Jenő

"A zenének az érzésekkel van dolga"

2008.02.15. 00:00

Programkereső

A bécsi zenekritikus, Eduard Hanslick nagy vihart kavart 1854-ben A zenei szép című könyvével, amelyben arra vállalkozott, hogy a fenti mondat jelentésének mélyére hatolva megpróbálja feltárni a zene esztétikai lényege és az emberi érzelmek összefüggéseit.

Megállapításából, amely szerint a zene tagadhatatlanul hat ugyan a hallgatóság lelki békéjére, tényleges célja és szervező eleme azonban sosem az emocionális érzékenység - rendkívül szubjektív és kiszámíthatatlan - stimulálása, szabályos sajtóháború kerekedett annak idején. Noha százötven év távlatából a probléma könnyen tűnhet erőltetetten távolinak, valójában sajátosan időszerűvé avatja a 19. századi polgári hangverseny formájának különös fennmaradása, amely határozottan és erőteljesen fittyet hányni látszik az érzések abszolutizálására, illetve ennek szükségszerűségére vonatkozó kérdésfelvetésnek.

Érdekes példája volt ennek az utóbbi években alapos fiatalításon átesett Savaria Szimfonikus Zenekar fellépése a Művészetek Palotájában február 11-én. Ami az együttes gondosan szerkesztett, a populáris lelkesedésnek és az ínyenceknek rendezett szellemi akadályverseny csapdájának egyaránt ellenálló műsorát illeti, egészen biztos, hogy még a Magyar Szimfonikus Körkép-sorozatban megszokott, terjedelmes programok hendikep-versenyében sem alapvonalról indult volna. (A P. G. Wodehouse-rajongók bizonyára emlékeznek a Nagy Tisztelendő-hendikep történetére, amelyben vasárnapi prédikációk hosszára lehetett fogadni; az esélyes jelölteknek természetesen tetemes hátrányt kellett leküzdeniük.) A műsoron Dubrovay László 2. Faust elkárhozása-szvitje, Hacsaturján Hegedűversenye és Spartacus című balettjéből összeállított 2. szvitje és Stravinsky Zsoltárszimfóniája szerepelt. A zenekart fiatal karmestere, Alpaslan Ertüngealp váratlan betegsége miatt az együttessel régi kapcsolatokat ápoló Robert Houlihan irányította.

Az öt tételes, címében Berliozt idéző, karakterisztikus effektusai ellenére mégis inkább képszerű mint drámai Dubrovay-darab előadása biztos és elegáns szakmai hozzáértésről tanúskodott, bizonyítva, hogy a szombathelyi zenekar kitartóan őrzi pozícióját az ország neves együttesei között. Az előadás pontosan követte a kompozíció látványos asszociációkat keltő, ábrázoló elemeinek kavargását, hajlékony szépségét és torz nevetségességét.

bf548624-ead6-412c-96aa-2fe061bd4578

Hacsaturján Hegedűversenyében a dús hangzás kiteljesedett, miközben a tutti zengő szólamainak biztonságos alapjához nagyszerűen simult Baráti Kristóf telt és színes hegedűhangja, fölényes technikai tudása. Az interpretáció zártságának egyszerű természetessége, a klasszikus kereteket folyékonyan kitöltő kompozíciós elemek virtuóz hatékonysága, érzelmi toposzainak naiv súlya tökéletes összhangot teremtett azzal a könnyed és határozott vaksággal, amellyel az alkotás megkerülte a stilisztikai hovatartozás egzisztenciális kérdéseit.

A műsor második fele - a koncert elején bejelentett sorrendnek megfelelően - Stravinsky Zsoltárszimfóniájával indult. Eleinte titokzatosnak tűnt, miért veszítette el a mű az este katartikus megkoronázásának jogát, hamarosan azonban egyértelművé vált a döntés helyessége. Mintha csak Hanslicknak a speciálisan zenei formák szellemi rendjének szükségszerű művészi egyeduralmáról, festői és érzelmi elemektől való függetlenségéről vallott nézeteit akarná igazolni, a BBC Singers fellépésével ékesített Zsoltárszimfónia bizonyult a hangverseny legkevésbé kidolgozott pontjának. Lehetséges, hogy a próbafolyamatokat irányító karmester váratlan betegsége is nehézséget okozott, az azonban kétségtelen, hogy ez a kompozíció követelte a legnagyobb intellektuális teljesítményt az előadóktól. Ez volt a program legbonyolultabb, legkoncentráltabb, a legnagyobb egységek átgondolását és összefogását igénylő pontja, és a szükséges koncentráció eltompulása következtében a mű nem született meg. A lineárisan előrehaladó vonalak megtörtek és szakaszokra bomlottak, a konstrukció hűvös pontossága meglazult, a fúvósok belépései bizonytalanná és zilálttá váltak, a kórus pedig (elsősorban a nőikar) kopott kötelességtudattal zsolozsmázta a szöveget.

Az érzelmi azonosulás strukturális lehetetlensége miatt Houlihan nem tudta fenntartani a logikai rend affektusoktól mentes szigorúságának hatalmát, így nem jött létre a tartalom feszültsége, nem ragyogott fel az isteni tökéletesség kíméletlenségének absztrakt alakzatokkal megidézett csodája. Az elveszett kompozíció miatti hiányérzetet azonban szerencsésen enyhítette a Spartacus-történet jeleneteinek büszke hullámzása, amelynek nyers váratlansággal felcsapó befejezése meghökkent lelkesedésre késztette a közönséget.

(2008. február 11. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Savaria Szimfonikus Zenekar koncertje; Hacsaturján: Hegedűverseny; Spartacus - balettszvit; Dubrovay László: Faust elkárhozása, II. szvit; Stravinsky: Zsoltárszimfónia; km.: Baráti Kristóf (hegedű), BBC Singers; karig.: David Hill; vez.: Robert Houlihan; Magyar Szimfonikus Körkép)