Hedvig

Fókuszban a gyűjtemény

2007.11.22. 00:00

Programkereső

A több ezer darabot számláló Ludwig Gyűjtemény dr. Peter Ludwig nyugatnémet gyáros és felesége, Irene Ludwig évtizedes gyűjtői munkájának eredménye.
d88bcc0c-4083-41dd-a90b-9689ebb0cee5

Érdeklődésük kiterjedt a görög antikvitástól kezdve a középkori, barokk, rokokó művészeten át a prekolumbán, afrikai, kínai, indiai művészetre egyaránt, bár gyűjteményük a szélesebb közönség előtt elsősorban a huszadik századi műtárgyaik révén vált ismertté, többek között a csaknem 800 darabos Picasso-gyűjteménnyel vagy az orosz avantgárd és az amerikai POP-art művek csoportjával.

1957 óta a Ludwig-házaspár külön hangsúlyt fektetett arra, hogy a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé váljon ez a mind mennyiségében, mind minőségében egyedülálló kollekció. Ebben az évben került az aacheni és a kölni múzeumokba tartós letétként a gyűjtemény középkori műtárgyainak egy jelentős része. A hatvanas évek után a háború utáni amerikai művészet került a Ludwig-házaspár figyelmének középpontjába. 1976-ban alapították a Kölni Ludwig Múzeumot, ahová háromszáz darabos letétként olyan művészek alkotásai kerültek, mint Robert Rauschenberg, Jasper Johns, Andy Warhol vagy Roy Lichtenstein. A gyűjtemény hamar bővült a nyugat-, majd kelet-európai kortárs művészek alkotásaival. Georg Baselitz, Yves Klein, Niki de Saint Phalle, Daniel Spoerri vagy Donald Judd művei mellett bolgár, keletnémet és magyar művészek munkái tették színesebbé válogatásukat.

Peter Ludwig 1996-ban bekövetkezett halála után az aacheni székhelyű Peter és Irene Ludwig Stiftung (Peter és Irene Ludwig Alapítvány) Irene Ludwig vezetésével folytatja a Ludwig gyűjtemény gondozását és gyarapítását. Az aacheni központ mellett az Alapítvány Budapesten, Havannában és Bécsben is működik. Ludwig Múzeummal is több város büszkélkedhet: Budapesten kívül Aachen, Bamberg, Bécs, Koblenz, Köln, Oberhausen, Szentpétervár, Saarluis, Európán kívül pedig Peking.

A Ludwig Múzeum Budapesten

A Ludwig-házaspár abban az időben kezdett érdeklődni a keleti blokk művészete iránt, amikor a diktatúra látszólag stabil falán megjelentek az első repedések. Szimbolikusan is felfogható az az egybeesés, hogy ugyanabban az évben, 1982-ben nyílt meg Aachenben egy, a szovjet „nonkonform” művészetet bemutató kiállítás, amikor a Műcsarnokban az akkor egy éve fennálló bécsi Ludwig Gyűjtemény legfontosabb darabjait tekinthette meg a nyugati művészettől addig jobbára elzárt magyar közönség. Frank János lelkendező szavait érdemes idézni: "Világnagyságok műveit láttam eredetiben, nem reprodukciókban végre, nem kísérleteket, hanem jelenkori klasszikusokat – csaknem mind fiatalabb nálam –, nem vagyok tekintélytisztelő, de tapasztaltam, érzékeltem, hogyan süt ezekről a képekből, szobrokról a tehetség, a kvalitás, és szerzőiké ráadásul az úttörők dicsősége is."

A budapesti kiállítás pozitív fogadtatásán és az óriási érdeklődésen felbuzdulva Peter Ludwig felvette a kapcsolatot az akkori magyar kulturális kormányzattal, hogy Budapesten is, elsőként a keleti blokk országai közül megnyílhasson egy, a bécsihez hasonló intézmény, mely múzeumi és alapítványi funkciókat is ellát. Dr. Peter Ludwig szeme előtt az cél lebegett, hogy a keleti és nyugati blokkra osztott világ közötti kulturális korlátokat megszüntesse. Ennek jegyében építette fel a szovjet blokk nonkomformista művészeinek munkáiból (mint például Iban Csujkov, Jurij Albert, Jurij Lejderman) álló gyűjteményét.

