István, Vajk

Párizs Eszterházán!

2008.08.11. 00:00

Programkereső

A Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar előszeretettel játssza Haydn műveit. Kiderült ez már sokszor, idén is, hiszen néhány hete XIII. részéhez érkezett Fertődön a Joseph Haydn összes Eszterházán írott szimfóniája című hangversenysorozatuk. Most, augusztus 15-17-én a Kastélykoncertek Eszterháza 2008 keretében a hat "Párizsi" szimfóniát szólaltatják meg korhű hangszereken.
5f080fe2-6b9d-4da6-ad9e-b7e04422a384

Három nap – két-két szimfónia. Elhangzik például a 82-es, melyet Joseph Haydn a párizsi Loge Olympique számára 1786-ban írt, s a „Medve” melléknevet a XVIII-XIX. század fordulóján Párizsban nyerte — nyilván a zárótétel indításánál hallható basszus-brummogások nyomán. A finálé — Robbins Landon zenetörténész véleménye szerint — a legsikerültebb zárótétel valamennyi párizsi szimfónia között. Nagyszerű a kezdő tétele is, mely mindig figyelemreméltó disszonanciákkal lepi meg a hallgatóságot. A második tétel (Allegretto) témája és a rákövetkező változatok a kor köznyelvét beszélik. Hangulatos Menüett áll a harmadik helyen; a mestertől megszokott tenyeres-talpas vidámság és a trió kamarazenei effektusai ebből sem hiányoznak.

Műsoron lesz a 83-as, A tyúk névre keresztelt g-moll szimfónia is, mely 1785-ben keletkezett, melléknevét ugyancsak a párizsiaktól kapta a századforduló táján: feltehetően az első tétel egyik „kotkodácsoló” témája idézte a franciák emlékezetébe a tyúkot. Ez a szimfónia egyébként egyike volt ama kettőnek, amelyet a zeneszerző „előre gyártott” és utólag szánt a párizsi bemutatóra.

A 85-ös, B-dúr, La Reine – A királynő keletkezési éve 1785 vagy 1786. Melléknevét ez is utólag kapta a második tételben felhasznált témáról, amely Marie Antoinette kedvenc dalából („La gentille et belle Lisetté”) származott. A gyors tétel Haydn alkotói műhelyének egyik remeke, a motivikus munka, az ötletgazdagság és a ragyogó hangszerelés mesteri példája.

Az 1786-ban keletkezett 86-os D-dúr szimfónia lassú bevezetése elmélyült, szemlélődő hangulatban indul. A rekövetkező gyors rész az életöröm kifejezése, apró, szellemesen kihegyezett élcekkel, a hangnemek között való kacér játékkal. A Capricciónak nevezett második tétel (Largo) költői mondanivalóját bensőséges kamarazenei hang és finom hangszerelés tolmácsolja: a szerenád és divertimento zenék meghitt világát idézi fel. Rondószerűen visszatérő dallamát szólisztikus közjátékok (I. hegedű) váltogatják. Figyelemreméltó hangszerelést alkalmaz Haydn a Menüett triójában is: a hegedűvel előbb fagott társul, majd fokozatosan világosodnak ki a fúvóshangszer-színek: oboa és fuvola következik. A zárótétel (Allegro con spirito) úgyszólván egyetlen témából épül fel. Ritmus és dallam tekintetében egyaránt remekbe faragott ez a téma; sodró lendületű, humoros és fordulatos ötletekben gazdag. A maradék kettő, a 84-es Esz-dúr, s a 87-es A-dúr szimfónia is hasonlón izgalmas, amelyet egy koncerten hallhat a közönség.

A Fertődre most visszatérő Orfeo Zenekart 1991-ben Vashegyi György alapította Budapesten, amely nevét Monteverdi L'Orfeo-jának első teljes magyarországi előadása után vette fel. Az együttes hivatásos zenészekből áll, akik más hazai és külföldi zenekarokban is fontos szerepet töltenek be zenekari tagként vagy hangszeres szólistaként. Az Orfeo a legkiválóbb autentikus megszólaltatója a régi zenei kompozícióknak hazánkban. Vashegyi György vezénylete alatt több alkalommal születtek hazai "ősbemutatók" korabeli hangszereken előadva. A zenekar az Esterházy-kastélyban egyébként ezúttal is azzal a hangszeres létszámmal muzsikál, mellyel anno Haydn koncertezett Eszterházán évtizedeken át.

Érdemes hát belevetni magunkat Haydn muzsikájába, annál is inkább mert a következő hétvégétől igazi szakértők, a Magyar Haydn Társaság tagjai érkeznek Fertődre, hogy több mint egyhetes „minifesztiváljukon” világsztároktól és nagyszerű magyar muzsikusoktól hallgassák meg a bécsi klasszika első mesterének műveit.