Katalin

"Rendkívül veszélyes Jézusnak áriát írni"

2008.02.07. 00:00

Programkereső

A közelmúltban jelent meg az a CD, amelyen Gyöngyösi Levente (1975) két nagyszabású kompozíciója – Missa Lux et origo és Cantici Fratris Sole (Naphimnusz) – hallható. A zeneszerző jelenleg egy passión dolgozik, amelyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál mutat be. Egy kis faggatózás erejéig az íróasztal mellől csábítottuk el.

Gyöngyösi Levente

Fidelio Súgó: Kortársaid, de nyugodtan mondhatjuk, hogy általában a mai zeneszerzők - pusztán praktikus szempontok miatt - tartózkodnak a nagyléptékű műfajoktól, mivel a mai viszonyok között kevés esély van az ilyen darabok bemutatására. Te valahogy mégis ilyeneket komponálsz.

Gyöngyösi Levente: Egyszerűen ilyen jellegű felkérések értek el mostanában. Egyébként gyerekkorom óta az opera érdekel leginkább, mindig is operát akartam írni, ami bizonyára nem teljesen szokványos. Az, hogy dédelgetett vágyaim eddig valamiképpen összekapcsolódtak a felkínálkozó lehetőségekkel, a szerencsének tudható be.

FS: Amikor egy-egy nagyszabású mű komponálását elkezded, bátorít az a tudat, hogy ismered a leendő mű előadóit és tudod, hogy lesz lehetőség a bemutatásra?

GyL: Mint majdnem mindenki, én is vakrepüléshez hasonlóan kezdem írni darabjaimat. A kiindulási koncepciónak - bár talán ez lenne az ideális - ritkán van köze az előadóhoz vagy az előadás lehetőségeihez. Amikor például a Passióval elkezdtem foglalkozni, semmilyen reményem nem volt arra, hogy ez majd el is hangzik valamikor. A felkérés menet közben adódott. A Szefcsik Zsolt vezette Erdődy Kamarazenekarnak készül, és a Budapesti Tavaszi Fesztivál támogatása teszi lehetővé a premiert, amelyet Vashegyi György fog dirigálni.

FS: A Passió szövegét Lukács evangéliuma alapján állítottad össze. Ebben a döntésedben közrejátszott a nagy előkép, Johann Sebastian Bach két passiója iránti tiszteleted?

GyL: Természetesen. Igen hátrányos helyzetben van minden Bach utáni zeneszerző, ha egy passió-megzenésítésre vállalkozik, hiszen a János-passió vagy Máté-passió a zeneirodalom két legcsodálatosabb műve. Talán a Lukács-evangéliumhoz kevesebb toposz társul, és felszabadultabban lehet hozzányúlni. De számomra az is fontos volt, hogy Lukácsnál vannak olyan helyzetek, leírások, mondatok, amelyek más evangéliumokból hiányoznak. Talán valamivel részletesebb is, és találunk benne olyan utalásokat, amelyek a szereplők érzelemvilágára, az adott helyzet lelki mozzanataira vonatkoznak. Lukácstól többet tudunk meg Jézusról, Pilátusról vagy Júdásról, és engem ebben a darabomban elsősorban az egyéni arcvonásokkal rendelkező "figurák" érdekelnek.


Gyöngyösi Levente

FS: Ha már a figurák egyéniségénél tartunk: a Jézus Krisztus szupersztárból mindenki ismeri Heródes alakját, de talán azt kevesen tudják, hogy ennek az élveteg, luxuskedvelő, meglehetősen felszínes királyfi gurának a képe Lukács evangéliumából származik. Nálad ő milyen, és milyen zenét társítasz hozzá?

GyL: Heródesről azt írja Lukács, hogy már régóta kíváncsi volt Jézusra, s "remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében." Tőle tudjuk, hogy amikor Jézus válaszra sem méltatja, akkor "gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz". Azt is mondja még Lukács - nehéz megfejteni a jelentését -, hogy "ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak". A darabban, amikor felelőtlen, mély gondolkodásra képtelen emberek bukkannak elő, vagy amikor a tömegről kiderül, hogy mennyire felszínes, sekélyes, akkor ezt a könnyűzenéből ismerős ritmusokkal, harmóniafordulatokkal érzékeltetem. Nem azért, mert azt gondolom, hogy a könynyű zene általában felszínes, hanem azért, mert zenedramaturgiai szempontból ez világosan jellemzi az adott szituációt. Miképp Heródes dala az említett musicalben stilárisan igencsak különbözik a darab általános zenei világától, ugyanígy nálam is leválik majd róla.

FS: Bachtól eltérően te a bibliai szereplőknek - például Jézusnak és Péternek - is írtál áriát. Az ária ilyenformán nem pusztán refl exiókat közvetít. Ez eredendő operai hajlamodnak köszönhető?

GyL: Tulajdonképpen igen. De másfelől kézenfekvőnek is tűnik, bár tudom, hogy rendkívül veszélyes. Jézusnak áriát írni... Hát tartok is tőle egy kicsit. Az evangéliumot én drámának is olvasom, az adott helyeken - maradjunk Jézusnál vagy Péternél - olyan zsoltárszöveget adok a szereplők szájába, melyet az adott szituációban akár mondhatnának is.

FS: Az ehhez hasonló vendégszövegek kiválogatása komoly teológiai felkészültségre vall.

GyL: Természetesen volt segítségem. Gyöngyösi Csilla református lelkész (a húgom), valamint két katolikus teológus, Pál Ferenc atya és Székely János atya felbecsülhetetlen értékű tanácsokkal láttak el.