Ilona

Mélység, magasság, üresség… - Na, és mi lesz a "Lisztérzékenyekkel"?

2008.08.20. 00:00

Programkereső

A "Zongora ünnepe keleten" fesztivál keretén belül két hangversenyt hallhattak a zongorazene szerelemesei augusztus 9-én Tiszadobon: Palojtay János és Mocsári Károly adott szólóestet.

Délután fél ötkor a „Fiatal művészek bemutatkozása” sorozatban Palojtay János lépett fel az Andrássy-kastély Andrássy Szalonjában. Komoly, határozott léptekkel jött be a szalonba és foglalta el helyét a hangszernél. A koncertet a zongorarepertoár „slágerdarabjaival”, Franz Schubert két f-moll hangnemű Impromptu-jével nyitotta (Op. 142/1&4). Először megijesztett a letaglózó hangerő, de sajnos ez a kisméretű terem előnytelen akusztikájának volt köszönhető.

Palojtay előadásából egyszerre áradt higgadtság és szenvedélyesség, a műveket a megkívánt alázattal tolmácsolta, allűröktől, sallangoktól mentesen. Zongorázása igen koncentrált volt, „belehelyezkedett” a zenébe. A második darab tempója helyenként hajszoltnak hatott, illetve egy-két sforzato és forte néha igen durván szólt. Ezeket leszámítva alapvetően mindkét darabban szépen játszott a dinamikával, sokféle színt csalt elő a hangszerből, dallamívei megformáltak voltak.

A két Schubert-darabot Bartók Béla Op. 20-as Improvizációk magyar parasztdalokra című kompozíciója követte, melyet szintén meggyőzően adott elő az ifjú művész. Határozott dinamika, megformált dallamok jellemezték interpretációját. Ízesen bánt a hangsúlyokkal, érezte a darab karakterét, szemmel láthatóan behatóan tanulmányozhatta azokat a népdalokat, amelyeket feldolgozott a komponista művében. Palojtay János hangversenyét Alexander Scriabin magyar hangversenytermekben viszonylag ritkán elhangzó 3., fisz-moll szonátájával zárta. Játékából eleinte hiányzott a scriabini színgazdagság, túl nagy vehemenciával indította el az első tételt, s a harmóniák közül gyakran nem rajzolódtak ki a dallamok. Idővel azonban a színek is előtérbe kerültek, s a bonyolult szövetű szonátát sikerült kellőképpen értelmezve eljátszania. Érezni lehetett, hogy mi miből következik, mi honnan hová tart, a darab teljes egésszé állt össze. A második tételnél helyenként már-már értelmetlennek tűnt a gyors tempó, de a kifejezően éneklő középrésszel sikerült egy kicsit ellensúlyozni ezt. A harmadik tétel élvezetét az indításnál hallott pedálbezúgatáson kívül más nem zavarta meg, az attacca kapcsolódó negyedik tétel tüzes prestojával pedig lehengerlő befejezést adott hangversenyének.

Meghajlásai is komolyak voltak, mosolytalanok, akárcsak Grigory Sokolovnál. Talán nem véletlenül, hiszen a műsorválasztás is kicsit „Sokolovos” volt. Palojtay a tapsot egy újabb Scriabin-darabbal hálálta meg, az Op. 32 No. 1-es Fisz dúr Poème-mel, költői, elrévedező lecsengést adva ezzel az Andrássy Szalon-beli zenés délutánnak.

Este fél nyolckor az eső miatt a tiszadobi református templomban tartották meg Mocsári Károly zongoraestjét. Műsorválasztása első ránézésre hatásvadásznak hatott a slágerdarabok egymásutánjával, az interpretáció azonban pozitív csalódást okozott. Myra Hess zongoraátiratában Johann Sebastian Bach BWV 147-es kantátájának Jesus, bleibet meine Freude koráljával nyitotta meg hangversenyét Mocsári, meghitt hangulatot idézve elő a templomban. Ezután Liszt Ferenc átiratában szólaltatta meg Mozart Requiemjének Confutatis és Lacrymosa tételeit. A Confutatis dübörgő basszusától elmosódott a többi szólam, az arányok nem voltak kielégítőek, ám a „voca me” nőikari állásánál ismét szépen éneklő szólamvezetést hallhattunk, s a Lacrymosa előadása is meggyőzően hatott, egy-két fortét leszámítva. Szintén Liszt átiratában hangzott el Robert Schumann Widmung (Ajánlás) című dala. Ez a meghitt szerelmi vallomás Mocsári előadásában olykor igen viharos érzelmekké fokozódott, kissé rapszodikusra sikerült interpretációja, amelyből inkább Liszt hallatszódott ki, mint Schumann.

