Lukács

Mesemondó

2007.11.16. 00:00

Programkereső

Réges-régen, valamikor a távoli időkben a mesemondókat nagy tisztelet övezte. Ők meséltek az embereknek a világról, annak csodálatos, különleges dolgairól, lényeiről, emberekről, kapcsolatokról, viszonyokról. A mesék generációkon át elkísérték az embereket, alakultak, csiszolódtak, változtak, de a jó mesemondó mindig élvezetesen tudta átadni a történetet.

Aztán eltelt sok-sok idő, és a mesemondók szakmát váltottak, például zenészek, zeneszerzők és hangmérnökök lettek. A zeneszerző zenébe álmodta a meséjét, a zenész testet adott neki, alakítgatta, csiszolgatta. A jó zenész-mesemondókat nagy tisztelet övezte. Történt aztán, hogy a hangmérnök megpróbálta megörökíteni a meséket, hogy minél többen hallhassák a csodálatos történeteket, eleinte kezdetleges, később egyre kifinomultabb módszerekkel. De valahogy nem minden esetben sikeredtek ezek a felvételek… Sok minden eltűnt a varázsból, sok minden megjelent benne, ami nem volt ott. A mérnökök sorra találták ki a jobbnál jobb technikákat, hogy végre a maga valójában tudják átadni a meséket az embereknek. HIFI, meg Audiofil jelzőkkel tutujgatták a berendezéseket és az ebben hívőket. De minden hiába, a "konzervmuzsika" pártiak állandóan vitatkoztak azon, hogy melyik gép és melyik felvétel az "igazi". Lassan a mese lett a legkevésbé fontos… Itt kezdődnek a bajok. A "konzervzene" soha nem lehet az igazi. Ez a mese már részben a hangmérnök meséje, aki a hangsugárzó nevű "szemüvegen" keresztül próbálja meg elmondani az eredeti mesét. A hangmérnök képtelen az eredeti mesét visszaadni, mert minden üvegen más és más a torzítás, más az élmény. Ezért nem tehet mást, mint – maximálisan tiszteletben tartva az eredeti mesét vagy annak szándékát – egy olyan lebilincselő történetet kreál, amely ezeken a "hangsugárzószemüvegeken" keresztül is tökéletes élményt nyújthat. De nem az eredetit, hanem annak egy változatát. Ő is mesél, ám a saját nyelvén mondja el ugyanazt a történetet.

- Ha a hangmérnökből is mesemondó lesz, akkor ezek szerint tisztelet övezi őket még akkor is, ha olyan nyíltan felvállalják polgárpukkasztó vonásaikat, mint Te?

f2214734-cc4a-452b-97cd-4c5d6e1d655b

- A magyar hangmérnököt még nem övezi tisztelet. Ehhez még sok dolognak kell fejlődnie, legfőképp a hajkoronák alatti ego, dicsvágy és rangkórság visszafejlődésében van a megoldás, illetve képezni kellene ezeket a mesemondókat, de rendesen ám, nem csak úgy ukk-mukk-fukk. A zeneiparnak is illendő lenne felmérnie saját alapvető szükségleteit. A jó hangmérnök nem műszaki-szaki, hanem kreatív alkotó. (Na, persze ez is csak egy mese?) Addig, amíg a zeneipar nem biztosít képzési lehetőséget ezen a területen, addig sok-sok felvétel-mese megy a levesbe. Ez a munka fantasztikus lehetőség; nem műszaki humbug, hanem minden egyes felvétel egy maradandó alkotás… lehetne.

- 2004-től vagy a Művészetek Palotájának munkatársa. Előtte mivel foglalkoztál, és hogyan kerültél az intézménybe?

- Alapvető papíromat a MTV-nél szereztem, de csak később kezdtem el a hanggal foglalkozni, amikor a Honvéd Együtteshez kerültem. Ezt számos hangosítás, hangfelvétel készítés, és sok-sok stúdióépítés követte, valamint szakmai cikkek és tesztek írása egy szakmai magazinban. Alapvetően akusztikus jellegű zenékkel foglalkoztam (folklór, jazz, blues, klasszikus zene), de olykor persze becsúszott egy-két rock- és metálzene is. Továbbá szerepelt még a palettámon számos intézményi és szakmai felettes folyamatos ingerlése, fejlesztési agyrémekkel való riogatása. Nem szerettem a nyugodt, lapos állóvizet a lehetőségek partján. A Müpába egykori, Honvéd Együttesbeli főnököm, Novák Ferenc "Tata" ajánlására kerültem, rögvest az indulásnál.

