Olivér

Grimaszok és passió - Sziget, 5. nap

2007.08.13. 00:00

Programkereső

Bevallom, fáradok. Hosszútávú mélyalvásban tuti, hogy nyernék a Ki mit tud?-on. A baj nem is azzal van, hogy az alvást leszámítva tulajdonképpen kint élek, hanem azzal, hogy csúsznak a programok. Így amit kitalálok reggel, hogy egymás után szépen megnézem, általában fedik egymást, vagy mire vége az egyiknek, a másik helyen akkora a tömeg, hogy nem jutok be a sátorba.
4b8dccce-8cb4-4c6d-9c58-6f0324130215

Kora délután végre beváltottam az egy éve gyűjtögetett Túró Rudi papírokat. 490 darab csomagolást adtam egy pólóért, egy francia bugyiért és két passtartóért. Mondjuk, ha ezt beszorzom a szigeti Túró Rudi árral, akkor 34.400 forintomba került. De hát, ha év közben amúgy is elfogy… Sajnos kispárnát és törölközőt már nem kaptam, azokat kora reggel elviszik az ottalvós királyok. Ez után nagy ténfergés, nézelődés következett, este hétig nem nagyon történik semmi konkrét. (Utána pedig torlódunk, ugye…) A Guinness Rekord Színpadon éjjel-nappal zenélnek, a zenekarok közti átállás maximum öt perc, így lehet érvényes a világcsúcs. Épp az Elise zenekar NDK-cseregyerek kinézetű, szerintem tizenhat éves énekese hörögte a mikrofonba a Balu kapitány főcímdalának metál változatát. Utánuk a Grünnia zenekar zenélt igen magas színvonalon. Gyors számaikban az angolszász rockzene, lassabb dalaikban a latinos jazz szeretetét véltem fölfedezni. Fincsi volt.

Az Octopus Sátorban hétkor kezdődött volna a rejtélyes című Da capo al Fine – János-passió másképp című előadás. Rém kíváncsi voltam, hogy mit takar a másképp. Erre még várnom kellett, ugyanis egyelőre a lámpák és a projektorok beállítását nézhettem csupán. Nyolckor a Színház és Táncsátor melletti füvön a francia Fabian Kachev grimaszolóművész műsorára nagy tömeg verődött össze - nem véletlenül. Kachev rövid történeteket játszott el, amelyekben az összes hanghatást ő produkálta. Volt víz alatt bugyborékoló ember (annyira élethű volt, hogy csalásra gyanakodtam, pedig nem), szél, autósuhanás, kutyaugatás, békabrekegés, kocsiablak letekerése, angol nyelvlecke, autóduda, karambol, vadászat… Minden figurát gesztusokkal is jelzett. Olyan volt, mint egy három dimenziós Menő Manó. Főként angol szavakkal, szótöredékekkel kísérte-magyarázta a szituációkat, de időnként teljesen tisztán magyarul is megszólalt. ("Örömmel mutatom be a Renault új modelljét." "Nagy szél fúj az Alföldön." "Helló,, Budapest, helló, Sziget Fesztivál!") Az autó rádiócsatorna keresőjébe egy operaária után még miniszterelnökünket is belekomponálta. Kár, hogy csak egyszer lép föl, pedig ottalvós hetijegye van...

 
0fc53bb0-6719-44e1-a7cc-31aa7c0f2160
 

Kachev műsorának utolsó jelenetét nem láttam, mert siettem vissza az Octopusra abban a hitben, hogy fél kilenckor már rég megy a János-passió. Tévedtem, a kivetítőkkel még mindig gond volt. Végül fél óra múlva elkezdődött. A rendező, Paál Gergely köszöntött minket, és elmondta, azért különleges az előadás, mert a színészek egy része nem hall. A produkció is ennek jegyében született: a János-passióból vett részeket végigjelelték. A tulajdonképpeni főszereplő, a Pilátust játszó színész a Prológban vallott a hittel való kapcsolatáról és elmondta azt is, hogy több éve a Baltazár Színház tagja. (Ez a társulat Magyarország talán legtiszteletreméltóbb együttese: csak sérült és fogyatékos fiatalokból áll.) Jézus történetét összekötő szövegként prózában hallottuk, a kivetítőkön mai tévéműsorokból felvett, eltorzított képekkel és hangokkal. Nyilván a vetítés segítette a nem hallókat abban, hogy tudják, hol tartunk, mikor kell bejönni, felállni, kimenni. A rendező a színpad előtt guggolva vezényelte végig a kórust megtestesítő három, saját szólamát (szoprán, mezzo, alt) jelelő hölgyet. A két halló táncos fantasztikus munkával, tekintetekkel, kézmozdulatokkal irányította a színészeket.

 
a1af2cd1-62e8-4e8f-a996-a9a14dabb351
 

Az előadás összességében színház is volt meg nem is. Egészen más értékeket mutatott fel, mint egy "rendes" színházi előadás. Bach zenéje hihetetlen módon támogatta a produkciót, az elementáris erő szembesített a színpadon látható emberi fogyatékossággal, ugyanakkor a szenvedéstörténet párhuzamot vont a fogyatékkal élők társadalomban való elfogadásával.

A nap végén megkíséreltem bejutni a Jazz Színpadra, a francia trombitás, Erik Truffaz koncertjére. Eredménytelen voltam. Kint viszont a környező kocsmákból és színpadoktól hallatszódó zenei kavalkád miatt, csöpögő esőben élvezhetetlen volt. Kénytelen voltam hazamenni. Remélem, holnap kevésbé kaotikus napom lesz.

 
f8c6944f-dc6b-4cb8-9e3a-119d6e9e54ba