Katalin

A Jolly Joker hangszer

2007.06.14. 00:00

Programkereső

"Amikor azt mondtam Stein úrnak, hogy nagyon szeretnék játszani az orgonáján, mivel az orgona a szenvedélyem, csodálkozva nézett rám. – Maga, a neves Clavierist szeretne egy olyan hangszeren játszani, amelyben nincs semmi finomság, semmi kifejezés, amelyen nem játszható se piano, se forte, amely mindig ugyanúgy szól? – kérdezte. – Számomra ennek semmi jelentősége – feleltem. – A szemem és a fülem számára az orgona lesz mindig is a hangszerek királya."

Talán kevesen vannak, akik azonnal rávágnák, hogy a fenti idézet Wolfgang Amadeus Mozart egyik leveléből származik (1777. október 18.), különösen, hogy Mozarttól egyetlen szóló orgonadarab sem maradt fenn, s feltehetőleg egyet sem írt. Ám a hangszer népszerűségét és jelentőségét mutatja, hogy még egy Mozarthoz hasonlóan kevéssé "orgonás" szerző is így rajonghat érte. Az orgona iránti lelkesedés persze érthető, hiszen nincs még egy hangszer, amely ilyen méretű hangtömeg, ilyen mennyiségű hangszín összpontosítását teszi lehetővé egy kézben. Pontosabban két kézben és két lábban. Hiszen az orgona egyik legfontosabb jellegzetessége, amely ugyancsak egyedülállóvá teszi a hangszerek között, hogy nemcsak lélekben, de testben is egész embert kíván: a játékos valamennyi végtagjának összehangolását.

S talán éppen test és lélek efféle egysége teszi, hogy a klasszikus zenei előadók között mára szinte kizárólag az orgonisták privilégiuma lett az improvizáció, s megfordítva: ritkaságszámba megy az az orgonista, aki a koncertjén nem mutat be rögtönzést. Pedig az orgonarepertoár rendkívül gazdag, vagyis igazán van miből válogatni – a 17. századtól Bachon át, a francia romantika és századforduló orgonazenéin át számos hallatlanul izgalmas 20. századi műig és tovább –, de azt is mondhatnánk, hogy az orgonairodalom végtelen, amennyiben a hangszer szinte bármelyik korszak, bármilyen zenei műfaj, tetszőleges apparátusra írott mű megszólaltatására képes. Szimfonikus zenekari anyag éppoly hitelesen játszható el rajta, mint egy kamaramű, lehet kísérőhangszer egy nagyobb apparátus részeként, vagy állhat szólistaként egy zenekar élén.

És ahogyan Mozart fogalmazott: az orgona nemcsak a fül, hanem a szem számára is a hangszerek királya, hiszen kevés impozánsabb látvány képzelhető el a hatalmas sípok csillogó soránál, díszítse az egy katedrális főhajóját vagy a művészetvallás szakralitását megjelenítő valamely hangversenyterem belsőjét. A Művészetek Palotája új orgonája, amely jellemző módon csak addig kavart vitákat, amíg meg nem szólalt – a puding kiállta az evés próbáját –, már méreteivel is lenyűgözi az embert, s persze ettől nem függetlenül a hangzása is egyedülálló Magyarországon. A 6804 sípból – amelyek közül a legkisebb néhány centiméter, a legnagyobb majdnem tíz méter hosszú – egy egyszerű halandó „csupán” a 92 homlokzati sípot csodálhatja meg a szemével, füllel azonban minden hallható.

b42acf6b-423a-4912-8ed6-2eb7c880807e

Feltéve persze, hogy olyan orgonisták ülnek a játszóasztalhoz, akikben megvan a kreativitás és a bátorság e különleges hangszer felfedezésére és a benne rejlő lehetőségek kiaknázására. Májusban és júniusban a legfiatalabb magyar orgonistageneráció két tagja mutatkozik be a Művészetek Palotájában, mindketten számos versenygyőzelemmel büszkélkedhetnek, s mindketten külföldön élnek és dolgoznak. Kovács Róbert, aki május 7-én ad hangversenyt, a bécsi Zeneakadémián végzett és jelenleg az ausztriai St. Florian-i apátság orgonistája, Karosi Bálint pedig, aki a budapesti Zeneakadémiát nemcsak orgona, hanem klarinét szakon is elvégezte, és mindkét hangszeren különleges virtuozitással játszik, jelenleg az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait, június 28-án hallható.

Hogy e sokszínű hangszert méltóképpen vehessék birtokba, mindketten sokszínű műsort állítottak össze számos különlegességgel. Kovács Róbert koncertjének műsorából Franz Schmidt C-dúr toccatája érdemel külön említést, nemcsak azért, mert Kovács már-már Schmidt-specialistának számít, hanem mert az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelesebb, mégis alig ismert szerzőjének nagyságát manapság kezdi felfedezni magának a zenetörténet. Karosi Bálint hangversenyének egyik érdekessége pedig túl egy saját, nagyzenekarra és orgonára írott mű ősbemutatóján Horatio Parker – Charles Ives tanára – 1902-ben írott orgonaversenye lesz (Esz-dúr, op. 55). Egy másik századfordulós és Magyarországon alig ismert szerző művének előadása tehát: egy több mint száz éves mű hiánypótló bemutatója.

(2007. május 7. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest); Kovács Róbert (orgona) koncertje; Schmidt: C-dúr toccata; Franck: Cantabile; Schumann: h-moll kánon; Bach: Kommst du nun, Jesu, vom Himmel herunter, BWV 650; Christ lag in Todesbaden, BWV 4,3; 4,4; Kovács Róbert: Improvizáció; Alain: Litánia; R. Strauss: A johannita rend lovagjainak ünnepi bevonulása; Bruckner: Vonósötös - Adagio; Karg-Elert: Három korál, op. 65; km.: a kibővített Ewald Rézfúvós Kvintett (műv. vez.: Bakó Levente); 2007. június 28. csütörtök, 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest); Karosi Bálint (orgona) koncertje; Bach: G-dúr prelúdium és fúga, BWV 550; Böhm: Freu dich sehr, o meine Seele - korálpartita; Reger: II. d-moll orgonaszonáta, op. 60 - I. tétel (improvizáció); Thalben-Ball: Variációk egy Paganini-témára; Karosi Bálint: Consonances - esszé zenekarra és orgonára (ősbemutató); Parker: Esz-dúr concerto orgonára és zenekarra, op. 55 (magyarországi bemutató); km.: Miskolci Szimfonikus Zenekar; vez.: Kovács László)