Hedvig

Száz éve halt meg az egyik utolsó romantikus

2007.09.04. 00:00

Programkereső

Szeptember 4-én volt pontosan száz éve, hogy meghalt Norvégia leghíresebb zeneköltője, a skandináv ország kultúrájának "nagykövete", Edvard Grieg. Norvégiában az egész 2007-es év a zeneszerző tiszteletére rendezett programoknak ad otthont, valamint az évforduló kapcsán számos országban emlékeznek meg a tizenkilencedik század egyik legutolsó romantikusáról, a lírai álmodozás, a természeti szépségek és a norvég népzene legihletettebb képviselőjéről.

Edvard Grieg 1843-ban a norvégiai Bergenben született. Apja, Alexander Grieg gazdag, skót származású kereskedő. Anyja, Gesine Judith Hagerup zenész és költő egy jó nevű bergeni családból. Grieg szinte iskolai tanulmányival egyidőben kezdte meg zenei tanulmányait is, hatéves korában anyjától vette első zongoraleckéjét. Már ekkor szeretett órákon át kísérletezni a zongorával, teljesen belefeletkezett a harmóniák szépségeibe.

Grieg nem szerette az intézményes életet, az iskolába kerülve lázadozott és több szökési kísérlete is volt. Az iskolában gúnyolták szeszélyessége és zenei próbálkozásai miatt, de tizenötödik születésnapján fordulat következett: A Grieg családot meglátogatta Ole Bull hegedűművész, az "észak Paganinije", Norvégia büszkesége. Edvard játéka nagyon mgtetszett Bullnak, így erősködött, hogy legyen a fiúból zenész. Ezért szüleit meggyőzve a következő októberben Lipcsébe ment tanulni, ahol a Mendelssohn által alapított, akkori legelismertebb konzervatórium növendéke lett. Első lipcsei tanára Plaidy volt, aki a fiatal romantikussal zongoragyakorlatokat végeztetett olyan zeneszerzőktől, mit Clementi, Kuhlau és Czerny, akiket Grieg szívből utált. Tanult még Moschelesnél is (aki Mendelssohn közeli barátja volt), de Chopin helyett ő is Mozartot tanított. Zeneszerzéstanára, Reinecke, vonósnégyesek és szimfónius zenék írását követelte tőle, mindenféle megelőző gyakorlat nélkül. Grieg később így nyilatkozik lipcsei tanulóéveiről: "olyan bután hagytam el az iskolát, ahogy oda beléptem."

1862-ben, befejezve a lipcsei tanulmányokat, Grieg hazatért Bergenbe, majd koncertet adott, ahol előadta Moscheles etűdjeit, egy Beethoven-szonátát és Négy zongoradarabjából (Op. 1) hármat. Majd Koppenhágába utazott, ami az akkori norvég kulturális élet központja volt. Itt ismerkedett meg olyan elismert skandináv zeneszerzőkkel, mint Niels Gade és J. P. E. Hartmann, akinek hatására kezdett érdeklődni az északi legendák iránt. Itt találkozott unokatestvérével, a szintén bergeni születésű Nina Hageruppal, akivel rögtön egymásba szerettek, majd 1864 júlusában eljegyezték egymást. Eljegyzési ajándékul született Hans Christian Andersen Szeretlek téged című versére írt lírai dala.

Új barátot is talált Rikard Nordraak személyében, aki magával ragadta Grieget. Együtt lelkesedtek minden iránt, ami norvég, a sagák, a hegyek, a fjordok, a falusi emberek iránt. Ennek a lelkesedésnek a gyümölcse az Euterpe Társaság, amelyet Nordaakkal és más zeneszerzőkkel hoztak létre a skandináv zene felkarolására. Grieg számára küldetése világos lett: zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét.

Sokáig utazott Európában. A kulturális élet számos vezetőjével találkozott, úgy mint Liszttel és Ibsennel. Olaszországi útja során érte Nordaak halálhíre, az ő tiszteletére írta Gyászinduló Rikard Nordraak emlékére című művét. Visszatérve Norvégiába Christianaiában (Osloban) telepedett le. Nehezen talált munkát. 1866. október 15-én megszervezett egy történelmi eseménynek számító hangversenyt (ekkor Norvégia Svédországhoz tartozott), ahol csak norvég zene szerepelt: Nordaak néhány dala, Grieg néhány zongoradarbja és első hegedűszonátája. A hangverseny nagy sikert aratott, Grieg a "norvég zene új csillaga" lett.