- A könnyűzenei vagy a komolyzenei produkciók jelentik számodra szakmailag a nagyobb kihívást?

- Véleményem szerint nem ez a döntő szakmai kérdés egy produkció kapcsán. Zene van. Természetesen eltérő metódusok és technológiák alkalmazását igénylik a különböző előadásmódok, de nem a műfajok. A feladatot nem a könnyű- vagy komolyzenei jelleg határozza meg, hanem az előadásmód, a helyszín, a zenészek, a zenekar kvalitása és kisebb mértékben maga a műfaj. Meglepő, de a hangzásképeknek – műfajonként változó gyakorisággal – divatjuk van, akár az öltözködésnek. A kihívásokat elsősorban nem a műfaji különbözőségek, hanem az előadók jelentik. Minden műfajban vannak kevésbé szakavatottak, csak társadalmilag más az elfogadottságuk. Szépet és jót jó zenészekkel és jó emberekkel lehet alkotni, a többi üzlet, illetve izzadtság.

- Milyen jellegű produkciókat kedvelsz?

- Azokat, ahol a zenészek és magam is jól érezzük magunkat. Ahol a produkció célja, színvonala összhangban van a zenekar tudásával, és ezzel maga a zenekar is tisztában van; ahol nem akarnak nagyobbat durrantani, mint amennyi puskapor van, és nem a technikától vagy a hangmérnöktől várják a megváltást; ahol nincs hiszti, viszont érvényesül az a sokszor említett alázat a zene és a másik iránt. Ha ebből néhány megvalósul, az már jó. Technikailag mindegy, hogy milyen produkcióról van szó, mert ha az ember anyanyelvi szinten kezeli a rendszereket és tudja a mikor–mit–miértet, akkor saját döntésében kreatívan tud segíteni a produkciónak az elérendő cél megvalósításában. Természetesen az adott műfajban való jártasság előnyt jelenthet.

- Magyarországi, illetve világviszonylatban milyennek számít az a technikai eszköztár, amelyet kiépítettetek?

- A Müpa stúdióját az elmúlt két évben sikerült olyan színvonalú rendszerré fejleszteni, amely Magyarországon mindenképpen egyedülálló mind technikáját, mind pedig a felvételi filozófiát illetően. Hazánkban a szakma – több okból is kifolyólag – meglehetősen lemaradt a világban zajló változásokhoz képest technikai, de főként elméleti szinten. A szakma nagy részét sajnos alapvető technológiák és eszközök ismeretének teljes hiánya fémjelzi. Hasonló a helyzet, mint a zenészeknél: sok a kókler. Ebből adódóan a Müpa stúdiójának technikai kiépítése ufónak tűnhet, világviszonylatban pedig egy erős szintű, minden minőségi osztályban elfogadott rendszer. Természetesen itt is megtalálhatóak a felhasználók, a tervezők egyedi kézjegyei a kiválasztott márkákat, illetve típusokat illetően. Ezek persze lehetnek viták tárgyai, de tény, hogy a stúdió kiépítésének minden egyes eleme megüti a legmagasabb szintet.

- Mely produkciók a legemlékezetesebbek számodra és miért?

- Számomra a Liszt Ferenc Kamarazenekar fellépései nyújtottak olyan élményt, amelyek tökéletes harmóniában voltak a zenei minőséggel és a jó minőségű felvételkészítés minden kritériumával. Élvezet volt hallgatni és felvenni is ezeket a produkciókat. Jó mese lett az eredeti és a "konzerv" is. Nem utolsó sorban Rolla úr volt az egyetlen, aki kikérte magának az "agyonmikrofonozást", hiszen ha ő sok munkát fektet abba, hogy tökéletes legyen a zenekar hangzása, akkor abba ne turkáljon bele senki. Igaza van. Vigyorogva pakoltam el a kirakott mikrofonokat.