Jácint

50 év Muzsika

2007.11.09. 00:00

Programkereső

Muzsika – papíron. Ha bárhol kérdezem, mi az, a válasz csakis így szólhat: kotta. Idehaza legtöbben bizonyára azt felelnék: a folyóirat.
1f6fcd5e-ded0-4932-af9d-2346856f2081

A folyóirat, amely fél évszázada létezik, a maga nemében egyetlenként. Velem egykorú, deresedő halántékúak még emlékezhetnek a Film Színház Muzsika hetilapra (amelynek szerepe máig betöltetlen), a címben foglalt művészetek eseményeinek a nagyközönség számára ehetően tálalt, ám korántsem a mai értelemben véve bulvár sajtójára, amely egészen más profilt képviselt, mint a Muzsika. Ma is létezik zenetudományi periodikumunk, a Magyar Zene; mindenekelőtt a zenepedagógusokat célozza meg az olvasott Parlando. A rendszerváltás utáni pluralizálódó fellelkesülésben nemegyszer hallottuk: kellene alternatíva a Muzsikával szemben. Létrejöttek és elhaltak jobb sorsra érdemes (meg kevésbé érdemes) újságokfolyóiratok, s csak az utóbbi években alakul némi szivárvány: a már 13 éves múltat valló Zene Zene Tánc, a lemezmagazinból – nagy nyugati testvéreihez hasonlóan – mind tágabbra kitekintő Gramofon és a műsorújságból folyóirattá nemesedő, most épp színházi műsorlappal házasságra lépett Fidelio. Versenytársak a kicsiny magyar piacon? Aligha érezhetik egymást annak, hiszen mást talál mindegyikükben az olvasó, a többük számára megkerülhetetlen témákat pedig eltérő megközelítésben és nyelvezettel.

A Muzsika nyolcféle címlappal jelent meg az 50 év alatt. Szüntelen megújult, mégis úgy láthatjuk, meghatározóbb benne a folyamatosság, mint a változás. Főszerkesztője, Feuer Mária pályakezdőként már ott bábáskodott az induláskor, az ellentmondásos alapítófelelős szerkesztő, Asztalos Sándor idejében. Az első olvasószerkesztő, Szenthegyi István helyét a ’60-as évek közepén örökli, majd Asztalos 1970-es halálától veszi át tisztét. Itt indul a jól működő láncolat: olvasószerkesztőként Kerényi Mária kerül a Muzsikához, aki főszerkesztő-helyettessé válván korábbi tevékenységét Székely Andrásnak adja át, távozásakor Székely lép előre, s Csengery Kristóf lesz az olvasószerkesztő, majd Székely helyét Csengery örökölvén, az irodalmi folyóirat-világból érkező Barabás András veszi át annak korábbi szerepét – Barabás, aki voltaképp "Muzsika-gyerek": édesanyja a lap szeretett és megbecsült szerkesztőségi titkára volt egykor.

"Kevés szereplős játék" hát a Muzsika? Nem mondhatjuk! A lapban talán minden zenetudósunk publikált az idők során, s zeneszerzők, előadóművészek írásai éppúgy gazdagítják az olvasnivalót, mint nagy komponisták apró köszöntődarabkéziratai neves születésnaposoknak. A kritikák, portrék a hazai és nemzetközi zenei élet egészét lefedik. A vidéket jobbára operabírálatok érintik, e téren a szerkesztőség is lát fejlődési távlatot. A kortárs zenét kiemelten kezelik: a lapban tükröződik zeneszerzésünk megvalósult, sőt, részben készülő termése is. S ne feledjük: a Muzsika öléből született meg az első újkori budapesti műsorfüzet, az ingyenesen terjesztett Koncert Kalendárium.

A neten immár tíz évre visszamenően olvasható a Muzsika, így a jó verskötetekével mérhető példányszám kitágul. Táguljon az 50 év is! Szép jövőt, Muzsika!

(2007. november 13. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Ötvenéves a Muzsika; km.: Klukon Edit, Ránki Dezső, Csalog Gábor, Schiff András (zongora), Perényi Miklós (gordonka), a Magyar Rádió Gyermekkórusa, Schola Hungarica, Amadinda Ütőegyüttes, Keller Kvartett, UMZE Kamaraegyüttes; vez.: Thész Gabriella, Dobszay Lászó, Rácz Zoltán)