Huba

Átirat és tökéletesség

2007.11.18. 00:00

Programkereső

Johann Sebastian Bach művészetére immár mintegy kétszázötven éve úgy tekintünk, mint a zenei tökély egyfajta megvalósulására. A tökéletességre való törekvéshez pedig – mint Bach zenéjének egyik legjobb ismerője, Christoph Wolff írja – elválaszthatatlanul kötődik a minél teljesebb kidolgozottság elve, az az elv, amely talán a leginkább meghatározta a zeneszerző művészetét és személyes stílusát.

Hogy mennyire fontos volt Bach számára a zenei anyagban rejlő lehetőségek minél teljesebb feltérképezése és szisztematikus kiaknázása, azt olyan egyedülálló polifon konstrukciói mutatják a legvilágosabban, mint A fúga művészete, a Wohltemperiertes Klavier vagy a h-moll mise.

Fassang László és Vincent Lê Quang vállalkozásával kapcsolatban ezért jogosan vetődhet fel a kérdés: van-e értelme, lehet-e egyáltalán létjogosultsága átírni, sőt improvizációk kiindulópontjává tenni Bach tökéletesen felépített, végletesen csiszolt és kiérlelt műveit? Nem lesz-e az eredmény szükségképpen gyöngébb, mint az alapul vett eredeti? Nem szentségtörés-e megbontani a kompozíció tökéletes arányait?

Nos, maga Bach szinte bizonyosan nemmel felelne e kérdésekre. ő maga a legkevésbé sem tekintette műveit megmásíthatatlan, kőbe vésett szobroknak: saját és más zeneszerzők kompozícióinak átírása és újrafogalmazása, ahogyan az improvizáció is, bevett, mondhatni mindennapos tevékenység volt számára. Ismeretes, hogy Bach több Vivaldi versenyművet átírt orgonára, de fordított irányú transzkripcióra is van példa, amikor Bach saját orgonaműveiből írt concertót. Számos concerto-tétel pedig – énekkarral kiegészülve és szöveget kapva – kantáták nyitótételeivé változott. Az is közismert, hogy Bach egyik legagyafúrtabban bonyolult szerkezetű műve, a Zenei áldozat improvizációból született. II. Frigyes témájára a zeneszerző a király jelenlétében fúgát rögtönzött, majd hazatérve Lipcsébe papírra vetette azt, s a témára írott további fúgával, kánonokkal, sőt egy triószonátával együtt sokrészes kompozícióvá bővítette.

f16e632f-b37f-4013-8026-40b65b06614a

Rögtönzés és kidolgozottság, tökéletességre törekvés és átírás nem egymást kizáró fogalmak tehát. Sőt, ugyanazon zenei ötletnek, témának különböző hangszereken, különböző műfajokban való kipróbálása mögött éppenséggel nem nehéz felfedezni az „anyagban rejlő lehetőségek minél teljesebb feltérképezésének” bachi attitűdjét. Így nem a Bach-átiratok és –improvizációk létjogosultsága a kérdés, csupán az: eléggé egyéni és értékes-e a végeredmény, s hogy sikerül-e bennük és általuk olyan vonásait meglátnunk Bach zenéjének, amelyeket korábban nem ismertünk?

(2007. november 22. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Bach-orgonaművek és átiratok; Improvizációk Bach-témákra; Népzenék a Kárpát-medencéből; Variációk népi dallamokra; Saját kompozíciók; km.: Fassang László (orgona), Palya Bea (ének) és Vincent Lê Quang (szopránszaxofon)