Jenő

A hét portréja: Kertész István

2007.08.27. 00:00

Programkereső

Kertész István kiemelkedő tehetségű zenész volt, aki a 20. század szerzőinek elhivatott tolmácsolója volt, Bartók mellett Sztravinszkij, Henze és Britten műveit részesítette előnyben. Negyvenhárom évesen úszás közben vesztette életét Izrael partjainál.
5abe19c6-1c58-4b59-9011-1925266c7072

Budapesten született 1929. augusztus 28-án, és Kfar Saba közelében hunyt el 1973. április 16-án. Pályája csúcsán lévő, érett muzsikus volt már ekkor, tehetségét operákban, oratóriumokban és a szimfonikus repertoárban is bizonyította.

Gyermekkorában hegedült és zongorázott, 1947-től a Zeneakadémia hallgatója lett, Kodály Zoltántól zeneszerzést, Weiner Leótól kamarazenét tanult. 1949 és 1953 között Somogyi Lászlónál végezte el a karmesterképző tanszakot, és nagy hatással volt rá Otto Klemperer, aki ekkor az Operaház karmestere volt. Kertész 1949-től a Győri Szimfonikusokat vezette, majd 1955-ben debütált az Operaházban Verdi Rigoletto című operájával. Az 1956-os események miatt családjával kénytelen volt elhagyni az országot. Egy évig a római Szent Cecília Akadémián Fernando Previtalinál tanult tovább, majd 1958-ban az akkori Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, később német állampolgár is lett.

Kertész István 1958-1961-ig Augsburgban a Városi Színház főzeneigazgatója volt. 1960-ban debütált Angliában a Royal Liverpool Filharmonikus Zenekarral, majd a Londoni Szimfonikusok élén 1961-ben. A nagysikerű amerikai bemutatkozás is 1961-ben történt, ezúttal az NDR Szimfonikus Zenekart vezényelte. Kertész István 1963 és 1964 között a Nyugat-Berlini Opera igazgatójaként dolgozott, ezután 1966-ig a kölni opera főzeneigazgatói posztját töltötte be. Itt többször vezényelte Mozart operáit, és először mutatta be a Szovjetúnión kívül Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának eredeti változatát.

1966-ban mutatkozott be a Covent Gardenben Verdi Álarcosbáljával. Ezt követően a Londoni Szimfonikus Zenekarral világkörüli turnéra utazott, majd Pierre Monteux után őt nevezték ki e zenekar fődirigensének. 1969-ben a New York-i Filharmonikusokat is vezényelte. 1970-ben hazalátogatott Magyarországra, ahol a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát dirigálta és a Magyar Állami Hangversenyzenekarral hanglemezfelvételt készített. 1971-től ismét kölni évek következtek, a Gürzenich Zenekar karmesteri tisztségét töltötte be haláláig.

Kertész István több nevezetes felvételt vezényelt. Dvorák, Brahms és Schubert összes szimfóniáját rögzítette, a Decca cégnél Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját vette fel Christa Ludwiggal és Walter Berryvel, és ő vezényelte Kodály Háry János című operájának első nyugat-európai lemezfelvételét is a Londoni Szimfonikusok élén. Szintén a Deccánál adták ki Dvorák Requiemjét és Kodály Psalmus Hungaricus-át tartalmazó lemezét.

Németországban ő mutatta be Britten Billy Budd című operáját, és Bécsben a Háborús Requiemet ugyanettől a szerzőtől. Halála előtt nem sokkal a Chicagói Szimfonikusokkal szintén Britten Háborús Requiemjét adta elő, olyan neves szólistákkal, mint Phyllis Curtin, Robert Tear, John Shirley-Quirk. Az előadás drámai mélysége feledhetetlen élményt szerzett a hallgatóságnak.