A nyolcvanas évek egyik nagy kulturális fordulópontja volt a magyarországi Ludwig Alapítvány 1988-as és a budapesti Ludwig Múzeum 1989-es megalapítása. A múzeum alapját az a hetven műtárgy képezte, amelyeket a Ludwig-házaspár a magyar kulturális kormányzatnak tartós letétként adományozott, s amelyekhez 1991-ben további 96 alkotás érkezett. Hogy miért volt ez a múzeumalapítás valódi paradigmaváltás? Legjobban akkor érzékelhető, ha belegondolunk abba, hogy korábban például egy Warhol-, Rauschenberg vagy Lichtenstein-mű, vagy akár egy Picasso-kép megtekintéséhez is át kellett lépni az országhatárt, vagy innen-onnan beszerzett nyugati könyvekből és folyóiratokból lehetett róluk tájékozódni.

A múzeum a volt Munkásmozgalmi Múzeum helyére, a Budavári Palota „A” épületébe költözött, ahol elsőként, 1991- ben a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) rendezésében nyílt a Ludwig Gyűjteményt bemutató kiállítás. Az 1992 óta Néray Katalin igazgatása alatt álló és jelentős kiállítási tevékenységbe kezdő intézmény 1996-ban Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum néven önálló költségvetést és státuszt kapott. Az újraalapítás alkalmából jelentős magyar anyaggal gazdagodott a gyűjtemény, amelyből az újrarendezett állandó kiállítás 1996 decemberében nyílt meg. 1996 és 2005 között közel százötven kiállítást rendeztek, köztük Jim Dine, Joseph Beuys, Cindy Sherman, Sigmar Polke, Andy Warhol, Sophie Calle, Tadeusz Kantor, Helmut Newton, Daniel Spoerri és Jean Dubuffet munkáiból. A nemzetközi művészeti „krém” mellett több magyar alkotó önálló kiállításának is otthont adott az intézmény, így Fehér Lászlónak, Konok Tamásnak vagy Lakner Lászlónak, akinek életmű-kiállításával zárta be kapuit a Ludwig Múzeum budavári épülete.

Az intézmény 2005-ben költözött a Művészetek Palotájába, ahol közel 3300 négyzetméteren, a legmodernebb múzeumtechnológiai körülmények között működik tovább. A második és harmadik emeleten az állandó kiállítás látható, az első emelet időszakos kiállításoknak ad otthont. A csaknem 1300 négyzetméteres kiállítótérben elsőként a párizsi Musée National d’Art Moderne Centre Georges Pompidou kortárs gyűjteményéből volt látható egy nagyobb válogatás. A Ludwig Múzeum kiállítói között továbbra is neves külföldi és magyar művészek szerepelnek, köztük olyan fiatal alkotók is, akik számára már természetes a képzőművészet határokon átívelő, nemzetközi nyelvének használata. A múzeum megalapítása óta mind kiállításaival, mind társrendezvényeivel és múzeumpedagógiai programjaival próbálja elérni a szélesebb közönséget. Filmvetítésekkel, koncertekkel, beszélgetésekkel várják a kortárs művészet iránt érdeklődőket. Novemberben pedig ismét a gyűjtemény kerül a középpontba. Fókuszban a Gyűjtemény címmel nyitja meg kapuit új tárlatuk, ahol a hatvanas évektől nyomon követhetjük a kortárs magyar művészeti törekvések alakulását, a múzeum most elhunyt igazgatójának szellemiségét követve – és ahhoz méltó módon –, azaz a nyugati tendenciákkal párhuzamba állítva.

(2007. november 17. - 2008. február 21. - Művészetek Palotája - Ludwig Múzeum - Fókuszban a gyűjtemény)