Vendel

Üveggyöngyjáték – II. rész

2007.09.03. 00:00

Programkereső

Kiknek szól a muzikológus szakirány? Erre a kérdésre kaptunk választ Péteri Lóránt írásának első részéből. A második rész a kiktől lehet tanulni, hol lehet kamatoztatni ezt a tudást, illetve hogyan lehet felvenni a szakirányt kérdésekre válaszol.
00ab1978-1f8b-4613-9bd6-817985518cb3

A képzés alapja az a meggyőződés, hogy egy adott tudományágban szerzett egyetemi szintű jártasság olyan kompetenciákhoz juttat, amelyek széles körűen, a tudományág művelésén túl is hasznosíthatók. Egyéni szándékok, készségek, hajlamok, érdeklődés és körülmények összjátéka dönti el, hogy ki, mihez kezd a muzikológus szakirányon szerzett végzettségével. Eltekintenék azon pályalehetőségek sorolásától, amelyeknek látványosan nincs köze a zenetudományhoz. Bár azt is megjegyzem: a bolognai típusú egyetemi képzés egyik célja éppenséggel az lenne, hogy a diákok ne csupán a szűken vett szakmájukhoz kapcsolódó kurzusokat hallgassanak. Hogy valóban egyetemes képzésben részesüljenek, s a közös kultúra beavatottjaiként hasznos és öntudatos polgáraivá váljanak az Európai Uniónak…

Angliában például egyáltalán nem ritka az, hogy valaki filozófia szakon kapott hároméves alapképzés után jelentkezzen olyan stúdiumokra, amelyek révén aztán külpolitikai szakértővé válik. S bár a szigetország igencsak elkötelezettje a liberális versenyelvűségnek, azért olyan butaságokat ott senki sem szokott firtatni, mint amilyen az a kérdés: vajon milyen közvetlen hozzájárulást nyújtanak a bölcsésztudományok a gazdaság versenyképességének fenntartásához?

Azok a hallgatóink mindenesetre, akiket vonz a hard-core tudományosság, jó kezekbe kerülnek. A Tanszéken tanít Somfai László és Ujfalussy József: ők ketten képviselik a zenetudományt a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai között. Professzorunk Tallián Tibor, az MTA Zenetudományi Intézetének igazgatója, kollégánk a Bartók Archívumot vezető Vikárius László. A Tanszék és a zenetudományi kutatást szervező-finanszírozó többi intézmény közvetlen kapcsolata kétségkívül megkönnyíti a tudományos pályára készülők elhelyezkedését.

Első kézből kapott, a napi gyakorlaton alapuló tréningben részesülnek azok is, akik a zenekritika, a zenei újságírás-szerkesztés, ismeretterjesztés, vagyis a média felé tájékozódnak. A tanszékvezető Kovács Sándor a Magyar Rádió vezető zenei magazinjának, az Új Zenei Újságnak a szerkesztője, más rádiós műsorok vezetése-szerkesztése mellett. Hozzá hasonlóan számottevő zenei rádiós múlt áll a Richard Strauss-, opera- és operett-történeti köteteiről is ismert Batta András mögött, aki egyúttal a Zeneakadémia rektora.

Minden nyilvánvaló nehézség és alulfinanszírozottság mellett is tény, hogy az elmúlt tizenhat évben a magyar zenei nyilvánosság tere kitágult: új együttesek alakultak, új fesztiválok jöttek létre, új hangversenyterem épült Budapesten, új zenei középiskolákat alapítottak, új, on-line zenei fórumok jelentek meg, s egyre erősebb lett az igény a zenei események, úgymond, „filozófiájának” verbális megjelenítésére is. A zeneélet ünnepei és botrányai elég nagy reflektorfényt kapnak.

Kereslet van a szakszerű koncert-, opera- és lemezkritikára, az oknyomozó zeneéleti riportokra, a hangverseny- és lemezkísérő-füzetekre, a rádiók/tévék számára készített műismertetőkre, szaknyilatkozatokra, műsorokra. Emellett szükség van a zeneileg képzett szervezőkre-tanácsadókra a hangversenyrendező cégek, lemez- és kottakiadók, illetve a nagy kulturális intézmények háza táján is. Végül, de legkevésbé sem utolsósorban: jórészt a Zenetudományi Tanszék hallgatói közül kerülnek ki a főiskolai és középiskolai (konzervatóriumi) zenetörténet-tanárok.

A pályaválasztást nyilván az is befolyásolhatja, ha valaki egy másik szakiránnyal párhuzamosan végzi el a miénket. Én például az ELTE Bölcsészkarának történelem szakos hallgatójaként kezdtem a Zeneakadémiára járni, s volt olyan évfolyamtársam, aki nyelvtanári szakot végzett el a muzikológusi mellett. Nem mondhatom, hogy különösen könnyű műfaj két intézmény között ingázni, de a dolog megvalósítható. A Tanszék a saját eszközeivel mindenesetre támogatja az ilyen „interdiszciplináris” hallgatókat. Kevesebb szervezést igényel a Zeneakadémia egy másik képzése mellé venni fel a muzikológus szakirányt. Párhuzamos vagy második végzettségért folytatott képzések esetében persze alapos átgondolást igényel a finanszírozás kérdése.

A muzikológus szakirányra nem lehet a hozott pontok alapján bejutni: minden jelentkezőt szóbeli és írásbeli felvételi vizsgán ismerünk meg. Vizsgáljuk a felvételizők íráskészségét, önálló gondolkodásra való képességét, érdeklődését, valamint zenei készségeit, a zeneirodalomban való jártasságát, zenetörténeti ismereteit. Bár a vizsga során külön mérlegeljük az egyes tárgyakban mutatott teljesítményt, örömmel fedezzük fel, s vesszük figyelembe a speciális területen mutatott kimagasló tájékozottságot, készségeket és érdeklődést. Minden tanév második félévében tartunk felvételi előkészítőt, amelyet a Tanszék tanárai tartanak. Az első, bemutatkozó jellegű találkozáson nem csupán a folyó tanévben felvételizni szándékozókat, hanem minden érdeklődőt: diákot, tanárt egyaránt szeretettel várunk.

A szöveg eredeti változata megjelent a Taní-tani 11 (2006)/38. számában, a 80-82. oldalon.