Friderika

Aki korán kel - II.

2008.05.24. 00:00

Programkereső

Miskolc az idén nyolcadik alkalommal megrendezendő, "Bartók+..." fesztiválnak köszönhetően szépen lassan felkerül az európai operatérképre. A rendezvényt 2003 óta Bátor Tamás irányítja, akivel, operaénekestől meglehetősen szokatlan időpontban, reggel nyolckor beszélgettem. Ő már túlvolt az első kávén és a reggeli tornán. INTERJÚ

FS: A fesztivál indulásakor mindössze a régió turisztikai életét kívánta fellendíteni, ezen felül azonban a művészi hozadékkal is számolhatunk.

BT: A fellépő művészek örömmel jönnek ide vissza. Nicola Luisotti, aki nemrég a Filharmóniai Társaság Puccini-estjén vezényelt, ragyogó produkciókat vezényel a Metben, a Covent Gardenben és a Scalában, de szivesen ter vissza, mert itt olyan jó a taps és olyan finom a goulash, és ugyanezt mondja Ramón Vargas és Paolo Gavanelli is. Remek kritikákat kapunk a Neue Merkerben, az Opernglasban, azt írják, buszokkal kellene jönni a program színessége miatt, de meglehetősen nehézkes az idejutás. Tavasszal a Magyar Szállodaszövetség találkozóján az egyik illetékes elmondta, hogy a fesztivál idején minden szálláshely foglalt. Ez azonban nem csupán az érdeklődést jelzi, hanem azt is, hogy az infrastruktúra fejlesztésre szorul. Ám nemcsak a nyugatabbról érkező turisták rugalmatlanok: az említett Pelleas-előadásnak nem a miskolci bemutatóját szavazták az operarajongók a legjobbnak…

FS: Beszéljünk egy kicsit a jövőről, hiszen ismert a 2009 és a 2010 tematikája, Bécs, illetve Európa. Azért gondolkodnak Verdi, Mozart és Csajkovszkij után stílusokban, kategóriákban, mert könnyebb a merítés?

BT: A Bartók+Európa a miskolci EKF-pályázat része volt, Bécs oka pedig a Haydn-év, de Beethovennek is van magyar kötődése, Mozartot pedig mindenki szereti. Azonban nem szerettünk volna csak bécsi klasszikusokat a műsorba, mert figyelhetünk a Bartók-kortársakra, Straussra vagy Schönbergre figyelni, akinek Mózes és Áronját jövőre koncertszerűen, Kocsis Zoltán vezényletével mutatjuk be. Szeretnék megvalósítani egy gyerekopera-fesztivált a környék zeneiskolásainak bekapcsolásával. Készülünk egyébként egy hat várost érintő koprodukcióra a Haydn-év kapcsán, míg 2010-ben a Pergolesi-évfordulóról fogunk megemlékezni. Hogy pontosan hogyan, annak június-júliusban kerül pont a végére. 2011-ben aztán visszatérünk a kezdethez, Verdihez. Tíz év után már beszélhetünk hagyományról, s azt is el tudom képzelni, hogy ismét meghívunk előadásokat, amiknek akkor sikere volt.

FS: Nem lehetne összekötni a Miskolci Operafesztivált egy énekversennyel?

BT: Bizonyára tudja, hogy volt már nálunk Marton Éva-énekverseny, tárgyaltam például Jevgenyij Nyesztyerenkóval és Polgár Lászlóval, hogy szervezzünk egy mesterkurzust a fesztivál alatt, s az azt megelőző időszakban, május végén rendezhetnénk ismételten énekversenyt, akár hazait, akár nemzetközit, amelynek nyertesei felléphetnének a fesztiválon. Számos énekversenyen zsűrizem, ahol mindig azt mondom a fiataloknak, higgyenek a versenyben, mert ez egy olyan szakma, ahol meg kell mutatni magát az embernek, és már kerültek ide azáltal tehetséges fiatalok, évekkel ezelőtt Rost Andrea, míg a mostaniak közül Bretz Gábort említenem. A problémát három egészen prózai dolog jelenti. Egyrészt a tervezés. A verseny akkor izgalmas, ha nemzetközi, és ehhez erős kommunikációs stratégiára van szükség. Másrészt a pénz, ugyanis egyelőre nem ismerem a 2009-es költségvetést. A harmadik pedig az, hogy Miskolc kis város ahhoz, hogy a komolyzenei élet szereplői egymással versenyezzenek. Egy koncertet még megengednek a rajongók, de kettőt már nehezebben visel el a családi költségvetés. Mi a nyárra koncentrálunk és két évközi rendezvényünkre. Soha nem szerettünk volna konkurenciája lenni a nagy hagyománnyal rendelkező Miskolci Szimfonikus Zenekarnak, a Művészetek Házának, ahol egész évben zajlanak a programok, vagy az egyetem zenekarának és kórusának, hanem az együttműködést szorgalmaztuk.

FS: És akkor többet fog itthon énekelni?

BT: 2005 decemberében volt az utolsó itthoni fellépésem, a Szöktetés a szerájból Osminját énekeltem, azóta csak koncerteket vállaltam,de külföldi operaházakban. Kapacitálnak, hogy szeretnének hallani Miskolcon, de elvi kérdésnek tartom, hogy saját magamnak ne írjak alá szerződést. És ugyanez a helyzet a Magyar Állami Operaházban, ahol művészeti tanácsadóként dolgozom Fischer Ádám mellett, és Kovalik Balázzsal együtt állítottuk össze a következő évad műsortervét, a szereposztásokat, ahol meghallgatásra hívok kollégákat, s bár fájdalommal jár, de nem érzem etikusnak, hogy ott szerepet osszanak rám.

(Az interjú első része a kapcsolódó linkre kattintva olvasható.)