Menyhért, Mirjam

Egy csodálatos hivatás művelői - III. rész

2008.03.20. 00:00

Programkereső

Az interjú harmadik, befejező részében Bán Istvánnal a múlt tapasztalataiból kiindulva elsősorban a jövő kérdéseire keressük a választ.

Bán István

- Hogyan készültek fel legutóbbi magyarországi, 2007. december 17-én tartott koncertjükre?

- A szokásos séma szerint. Kottáinkat részletesen bejegyezte előre Harnoncourt. Ortner tartotta a zenei próbákat, az utolsók közül az egyiket pedig a mester. Ezt követték a zenekari próbák a Musikvereinban, ha jól emlékszem háromszor három óra. A főpróba mindig egy érdekes alkalom. Egyrészt Harnoncourt nem az első koncertnek, hanem inkább az utolsó próbának tekinti, ha úgy látja félbeszakítja, vagy újrakezdi a még nem optimális tételt, vagy frázist. Másrészt lemezfelvételei mindig élő felvételek, így a főpróbának is különleges szerep jut, mivel csak ezen lehet felvenni a csendeket a tételek közt és a szünetekben. Bármennyire is higgadt és koncentrált a közönség, ha több ezren hallgatják a koncertet valami kis zaj, nyugtalankodás, vagy köhintés óhatatlanul mindig bele csúszik. Természetesen a zenei anyag is ugyan annyira értékes a későbbiekben

- Hogyan értékelte Ön, és hogyan értékelte Harnoncourt a hangversenyt?

- Számomra leírhatatlan öröm volt végre Magyarországon koncertezni Harnoncourttal. Többször körbejárhattam vele Európát, de mindig titkos vágyam volt itthon is fellépni vele. Szüleim és barátaim gyakran jönnek ki Bécsbe a Musikvereinba a föpróbákra, ami mindig nagyon boldoggá tesz, de mégis csak itthon az "igazi". Különleges élmény minden alkalommal Vele zenélni, de mint egy mezei halandó számára nekem is igen fontos, hogy ezt az élményt és örömöt szeretteimmel is megoszthassam. Biztosan sokáig fogok emlékezni erre a koncertre. Harnoncourt számára szintén különleges alkalom volt a magyarországi koncert. Ritkán jut el hozzánk, pedig a szívében különleges helyet foglal el kis hazánk. Gyermekkorában sokszor járt Magyarországon, hisz nagymamája magyar volt. Sokat viccel velünk magyarokkal, gyakran emlegeti fel azon szavakat, amire még emlékszik. Persze ezek mind egy letűnt kor, rég nem, vagy alig használt kifejezései. Párizsban volt másnap este koncertünk, ahol a beállópróbán természetesen magyarul, "jó estét"-tel köszöntötte a zenészeket. Mindig a turné utolsó koncertje előtt köszöni meg minden közreműködő munkáját. Az egyes koncertekre nem szokott kitérni, egészében értékeli a munkát. Ez alkalommal Párizsban külön tért ki azonban az egyes zenészekre, akik már a zenekar alakulása óta mellette vannak, illetve azokra, akik különleges teljesítményt nyújtanak nap mint nap, amikor a több száz eves "ütött kopott" hangszereiken gyakorlatilag csodát művelnek. Nagyon szerény együttes, soha senki nem teszi szóva és kérkedik azzal, mekkora kihívás például egy Haydn korabeli fagotton olyan hangokat játszani, melyek nincsenek is a hangszeren, vagy megszólaltani a lehetetlennek tűnő natur fúvós hangszereket.

- Ön jelenleg a Bécsi Zenemüvészeti Egyetem orgonaművész szak végzős, hetedéves hallgatója, rendszeresen koncertezik Európa szerte, hangversenyeket is szervez, sőt, karmesterként is feltűnt már a hazai komolyzenei életben. Mi lesz a fő irány, amin haladni szeretne?

- Szeretném mindenképp Magyarországra hozni azt a szemléletmódot és a zene afféle megközelítését, melyet Harnoncourttól, Ortnertől és orgonatanáromtól Planyavskytól tanulhattam. Keveseknek adatik meg, hogy nem csak részt vehetnek ezekben a különleges produkciókban, hanem azt karmesterként tovább is adhatják. 2007-ben Lipcsében énekeltünk a Bach Fesztiválon a Tamás templomban. Nem tudom, létezik-e nagyobb öröm és egyben kihívás egy protestáns orgonistának és karmesternek az egyházzene örök szentélyében egy ilyen fantasztikus muzsikus oldalán Bach kantátákat énekelni. A koncertet követő esti sörözés alkalmával Ortner Professzor úr a kórus vezetője és korábbi tanárom a vállamra tette kezét és azt mondta, "Nektek kell ezt a lángot tovább vinnetek." Remélem, hogy az Úr segít ebben és csakugyan érdemesnek tart a feladatra.

Pályája elején álló orgonaművészként és karmesterként természetesen a legnehezebb kihívás a megfelelő források felkutatása és megtalálása a zenekari produkciókhoz. Mindnképp szeretnék a gyönyörű környezetben fekvő templomunkban, a Budavári evangélikus templomban és más helyszíneken is minél több Bach kantátát és klasszikus misét vezényelni. Orgonistaként természetesen ugyan úgy része az életemnek a koncertezés, mint a vasárnapi szolgálatok. Van több koncert meghívásom Finnországba, Németországba és Franciaországba, de Ausztráliába is. Persze Magyarországon is fellépek, legközelebb Húsvét hétfőn, Dobozy Bori és Gyöngyössy Zoli barátaimmal adunk egy Bach-estet a Bécsi kapu téri evangélikus templomban igen színes műsorral, benne szóló- és kamara művekkel. Mindkét vonalat szeretném tovább vinni, az orgonálás és a vezénylés elválaszthatatlan egymástól, kiegészítik és egyben erősítik is egymást.

- A tanítás gondolata még nem foglalkoztatja?

- Dehogynem, nagyon klassz lenne, szívesen tanítanék. Az orgonaóráimnak minden másodpercét élveztem, élvezem, Planyavsky Professzor úr rendkívüli orgonista és tanár. Tökéletes harmóniában tudja rávezetni a növendékeit a helyes elképzelésre és interpretációra, miközben folyamatosan inspirálja is az embert. Jókedv, alázat és a zene csodálata nélkül a tudás mit sem ér, úgy érzem ezeknek a komponenseknek egy jó tanár munkájában ugyan úgy jelen kell lenniük, mint egy jó muzsikusban. Nagy öröm lenne számomra, ha mindazt a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot és tudást, melyeket kivételes módon ezektől a nagyságoktól kaphattam egyszer másoknak is továbbadhatnám.