Friderika

Régizene Fesztivál Csíkszeredában

2007.08.08. 00:00

Programkereső

Kürtőskalács és köményes pálinka. Ezekkel az ínyencségekkel kínálták a Csíkszeredai Régizene Fesztivál nyitókoncertjének közönségét, holott az igazi ínyencség maga a hangverseny volt, amelyet a bécsi Clemencic Consort tartott.

A belépés, csakúgy, mint a fesztivál többi programjára, ingyenes volt. És bár a forró hangulatú koncert után csak mosolygó arcokat lehetett látni, az volt az érzésem, hogy a Budapesttől 700 kilométerre lévő, magyarok lakta Csíkszereda közönsége nem tudta igazán felmérni, milyen nagy ajándékot kapott ezzel az estével és a fesztivál többi programjával.

Karda Emese fesztiváligazgató és Dr. László Ferenc zenetörténész, művészeti igazgató nem riadtak vissza a tavalyihoz képest elkeserítően megkurtított költségvetéstől, és csapatuk élén létrehoztak egy európai színvonalú fesztivált, amelyről már csak a nemzetközi közönség hiányzott. Hosszú út vezetett idáig. A Hargita hegyei és a Csíki havasok között először 1980-ban rendeztek fesztivált, amit az is indokolt, hogy a közeli búcsújáróhelyen, Csíksomlyón volt egykor házfőnök a ferencesrendi szerzetes és orgonista: Kájoni János. A főként a Mikó-vár udvarán megrendezett koncerteken kezdetben csak erdélyi muzsikusok játszottak. 1986-ban, amikor az esemény már kezdett országos jelentőségűvé válni, a román kormány betiltotta. A folytatást csak a rendszerváltás tette lehetővé.

Idén 8 nap alatt, 14 helyszínen 28 koncertre került sor, 9 nyugat- és középeurópai országból érkezett előadókkal. A fesztivál új chartája szerint csak olyan produkciókat hívnak meg, amelyeket valóban a historikus elveken nyugvó előadás jellemez. Ezen belül viszont bámulatosan gazdag volt a paletta: a gregorián zenétől egészen a klasszikáig több mint ezer év muzsikáját hallhattuk. A csíkszeredai Játékszín, a Márton Áron Líceum, a Mikó-vár és számos, jó akusztikájú templom mellett szerte Hargita-megyében rendeztek koncerteket: Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, a szárhegyi Lázár-kastélyban és a csíksomlyói kegytemplomban.

A gyakran egyidőben rendezett koncertek nehéz választások elé állították a publikumot. Jómagam a 28-ból 15 koncertet hallottam, ezekből említek meg most néhányat, máris visszatérve Clemencicékre. A régizenejáték élő legendái, akik ezúttal léptek fel először Erdélyben, koncertjük első felében a 12-13. századba varázsoltak vissza minket a Carmina Burana bordalaival, trubadúrénekekkel és Minnesanggal, Nibelung-énekkel és spanyol cantigákkal. Hogy ez varázslás volt, nem túlzás, hiszen e középkori dallamok többsége meglehetősen vázlatosan maradt ránk, vagy éppenséggel ki kellett következtetni őket, mégis, a zenetudományi alapon nyugvó feldolgozás, az autentikus hangszerelés és a néha színészi bravúrokat sem nélkülöző, magával ragadó előadásmód azt a látszatot keltette, hogy e muzsika másként nem is szólalhatna meg. Ilyen a hatás, ha egy együttes anyanyelvként beszél egy zenei nyelvet.

A koncert második felében 16-18. századi erdélyi és moldvai vonatkozású muzsika csendült fel: a Kájoni Kódex táncdallamai, a moldvai fejedelem, Cantemir dallama, török és magyar ismeretlen szerzők művei, énekek Balassitól, Tinóditól.

