Menyhért, Mirjam

Egy csodálatos hivatás művelői - II. rész

2008.03.19. 00:00

Programkereső

Bán István orgonaművésszel és karmesterrel készült interjú második részében Nikolaus Harnoncourtról is olvashatnak, és néhány kulisszatitokra is fény derül.

Bán István a Saint Sauveur Katedráisban

- Milyen egy ilyen világszerte elismert karmesterrel dolgozni, mint Harnoncourt?

- Leírhatatlan! Életem végéig hálás leszek az Úrnak ezért az ajándékért. Az élmény azonban egyáltalán nem csak az ő világhírnevéből ered. Egy családapa, nagyapa, zenetudós, nagyvonalú, kimért, mégis humoros és barátságos arisztokrata és emellett az egyik legnagyobb művész, akit a Föld az elmúlt bő fél évszázadban a hátán hordott. Allűrjei nincsenek, a legkevésbé sem sztár, csak egy hangszergyűjtő, egy különösen érzékeny zenész, illetve csellista, akinek több mint ötven évvel ezelőtt a barátai azt mondták, legyél te az együttes vezetője. Így alakult meg anno a Concentus Musicus Wien. Minden másodperc pezsgő, és mégis oly emberséges mellette. Zenei megoldásai felemelőek és bár gyakran a teljesíthetőség határait súrolják, egyben mégis a legtermészetesebben magától értetődőek. Különleges, szavakba nem önthető hangulat uralja a próbákat, ahol az együtt zenélés elragadó öröme és a csodálatos zene ill. annak mondanivalójának a legtökéletesebb és leghitelesebb megformálása áll a középpontban. A pozitív, de elengedhetetlen hatalmas feszültséget érezni a próbák levegőjében, mind a zenekarnak, mind az énekeseknek kizárólag a maximum és a tökéletes összhang az egyetlen elfogadható eredmény. Biztos vagyok benne, hogy az a teljesítmény és minőség, amit zenéjével képvisel bámulatos tudása mellett nagy részben emberségéből, másrészt az őt körülvevő zenészek munkájából adódik, akik barátai is egyben.

Természetesen hatalmas tisztelet veszi körül a saját zenekarában is, de a párbeszéd (akár zenei, akár egyéb kérdésekről van szó) mindenképp meghatározó nála. Sokszor kérdezi a zenészeit, "Meg tudjátok így csinálni?" "El tudjátok úgy választani, hogy ettől még ne kövesse hangsúly?" "Tudjátok úgy lassabban játszani, hogy ne vesszen el a tánckaraktere?" Mindenkire odafigyel és azokkal, akiknek szükséges anélkül, hogy erre kérnék nagyon kíméletes. (Gondolok itt pl. a natúrkürtösökre, énekesekre különösen nehéz áriáknál.) A kívánt, megformálndó karaktereket mindig valamilyen megfogható képhez, vagy érzéshez köt, hiszen mekkora badarság lenne például nem úgy megformálni a poklot, mint annak tudatában, milyen is lehet odalent egy fortyogó üstben főni. Csak akkor érdemes az embernek hangszert a kezébe vennie, ha ezeket pontosan el tudja képzelni. Persze nem árulok el titkot, hogy mindezen példákat elsősorban a zeneművek szövegéből és zenei anyagából, másreszt a kor, műfaj és előadási technikák végtelen eszköztárából meríti. De van, hogy egyszerűen a mindennapi életből. Sokat nevetünk a próbákon, mindig jó a hangulat.

- Vannak anekdotái Harnoncourtról?

- Hosszasan lehetne mesélni, hisz egy fantasztikus, különlegesen érdekes ember. 2006 őszén igen sűrű volt a beosztásunk. Mivel elnyerte a Kyoto-díjat egy kéthetes turné keretében körbekoncerteztük Japánt, valamint Seulban is volt egy hangversenyünk. Miután hazaértünk, rögtön a Weihnachtsoratorium (Karácsonyi Oratórium) következett szokásosan koncertekkel és lemezfelvétellel a Musikvereinban. Az utolsó koncert után a hangmérnök még egy rövid időre ott tartotta az egész társaságot minimális utomunkára. Előtte kezdte Harnoncourt megköszönni mindenkinek a munkáját, a csodálatos élményeket, melyekkel megajándékoztuk Japánban és utána a Musikvereinban is, majd miután rájött, igazából nem is tudja szavakba önteni boldogságát és elégedettségét, csak annyit mondott mosolyogva, "csodálatos hivatásunk van."