Ezután Wagner Trisztán és Izoldájából Izolda szerelmi halála csendült fel, az átirat ezúttal is Liszt tollából származott. Precízen, jól megformáltan szólaltak meg Wagner dallamai, ezt az élményt csak helyenként rontotta el egy-két nyersebb fortissimo a diszkantban. Ezután hirtelen sorrendcserét jelentett be a művész, s a Rigoletto-parafrázis helyett előbb Liszt 12. Magyar Rapszódiáját hallhattuk arra hivatkozva, hogy jobban illik a Wagner-darab után. Mocsári Károly e darabokkal vívta ki leginkább elismerésemet. Fölényesen virtuóz játékához alázat párosult, mely nemcsak zongorázásában, hanem minden egyes meghajlásánál érezhető volt. Kellemes élményként említhető a Rigoletto-parafrázis elejéről a mantovai herceg ária-részletének nemességgel párosult cantabile eljátszása, amelyet sok zongorista gyakran hetykén, nemtörődöm módon szólaltat meg. A parafrázis után mindössze öt perc szünetet kért a művész, hogy kifújhassa magát, majd folytatta műsorát az 5. és 11. Magyar Rapszódiák előadásával.

213fb41f-95bb-4540-ac2f-b432ff88e564

Egy ilyen műsor eljátszása után még e rapszódiákat is hihetetlen koncentráltsággal adta elő, a fáradtság alig volt érezhető a pianistán. A hangvételt megfelelően eltalálta, bár bizonyos előadási manírjai (kiváltképp a hirtelen felgyorsított és „otthagyott” futamok) Cziffra György zongorázására emlékeztettek, akárcsak az egész műsorválasztás. A koncert hivatalos zárszáma George Gershwin Rhapsody in Blue-jának szólóváltozata volt. Kicsit furcsa érzésekkel töltött el egy templomi hangversenyen e Gershwin-mű (bizonyos fokon a Liszt-rapszódiák is), de az esőről nyilván senki sem tehetett. Persze ha valaki járt már Amsterdamban a Paradiso nevű „létesítményben” (egy discová átalakított templomról van szó), azután már semmin sem csodálkozik.

Mocsári még mindig frissen játszott, bár így a koncert vége felé hallhattunk néhány összepedálozott szakaszt, illetve több nyers, odavetett fortét, különösen oktávozásoknál. Álló ováció köszöntötte őt a „jazz-remek” eljátszása után, melyet ő, idézem: „hogy ne amerikai zenével menjünk aludni”, Liszt 14. Magyar Rapszódiájával hálált meg. Ráadásnak talán túl hosszú volt és még inkább egyoldalúvá tette a műsort, de ennek ellenére a közönségből kiváltotta a kívánt hatást. Mindenesetre azért gondolhatott volna a coeliakiában szenvedőkre is…

(2008. augusztus 9. 16:30 Andrássy-kastély (Tiszadob) - Palojtay János (zongora) koncertje; Schubert: B-dúr Impromptu, op. 142/3; f-moll Impromptu, op. 142/4; Bartók: Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20; Scriabin: III. fisz-moll szonáta, op. 23 ; Fiatal művészek bemutatkozása (Tiszadobi Zongorafesztivál)

19:30 Andrássy-kastély kertje (Tiszadob) - Mocsári Károly (zongora) koncertje; Liszt: Rapszódiák; Gershwin: Rhapsody in blue (Tiszadobi Zongorafesztivál)