Az együttesnek három magyar tagja is van. A lantművész Kecskés András több mint 30 éve játszik Clemencicékkel, viszont a fiatal ütőhangszeres művész, Kasza Roland most először kapott erre lehetőséget. Érzékeny, az együtteshez tökéletesen alkalmazkodó játéka érdemessé teszi arra, hogy a Consort hosszabb távon is foglalkoztassa. A lenyűgözően sokoldalú Kobzos Kiss Tamás énekelt latinul, németül, spanyolul, törökül, magyarul, játszott kobzon, tekerőlanton, fidulán, mindezt kivételes szuggesztivitással és színgazdagsággal. Külön élvezetet jelentett a két blockflőtés: a 70-es évei derekán is energiától duzzadó együttesalapító, René Clemencic játékát a fiatal Michael Posch gazdagította virtuóz rögtönzéseivel. A magát középkori hárfán és tekerőlanton kísérő Eberhard Kummer, az együttesnek zenei alapot adó, lanton, fidulán, nagybőgőn játszó Thomas Wimmer és a középkori zene előadásában utolérhetetlen fantáziájú énekes-tekerőlantos René Zosso is hosszas méltatást érdemelne.

A fesztivál rendszeres meghívottjának számító, budapesti Musica Historica Együttes a 16. századi erdélyi költő, Bogáti Fazakas Miklós zsoltárparafrázisaiból nyújtott át egy csokrot, a verseket magyar, lengyel, szlovák, morva, zsidó dallamokkal felöltöztetve. Az irodalomtudós Csörsz Rumen István vezetésével közel 20 éve működő együttest a komoly tudományos háttér mellett gyönyörű énekhang és hangszeres professzionalizmus jellemzi. Főként csellószonátákat tartalmazó műsorával és virtuozitásával szintén óriási közönségsikert aratott a Les Basses réunis nevű, négy tagú francia együttes. A Flauto Dolce blockflőtetrió a kolozsvári szoprán, Mihaela Maxim partnereként igazi unikummal, a 17 éves Monteverdi szerelmes canzonettáinak teljes sorozatával bájolta el a közönséget. A szintén kolozsvári, Szabó Mária által vezetett Les plaisirs nevű együttes a 240 éve elhunyt Telemannra emlékezve tartott olyan hangversenyt, amely a kamarazenélés magasiskolájának nevezhető, és ugyanez mondható el a drezdai barokk hegedűs Ulrike Titze és férje a barokk oboás Guido Titze koncertjéről is, amelyen – viola da gambás és csembalista partnerükkel - olasz, francia és német barokk műveket, köztük egy még kiadatlan Pfeiffer-szonátát játszottak.

0f9873dc-4d03-4a68-b9a6-6a612f567457

Közönségszervezésre idén nem jutott idő, de szerencsére a csíkszeredaiaknak jó fülük van. Amikor például a román muzsikusokból álló Colleggio Stravagante elkezdte olasz passacagliákból álló koncertjét, alig néhányan voltunk jelen. Ám az arrajárók a kiszűrődő muzsikának nem tudtak ellenállni, így hamarosan megtelt a templom. A török Erdal Salikoglu és a már említett Kobzos Kiss Tamás viszont oly sokakat vonzott a 13-14. század fordulóján élt török énekmondó, Yunus Emre dalaival, hogy a közönség nem fért be a terembe. Egzotikus szefárd dallamokból teltházas koncertet adott a csehországi Kvinterna együttes és sokakat vonzottak a zenés színházi produkciók is, például Purcell Tündérkirálynőjének az angol táncos-koreográfus, Mary Collins neve által fémjelzett előadása.

Jövő júliusban is lesz fesztivál Hargita megyében. Ha a szervezőknek sikerül szponzort találni, ha az előkészítés időben megtörténik, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál európai figyelmet kelthet. A progamkínálat és a művészi színvonal már most is megüti ezt a mércét. De azért a couleur locale-t biztosító kürtőskalács és köményes pálinka remélhetőleg megmarad a jövőben is.