Nándor

A hét portréja: Paul Hindemith

2007.12.24. 00:00

Programkereső

Hindemith művészetét és életművét a megrendelés és a szolgálat határozta meg, büszke volt arra, hogy bármilyen összeállítású együttesre képes darabot komponálni. Legjelentősebb munkájának a Mathis a festőt (Mathis der Maler, 1938) és a Világ harmóniája (Die Harmonie der Welt, 1957) című operát tartják.
4be1d752-7bad-43b2-bfce-86affe0cd2e1

Hanauban született 1895. november 16-án. Gyermekkorában kávéházakban, mulatókban és színházi zenekarokban hegedült, ebből tartotta el magát, közben a frankfurti Hoch-féle konzervatóriumban tanult. 1915-23-ig a frankfurti operazenekarban hegedült, majd az Amar vonósnégyesben brácsázott. 1927-ben a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett. A fasiszta rendszer elől Törökországba emigrált, majd 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Itt a Yale Egyetemen és a Berkshire Music Centerben tanított. 1953-ban tért vissza Európába. Frankfurtban halt meg 1963. december 28-án, hatvannyolc éves korában.

Pályafutása elején a neoklasszicista törekvések ("Vissza Bach-hoz!") jegyében komponált, az archaizálás azonban távol állt tőle: az ellenpont virtuóz alkalmazásával jól megfért művészetében a disszonancia, sőt, olykor az atonalitás is. Zenei nyelve eredeti és erőteljes, kifejezése azonban a legtöbb esetben személytelen, ez bizonyos fokig hideggé, tartózkodóvá teszi műveit. Pedig a zeneszerző mindenkor mélyen elkötelezte magát a társadalomnak; ennek az elkötelezettségnek megnyilvánulása részben a húszas évek idején buzgón művelt "használati zene" (Gebrauchsmusik), részben a fasizmus ellen állást foglaló Mathis a festő című opera.