Olivér

A hét portréja: Sári József

2007.06.18. 00:00

Programkereső

"Sári József Magyarország legjelentősebb zeneszerzőinek egyike." - írja Kurtág György, majd így folytatja: "Útját egyedül járva, nyugodt visszavonultságban dolgozta ki stílusát, amely a nagy európai zenei hagyományokhoz kapcsolódik, ugyanakkor megragadóan eredeti."
511da20f-d6e5-4481-a5ef-e55424c89c62

Magyar zeneszerző, aki 1935. június 23-án született Lentiben. Az 1953-ban letett érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatott zeneszerzés tanulmányokat Szervánszky Endrénél, karvezetés tanára Vásárhelyi Zoltán volt. Friss diplomásként zeneiskolai tanári és zongorakísérői állása mellett kamarazenekart vezetett, valamint zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott szerte az országban.

Az 1971 és 1984 közötti időszakban Sári József a Német Szövetségi Köztársaságban élt mint szabadfoglalkozású zeneszerző és magántanár. Saját kompozícióinak előadója is volt egyben zongoristaként és karmesterként. 1984-ben elnyerte az Internationaler Arbeitkreis für Musik díját Kasselben.

Hazatérése után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított zeneelméletet. Később a budapesti Zenetanárképző Főiskolán, majd a Zeneakadémián dolgozott, ahol a XX. századi Zenei Praxis szakkollégiumát vezette. 1985-ben megkapta a Bärenreiter Hausmusik Preis-t. 1991-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki. 1992-97-ig a zeneelmélet tanszék vezetője volt a budapesti Zeneakadémián.

1995-ben Bartók-Pásztory-díjas, három évvel később Érdemes művész, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1997-től a Magyar Rádió kortárszenei lektoraként is dolgozott. 2001-ben a bécsi Zeneakadémia nyári mesterkurzusainak zeneszerzés vendégprofesszora volt. Ma is rendszeresen hívják előadásokat tartani a legnagyobb német és osztrák egyetemekre: Hamburgba, Bambergbe, Giessenbe, Grazba és Würtzburgba.

Legfontosabb művei: Stati, Episodi (1968, zongoramű), Contemplatione (1970, kamaradarab), Diaphonia (1971, zenekari mű), Vonósnégyes (1975), Három dragonyos kockajáték közben (1978), Ghiribizzi (1982, zongoramű), Megkésett levelek (1989, cimbalomra), Concertino (1992, zenekarra), Benedictus es, Domine, (1995), Éjszaka (1996, kórusművek), Párhuzamosok, melyek a végtelen előtt találkoznak (1997, szólóhangszerre), Sonnenfinsternis (2001, opera), Concordia (2003, vibrafonra és fúvósötösre).