Orsolya

Mostohagyerek

2007.07.16. 00:00

Programkereső

Tényleg nagyon megváltozott a világ: e két lemez zenei anyagát fél évszázaddal ezelőtt még körberajongták, ma pedig, ha valamely bátor hangversenyrendező netán műsorra tűzné e dalokat, kétszeres hendikeppel indulna: egyrészt műfaja, másrészt szerzője okán.
558362fd-b012-4ac3-a19d-822191431665

Wolf esetében ráadásul ez a két hendikep összefügg: életműve oly mértékben a dalok köré összpontosul, mint talán egyik zeneszerzőé sem. Schubert, aki a "Lied" műfajának általánosan elsőként beugró asszociációja szokott lenni, a szebbnél-szebb szimfóniákon, zongoradarabokon, kamaraműveken keresztül könnyen és gyorsan megközelíthető és megszerethető azok számára is, akik nem rajongói a vokális műfajoknak - de Wolfot a dalai nélkül megismerni kb. ugyanaz a feladat, mint az olasz konyha rejtelmeiben elmerülni – tésztaundorral. (Ha már Itália: Wolf megismeréséhez az Olasz szerenád is jó kiindulási pont lehet – mind a vonósnégyes, mind a zenekari változat időről-időre feltűnik a koncertműsorokon. De ez nem ment fel a dalok alól!)

Aki ellenben veszi a bátorságot és a türelmet, hogy ráhangolódjon erre a különös, romantikus világra, az komoly jutalomban részesül. A fanatikus wagneriánus Wolf elutasította Brahmsot, mégis, talán a késői, rövidebb lélegzetű Brahms-művekben találjuk meg a Wolf-dalok legközelebbi felmenőjét – hiába, a korszellem nagy erő, kivált, ha a 19. század utolsó két évtizedének Bécséről van szó. És persze Mahler: a Wolfnál mindössze három hónappal fiatalabb, (ám őt nyolc évvel túlélő) zeneszerző szintén a Monarchia gyermeke, s életművében szintén hangsúlyos a dal műfaja: Mahler és Wolf Liedjeit, azok stiláris és szerkezeti sajátosságait egymás mellé téve ugyanannak a kornak, életérzésnek két - néha megdöbbentően ismerős, néha homlokegyest különbözőnek tűnő - arcát ismerhetjük meg.

De mindezzel együtt sem a ritkán hozzáférhető repertoár az, amitől ez az album kivételesen értékes és érdekes, hanem Elisabeth Schwarzkopf és Gerald Moore tökéletesen összecsiszolt, időtlen minőséget árasztó és leheletfinom megoldásokban gazdag előadása. A kétlemezes válogatáson impozáns mennyiségű, 62 dalt hallhatunk – ez közel sem a teljes Wolf-dalrepertoár, az 51 Goethe-dalból tizennyolcat, a 43 Mörike-dalból mindössze hármat tartalmaz a válogatás – de pont ezért lehetünk biztosak benne, nem pedig egy összkiadás "ide nekem az oroszlánt is" kényszere szerkesztette a lemezt, hanem az előadókat személyes viszony fűzi minden egyes dalhoz. Az eredmény: egy etalon értékű felvétel – másképp lehet, jobban aligha. Depressziós, magányos estéket kivéve minden alkalomhoz és élethelyzethez melegen ajánlom.