Jolán

"Vigyázó szemetek Párisra vessétek!"

2008.02.29. 00:00

Programkereső

Napjaink egyik legizgalmasabb karmesteregyénisége, Marc Minkowski aligha ismeri Batsányi János verssorát, de március 29-i koncertjének akár ez is lehetne a mottója.
3febaad1-735b-4233-96c1-c33cbb7bfdf8

Hiszen a Tavaszi Fesztivál keretében tartandó hangversenyére a francia romantika és századforduló gazdag irodalmából alig-alig ismert műveket válogatott össze, amellyel mintha azt üzenné, hogy Párizs bizony az unalomig ismert, kanonizált repertoáron túl is tartogat még számunkra meglepetéseket: Párizsra mindig érdemes odafigyelni.

Hogy a historikus előadói gyakorlat egyik legizgalmasabb képviselőjeként, és a francia barokk zene egyik újjáélesztőjeként ismert Minkowski ezúttal nem 18. századi műsorral érkezik – miként tette azt 2002-ben, amikor a Tavaszi Fesztivál történetének egyik legnagyobb sikerű koncertjét adta –, az aligha meglepő. Hiszen az utóbbi években kiderült: repertoárja a 17. századtól egészen a kortárs zenéig terjed, és zenekarával, a Grenoble-i székhelyű Les Musiciens du Louvre-ral ugyanazt teszi Rameau vagy Lully műveinek előadásával, mint amikor romantikus zenét játszik: a hittérítők elhivatottságával terjeszti a francia kultúrát. Ebben a gesztusban persze elsősorban nem a nacionalizmus munkál, hanem annak felismerése, hogy a sajátosan francia zene megszólaltatásában komoly előnnyel indulnak a francia muzsikusok.

Minkowski a március 29-i koncertre kizárólag olyan műveket válogatott, amelyek minden ízükben franciák. És bár e kijelentés a nemzetkarakterisztika meglehetősen ingoványos területére vezet, talán éppen az lehet e koncert legfőbb hozadéka, hogy megtudjuk, mit is jelent tulajdonképpen a zenében a franciaság. Fauré egy ritkán hallható színpadi zenéje (Shylock, op. 57) és Saint-Saens fiatalkori, 2. szimfóniája mellett két igen ritkán játszott szerző művét hozzák el Budapestre.

Benjamin Godard (1849-1895) csodagyerekként kezdte karrierjét, és ha az indulás ígéretét végül nem is sikerült nagyszabású művekkel beváltania, háromtételes szvitje (Suite de trois morceaux, op. 116) a századforduló egyik legvonzóbb zenekarkíséretes fuvolaművének számít. Marie-Joseph Canteloube (1879-1957) dalciklusa, a Chants d’Auvergne pedig betekintést enged abba, hogy a 20. század első felében oly divatos, népdalközpontú művészi zenét miként képzelték el a franciák. És ha Canteloube nem volt is Bartók, ezek a gyönyörű dalok az érzékeny hangszerelésű és harmonizálású kísérettel mindenképpen különleges zenei élményt ígérnek, különösen, hogy a világhírű szoprán, Anne Sofie von Otter fogja őket énekelni.

(2008. március 29. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - A Les Musiciens du Louvre (Grenoble) koncertje; Fauré: Shylock - részletek; Godard: Szvit (Suite de trois morceaux), op. 116; Canteloube: Chants d'Auvergne - részletek; Saint-Saens: II., a-moll szimfónia, op. 55; km.: Anne Sofie von Otter (ének), Florian Cousin (fuvola); vez.: Marc Minkowski)