Hedvig

A hét portréja: Szabó Csaba

2007.11.12. 00:00

Programkereső

Szabó Csaba erdélyi születésű zeneszerző, zenetudós, főiskolai tanár, zeneszerzői és tudományos tevékenységét a szülőföldjéről magával hozott magyar népzenei és zenetörténeti hagyomány irányította. A magyar népzene ügye, szolgálata, tanítása, nemzedékről nemzedékre való hiteles megőrzése, kutatása szellemi örökségének fontos részét képezi. Rá is emlékeznek november 15-én a Bartók Emlékházban.
a75a8482-a352-4975-88e5-796c5893db6b

Szabó Csaba 1936. április 19-én született Maros - Torda megyében, Ákosfalván (Erdély). Tanulmányait a Marosvásárhelyi Zenei Szakiskolában a Franz Schmidt-tanítvány Trózner József növendékeként kezdte, ezt követően zeneszerzői diplomáját a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián a Kodály-tanítvány Jodál Gábor és Jagamas János irányításával szerezte meg.

Pályáját a Marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként kezdte. Zeneszerzőként közreműködött az együttes repertoárjának kialakításában (1957-1967). 1963-1987-ig a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára volt, ahol zeneelméletet, zenetörténetet, és "A magyar beszéd ritmusa és hanglejtése" című tantárgyat tanította. 1978-ban az Öt Dal Dsida Jenő verseire, szoprán hangra és zenekarra című darabjával elnyerte a Romániai Zeneszerzők Szövetségének díját. 1987-ig a romániai zenei élet több területén dolgozott. Rendszeresen foglalkoztatták a népzene, zenetörténet, prozódia, zenetanítás kérdései. Közíróként zenekritikát, recenziókat, népszerűsítő zenetudományi cikkeket közölt (nagyrészt a romániai, kisebb részben a magyarországi) folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. Az említett tárgykörökben előadásokat tartott Romániában, Magyarországon, USA-ban, Franciaországban.

1979-1986-ig, a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének marosvásárhelyi tagozatának vezetője volt. 1986-88-as években a Csángómagyar népzene-gyűjtemény lejegyzésén dolgozott, amelyet 1990-ben Csángómagyar Daloskönyv (1972-1988 Moldva) címen Seres András néprajzossal közösen, Szervátiusz Tibor rajzaival, a Hét Torony Kiadó jelentetett meg. E témában ez idáig a legnagyobb jegyzetekkel ellátott a magyar nyelviség és művelődés fennmaradását szolgáló gyűjtemény (390 adat, 570 oldal).

Magyarországra 1988-ban költözött, ahol a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt. 1999-ben, "Erdélyi Magyar Harmóniás Énekek a XVIII. századból" című tudományos munkájával kiérdemelte a Magyar Művészeti Akadémia Milleneumi Alkotóművészeti Pályázatán az Aranydíjat. A háromkötetes munka háromszáz fakszimiléje olyan unikátum anyagot mutat be, melynek egyedülálló dokumentációs történelmi értéke felmérhetetlen, hiszen egyszerre képezi szerves részét mind a magyar, mind az egyetemes egyházzenei, európai művelődésnek. Munkájában a református egyházi népének többszólamúságának történelmi feltárásával - stílus és harmónia éneklési módnak a magyar népdal közös éneklésében máig visszhangzó erdélyi hagyományainak a megtalálásával olyan zenetudományi problémakört elevenít fel, amelynek művelődés elméleti és gyakorlati jelentősége kiterjed zenei életünk minden fontos területére. Ez a munka CD-romon jelent meg a Balassi Kiadónál.

Szabó Csaba 2003. május 23-án hunyt el. Élete, tevékenysége két országhoz, de egy hazához és egy vállalt hivatáshoz kötötte: az európai rangú magyar zenei művelődés szolgálatához. Tanáraihoz, mestereihez hasonlóan nem választotta el egymástól a zenei művelődés közvetítésének ágazatait: a zeneszerzést, az interpretáló művészetet, a tudományos és oktatói munkát. Zeneszerzői és tudományos tájékozódását, tevékenységét a szülőföldjéről magával hozott magyar népzenei és zenetörténeti hagyomány irányította. A magyar népzene ügye, szolgálata, tanítása, nemzedékről nemzedékre való hiteles megőrzése, kutatása szellemi örökségének fontos részét képezi.

Szabó Csaba életművének ápolásával a Szabó Csaba Nemzetközi Társaság foglalkozik. A szerző munkásságáról és a Társaság tevékenységéről további tájékoztatás a www.szcsnt.hu honlapon található.