. Egy 1986-os interjúban (ekkor már 96 éves volt) úgy emlékezett vissza fiatalkorára, hogy nagyon szívesen orgonált, még katolikus misék alatt is, cserébe olyankor is játszhatott, amikor nem kellett egyházi szolgálatot adjon a templomban. Szóval, e CD-n egyrészt szóló orgonaművek találhatók, ilyen a Toccata, op. 29, a Prelúdium és fúga, illetve a Fantasia, Arioso és Capriccio. Ezen kívül még két mű, a Concertino, op. 55 (orgona és vonósok) és a Two Religius Songs, op. 21 hallható a lemezen. Ez utóbbi talán a legszebb és legkülönlegesebb a maga megoldásaival, amelyben az orgona, a cselló és egy szopránhang egyenrangú szerepet játszik. Egyebekben ez az egyházi ihletésű mű a bécsi időszakhoz és az ifjúsághoz köthető, 1923-ban alkotta Gál, s egyfajta szirén hangok, mennybéli harmóniája csendül fel benne. Minden bizonnyal kedvenc műveinek egyike, amelyet az örökösök méltónak tartottak arra, hogy Gál halála után felesége, Hanna temetésén is előadják, mégpedig az unoka csellójátéka mellett. A Prelúdium és fúga, valamint a Fantasia, Arioso és Capriccio 1956-ban születtek, de valamilyen okból nem kaptak opus számot és nem is kerültek kiadásra. A Prelúdium és fúga az a mű, amelyet Gál temetésén a tanítványa, Francis Thomas játszott, s amely viszonylag könnyen befogadható harmóniákkal szorítja össze az ember szívét. A 62 perces compact disc záró darabja jó választás, lévén olyan, mint egy kisebb orgona szonáta.

A Wiener Akademie zenekart Martin Haselböck vezényli, aki maga is ismert orgonaművész - szerencsés választás a CD-hez, Adrieneh Simonian énekesnő és David Pennetzdorfer csellista nem különben. Utóbbi hangszere egy 1782-ben (!) készült Hornsteiner cselló. A zenei anyagot három nap alatt vették föl 2005 szeptemberében a bécsi Hofburgkapellében. A hamburgi Membran Music Ltd. 2007-ben jelentette meg a kiadványt az NCA New Classical Adventure sorozatban. Szívből ajánlom mindenki figyelmébe.