Jolán

A hét portréja: Láng István

2008.02.25. 00:00

Programkereső

A tanárként és zeneszerzőként egyaránt aktív művész oeuvre-je sokszínű és változatos: az operától a szimfonikus és kamaraműveken át az elektroakusztikus zenékig terjed. Művészetét a színpad iránti erős affinitás jellemzi, dramaturgiai érzéke legabsztraktabb instrumentális darabjaiban is megmutatkozik. Többszörös Erkel-díjas, Érdemes művész. Március 1-jén lesz 75 éves.
b39f867b-9fe0-4a0f-8978-dd0e1c5c2b5b

1933. március 1-jén született Budapesten. 1950-58. között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Viski János és Szabó Ferenc növendéke volt. 1957-60 között a Filmművészeti Főiskolán tanársegéd, 1966-84 között az Állami Bábszínház vezetője, zenei tanácsadója. 1961-ben Concerto per archi c. kompozíciójával első helyezett lett a ludwigshafeni zeneszerzőversenyen. A Zeneakadémia kamarazene tanszékén 1973 óta tanít, melynek adjunktusa, docense, majd egyetemi tanára. 1978-90-ig a Magyar Zeneművész Szövetség főtitkára, 1984-88 között az Új Zene Nemzetközi Társaságának, 1990-től a Nemzetközi Zene Tanácsának vezetőségi tagja.

Művei: Pathelin mester opera (1958); Bernarda háza opera (1959); A nagy drámaíró opera (1960); Álom a színházról TV opera (1980-81); A gyáva opera (1964-67). Ez utóbbi darabjának újrafogalmazott verzióját 2001. október 6-án mutatták be a Korunk zenéje hangversenysorozat keretében. A Sarkadi Imre azonos c. regényén alapuló mű első változatából Önarckép belülről (1970) címmel három monológ és három közjáték került a közönség elé rádiófelvételként. A millenniumi operapályázat kiírására a szerző ezúttal 3 énekest és 23 hangszerest foglalkoztató kamaraoperaként komponálta újra művét.

További kompozíciók: Mario és a varázsló táncdráma (1962); Hiperbola (1963); Csillagra törők balett kantáta (1972); Három mondat a Rómeó és Júliából (1970); 8 szimfónia; Hegedűverseny (1977); Concerto bucolico: kürt, zkar (1971); Lorca dalok (1961); Poco a poco dim. - trombitára (1977); Zénofónia-ütőegyüttes fiataloknak (1984); Chagall elszáll az ő alvó Vityebszkje fölött (1985); Szonáta hegedűre és zongorára (1990); Canto per flauto (1994); Viviofa: vibrafon, brácsa, fagott (1995); Capriccio metronomico (1997-99); Bp. Liszt Ferenc tér: hangtájkép (2001); Intarsia around a Bartók Theme: vonóstrió (2003, 2.verzió); zongoradarabok (7 haiku, 5 tanka). Díjak, kitüntetések: Erkel-díj (1968, 1975, 2003); Érdemes művész (1985)