Salamon

Érdi Tamás Liszt-Debussy hangversenye a Művészetek Palotájában

2007.12.14. 00:00

Programkereső

Impozáns műsort állított össze a december 3-án, a Művészetek Palotájában tartott koncertjére a rokonszenves, fiatal zongoraművész: Liszt mellett Debussy művei hangzottak el, amelyek sajnálatosan ritkán hangzanak el a hazai koncertpódiumokon.
41b8afe7-a89f-414f-9408-e23c4b8565cf

Már a kezdő Liszt-darab – a Funerailles - első hangjai elárulták, hogy kivételes formátumú művész ült a Steinway-zongora előtt. A kezdő akkordok, mintha nem is zongorán hangzottak volna, hanem harangokon.. A művész kivételesen finom, éneklő és sokszínű billentéssel zongorázott az egész este során –a hallgatókkal elfelejttette, hogy kalapácsok ütik meg a húrokat.

A Funerailles-t két Debussy-arabeszk követte – szinte hihetetlen volt, milyen gyönyörű pasztell-színekben hangzottak fel ezek az impresszionista "miniatűr" darabok. A szünet utáni Liszt-darabban – Erdőzsongás – Érdi Tamás nagyszerű, virtuóz technikájáról adott számot. Minthogy a fiatal művész nem látó, még nehezebb dolog az ilyen virtuóz darabokat eljátszani, hiszen egy profi zongorista nem nézegeti ugyan a billentyűzetet játék közben, de nagyobb ugrásoknál, vagy tört akkordoknál azért nem árt, ha oda-oda tekint a billentyűzetre..

Az Erdőzsongás után Debussy Bergamaszk-szvitje hangzott el – talán maga a szerző játszhatta így el egykor, aki bár nem volt a szó szoros értelmében hivatásos koncertező zongoraművész, de nem egy helyen olvashatunk gyönyörű, színgazdag egyéni billentésű zongorajátékáról. (Budapesten is fellépett, szerzői estje volt a Vigadóban.) A műsor "hivatalos" záró száma a Mefisztó-keringő volt, itt szinte elfelejthettük, hogy egy szál zongorát hallunk. Biztosan a legtöbben jól ismerjük a mű – Liszt által készített – zenekari átiratát is, így a hallgatóság könnyen felidézhette a nagyzenekari hangzást is. Talán ez a darab volt a legvirtuózabb az est folyamán és Érdi Tamás imponáló biztonsággal és szinte magától értetődő temészetességgel adta elő Liszt e remekbe szabott kései darabját.

Magam nem hittem volna, hogy egy ilyen nagy és nehéz program után még ráadást is fogunk hallani, de a szűnni nem akaró taps után Tamás újból a zongorához ült: először Liszt egyik Elfelejtett Keringőjét hallhattuk, majd a 6. Magyar Rapszódia fergeteges, virtuóz előadásával ért véget a koncert.

Annak ellenére, hogy sok kitűnő zongoraművészünk van, Érdi Tamás előkelő helyet foglal el közöttük – gyönyörű élményben volt része a hallgatóságának. Örvendetes, hogy igen szép számú CD-felvétele kapható, magam csak ajánlani tudom minden zenekedvelőnek ezeket a felvételeket.