Huba

A hét portréja: Ormándy Jenő

2008.03.10. 00:00

Programkereső

A csodagyerekként indult magyar származású amerikai karmester több mint 35 évig állt a Philadelphia Orchestra élén, és közben a világ egyik legrangosabb zenekarává tette azt. Produkcióinak egyik legfőbb értéke a rendkívül csiszolt zenekari hangzás volt, amelyet számos XX. századi zeneszerző darabjának ősbemutatójához kölcsönzött.
91f183da-fa5c-4d4a-bddd-31e0741af7f6

Ormándy Jenő 1899. november 18-án született Budapesten és Philadelphiában halt meg 1985. március 12-én. Pályáját csodagyermekként kezdte, 5 éves korában már Hubay Jenő növendéke volt a budapesti Zeneakadémián, nála diplomázott 14 éves korában, 17 évesen pedig már kinevezett professzor lett. Ekkor már rendszeresen koncertezett Európa nagyvárosaiban, 1917-ben Berlinben, 1921-ben New Yorkban koncertmester volt. Itt letelepedve kezdődött karmesteri pályafutása 1924-ben; 1930-ban Philadelphiában, 1931-36 között a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar vezetője volt.

1936-tól 1937-ig Leopold Stokowski mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere volt, majd 1938-ban átvette a zenekar irányítását. Több mint 35 évig állt az együttes élén mint zeneigazgató, ezalatt a világ egyik legrangosabb zenekarát alakította ki. A 20. századi szerzők közül leginkább Sosztakovics és Britten álltak közel hozzá, de nevéhez fűződik Rahmanyinov Szimfonikus táncainak, Bartók III. zongoraversenyének s jónéhány kortárs amerikai zeneszerző zenekari művének bemutatója. 1949-től vendégként gyakran vezényelt Európában is.