Jácint

A (túlságosan is jól) érthető zene

2008.01.30. 00:00

Programkereső

Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar vezető karmestere "A megérthető zene" sorozat matinékoncertjein évek óta fontos közönségnevelő munkát végez. Hollerung rokonszenves egyéniség; képes valódi gondolatokat közölni az eléje kerülő zeneműről, sőt kontextusba is tudja őket helyezni.
1d35616b-c649-419a-9f55-609aa30f5b95

Ráadásul jó előadó: remekül építette fel a vasárnap délelőtti hangverseny első felét kitevő műismertetést, s ügyesen választotta meg a zenei illusztrációkat, nemcsak a szünet után majd elhangzó műből, hanem más, azzal összefüggésbe hozható kompozíciókból is bemutatva részleteket.

Gyöngyösi Levente Istenkép című, két szólistára, vegyeskarra és zenekarra komponált, 25 perces kantátája kapcsán Hollerung Gábor utalt Bartók Concertójára (melyhez hasonlóan Gyöngyösi műve is a bevezetés–scherzo–sirató–démoni scherzo–feloldás/apoteózis öttételes dramaturgiáját igyekszik megvalósítani), Hacsaturjánra, Csajkovszkijra, valamint a fiatal zeneszerző három évvel ezelőtt bemutatott operájára, A gólyakalifára is. Felhívta a figyelmet az Istenkép bevezető tételében hol nyíltabban, hol áttételesebben jelentkező magyarnépdal-intonációra, valamint a fináléba mintegy koráldallamként, bachi cantus firmus-technikával beleszőtt kölcsönanyagra, a "Boldogasszony Anyánk" kezdetű egyházi népénekre. Röviden, Hollerung előadása felcsigázta az érdeklődésemet, sőt a mű szövegével kapcsolatos fenntartásaimat is részben eloszlatta. (A műismertetést – a szervezőknek hála – a közönség librettóval a kézben követhette.) Ehhez képest viszont a szünet után csalódást keltett a szemtől-szembeni találkozás Gyöngyösi Levente művével.

Az Istenkép szerzője Szőcs Géza – a forradalom ötvenedik évfordulóján bemutatott, és filmváltozatban is elkészült – drámája, a Liberté 1956 soraiból állította össze műve szövegét. Magát a drámát nem ismerem, így arról nem is kívánok véleményt formálni, azt azonban bizton állíthatom, hogy a belőle készült szövegkönyv gyenge: széteső és értelmetlen. A textus sokadszori elolvasása után végül is el tudom képzelni, hogy Szőcs drámájában helye lehet olyan otromba szövegnek is, mint "Kádár János dala" (4. tétel), vagy olyan túlontúl patetikus soroknak, mint amilyeneket az 5. tételben hallunk ("Istenkép, avagy a jelen mint a múlt és jövő közti szerződés tárgya") – így, eredeti kontextusukból kiragadva azonban ezek a versek nem többek és nem mások, mint egyszerűen otrombák és patetikusak. Még akkor is, ha e szövegrészletekből is látszik, hogy Szőcs mondatai utalásokkal és asszociációkkal gazdagon átszőtt, (ön)ironikus, játékos és többjelentésű – egyszóval posztmodern – textust alkotnak. Szőcs Géza sorai vegyítik a nevetségest a félelmetessel, a vicceset a démonival, s miközben megidézik a gyász vagy az ima komolyságát, megilletődöttségét, egyúttal ironikusan el is távolítják azt.

Éppen ezt az eltávolítottságot, ezt a többjelentésűséget hiányoltam Gyöngyösi művéből. Nem mintha a komponista ne élt volna ezúttal is bőven idézetekkel és utalásokkal, nem mintha zenéje kevésbé lett volna posztmodern, mint Szőcs drámája. Mégis, ami a szövegben (legalábbis potenciálisan) működik, az a zenében, ebben az esetben, nem. Nem hiszem, hogy Gyöngyösi nem észlelte, hogy többjelentésű szöveget vesz a kezébe – a librettóvá kivonatolás és a zenésítés során azonban mégis ezt a lényeges tulajdonságukat veszítették el a versek. Az eredetileg komplex szöveget Gyöngyösi megzenésítése szimplifikálta, és ideologikussá degradálta. Hiába szép ez a zene, hiába jó játszani és hallgatni is – a komponistának fel kellett volna ismernie, hogy ezt a szöveget nem lehet megzenésíteni, legalábbis ezekkel az eszközökkel nem.
A népes előadógárda pedig igazán jól teljesített: különösen az Angelica Leánykar magabiztos, magvas megszólalásai okoztak szép pillanatokat. Az énekes szólistákat is dicséret illeti; Miks Adrienn hibátlanul, csillogó virtuozitással énekelte nehéz, koloratúrákkal tűzdelt áriáját.

(2008. január 27. 11:00, Zeneakadémia – A megérthető zene; Gyöngyösi Levente: Istenkép; km.: Miks Adrienn, Gábor Géza (ének), Angelica Leánykar (karig.: Gráf Zsuzsanna), Honvéd Férfikar (karig.: Drucker Péter); előad és vezényel: Hollerung Gábor)