1867 januárjában elindította a norvég zeneakadémiát és karmestere lett a Harmoniske Selskabnak. 1867 júniusában Grieg és Nina Hagerup összeházasodtak, a nyarat Dániában töltötték, ahol Grieg megkomponálta az a-moll zongoraversenyt, mely a norvég romantika jelképévé vált. Tavasszal megszületett első gyermekük, Alexandra (1868. április 10.).
1868 végén Grieg levelet kapott Liszt Ferenctől, amelyben Liszt méltatta hegedűszonátját, továbbá meghívta őt Weimarba. Grieg sajnos nem tudott azonnal elmenni, mert Dániában és Norvégiában már kitűzték új művének premierjét, valamint családjával együtt Landásban nyaralt, ahol Grieg rábukkant egy népzenei könyvre (Ludvig Lindmann: Régi és új hegyi dallamok), amelynek hatása további pályájára szempontjából igen jelentős volt. 1870 februárjában végül Rómában találkozott Liszttel, ahol Liszt a G-dúr szonáta és az a-moll zongoraverseny bravúros leblattolása után megindultan biztatta a zeneszerzőt további komponálásra.

6561c5a8-4645-4851-b406-bd7ea8d3a3ba

1874-ben Henrik Ibsen levelében felkérte Grieget a Peer Gynt cimű dráma megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát, ám végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra. 1877 nyarán családjával Lofthusba utazott, ahol barátaik vendégházában laktak. Grieg maga egy fjord menti magányos kunyhóban lakott, ahol a vidéki béke és csend ösztönzőleg hatott alkotókedvére. Itt komponált egy vonósnégyest, Hegyi szolga című (két kürtre, vonósokra és baritonhangra írt) művét, továbbá korálzenéket. A következő években sikerei megsokszorozódtak, a Hegyi szolga premierjén maga a király is megjelent. Népszerűségének köszönhetően sokat turnézott külföldön is: Weimar, Drezda, Lipcse, Meiningen, Breslau, Köln, Karlsruhe, Frankfurt, Arnhem, Hága, Rotterdam, Amszterdam, Prága, Varsó, Párizs.

1855-ben Nyugat-Norvégiában, Troldhaugenben telepedett le és építette fel házát, ahol élete utolsó évéig lakott. 1885 után a legkülönbözőbb elismeréseket kapta: oxfordi és cambridge-i egyetem zenei díszdoktora, az Institut de France tagja, az Orange-Nassau rend lovagja. 1906-ban írta Fire salmer (Négy zsoltár) című művét, amely az utolsó olyan alkotás, amely norvég népzenéből táplálkozott.

Fiatalkorától légzési nehézségekkel küszködött, ennek ellensúlyozására rendszeres hegyi túrákat tett. Ám egészsége hanyatlani kezdett, Troldhaugenből el kellett költöznie egy christiani szállodába. 1907 nyarán Leedsbe hívták egy fesztiválra, ám utazás közben szívrohamot kapott. Bevitték egy bergeni kórházba, ahol másnap reggel (1907. szeptember 4.) álmában érte a halál. Ravatalánál több ezren búcsúztak, köztük külföldi méltóságok és a zenei világ képviselői. A hamvait tartalmazó urnát egy Troldhaugen fjordjára néző sziklában helyezték végső nyugalomra. Sírfeliratot nem véstek rá.

(Forrás: Nagy zeneszerzők, Etűd Könyvkiadó, 1995)

 
 
 

8bf1aa9d-a312-4650-951e-760d41ffc425
 
ed8d735e-b845-4d3d-8c59-ff42b480ac7b

 
a4665ac3-61a0-4173-9bfd-be08109a6b15
 

1d51c9d3-5b5d-4437-a621-495e2bf1b25e
 
bdb7f56b-8456-4b45-af9b-e0315a46824d