Személyes élményem volt vele a közelmúltban, amikor 2007 októberben készültem a vezénylés diplomahangversenyemre két Bach kantátával. Pár kérdés nyitva maradt bennem, amikben természetesen az ő segítségét kértem. Tudtam, hogy Bécsben tartózkodik, mivel egy Mozart-Haydn koncertre készültek a Concentus-szal. Átszaladtam a kontinuósommal az egész napos próba végén a Musikvereinba és megkérdeztem, tudna-e nekem segíteni. Előkaptam a partitúráimat, melyeken Bach nevét és a bejegyzéseimet meglátva rögtön felcsillant a szeme és rávágta, nagyon szívesen segít, menjünk vele a szobájába, ott nyugodtan tudunk beszélni. Felesége Alice addig fogott egy regényt és illedelmesen leült a terem előtt nehogy zavarjon bennünket a konzultációban. Nagyon kedves és segítőkész volt, átbeszéltük a tempókat és artikulációkat melyekben megerősítére volt szükségem, de nem várt részletességgel mesélt általánosságban is Bachról, a korról, a korabeli gyakorlatokról, mintha egy kellemes délelőttön ülnénk Bécs egyik nyugalmat árasztó kávéházában, nyomát sem érezvén annak, hogy egész nap próbált, fáradt és még vissza kell aznap utaznia. Elképesztö tudású, mégis barátságos és meleg szívű karmester, aki szinte földöntúli csodálattal fordul a zenéhez.

- Sokat próbálnak a kórussal? Milyen rendszerességgel?

- Igen sok próbánk van, mivel általában egymás mellett több projekt is fut. Nem kell mindenkinek mindenben énekelnie, nem is lehetne fizikailag megoldható, így projektenként változik a résztvevők összetétele. Most például próbáltunk a Máté-passióra (Ortner), a János-passióra (Harnoncourt), Schumann "Das Paradies und die Peri" (Harnoncourt) egy Cherubini operára (Luisi) és indul a Fidelió is (Abbado). Én most a két Bach passióban és az operában énekeltem - énekelek. A zenei próbák minden nap fél ötkor és azt követöen fél hétkor, vagy hétkor kezdődnek. Az operaprodukciókra hetekig tartanak a zenei próbák, majd ezt követik a színpadi próbák természetesen egészen más helyszínen és beosztással. Ha nem kell sokáig színpadra mennünk gyakran próbálunk opera próbák, vagy előadások alatt egy közelgő hangversenyre. A Theater an der Wien operaprodukcióiban mindig a mi a kórusunk énekel, ugyanígy a Styriarte fesztiválon Grazban a Harnoncourt által didigált koncerteken és operaelőadásokon.

- Milyen az összetétele az együttesnek?

- Nemzetiségünket tekintve teljesen heterogén, általában minden kontinens képviseltetve van. Közös azonban, hogy mindenki maga is énekes, tanul még, vagy korábban részt vett hangképzésben. Sok az egyetemista a szólóének tanszékről és természetesen megfordulnak egyházzenészek és karmesterpalánták is. Sok, később sikeres szólista kerül ki a kórusból. Rendkívül értékes az a tudás a jövö művészeinek, amit az ember a próbák alatt a fantasztikus muzsikustól Erwin Ortnertől és olyan hírességektől, mint Nikolaus Harnoncourttól, Claudio Abbadótól, Maurizio Pollinitől, vagy Pierre Bouleztől kaphat. Megfordulunk Európa leghíresebb koncerttermeinek színpadán, ami elengedhetetlen tapasztalot jelent a felnövekvő generáció művészeinek a későbbi szólokoncertekhez. A korábban végzett régi tagok közül (persze kis számban) nem mindenki gyakorló zenész, vagy zenetanár, van közöttünk építész, zenetudós, orvos, de író is. Igen színes, mégis dinamikusan változó társaság, fontos barátságok köttetnek.

- Vannak további magyar tagjai a kórusnak?

- Persze. Legfőképp egyetemisták, de van olyan is, aki Magyarországon végzett és utána jött ki. Mivel elsősorban mind énekesek, gyakran néhány év után szólókarrierjük kezdetén "tovább állnak". Nagy öröm számomra, hogy kedves barátom és kontinuósom Kővári Péter is tagja a kórusnak. Nemcsak tanáraink, hanem zenei elképzelésünk és színpadi élményeink is megegyeznek, vagy igen hasonlóak. Akár Bach kantátákat, vagy nagy klasszikus, ill. romantikus miséket vezényelek, biztonságot jelent munkámban az ő segítsége. Természetesen a barokkban és a bécsi klasszikában egyetlen példkép létezik számunkra, Harnoncourt. Minden próbára partitúrával érkezünk, hogy "semmiről se maradjunk le", minnél többet tanuljunk a mestertől.

(Az interjú harmadik, befejező része holnaptól olvasható a Fidelio oldalain.)