Jácint

Jelen a múltért és jövőért

2008.08.21. 00:00

Programkereső

Összeszámolni is nagy feladat, hogy Joseph Haydn hány remekművet komponált Eszterházán: szimfóniákat, operákat, a hercegi házi-zenéléshez írt darabokat. Az Eszterházán töltött évek meghozták Haydn számára a világhírt, ami természetesen a Magyar Versailles-ként is emlegetett kastély életét is bearanyozta. Mit teszünk ma azért, hogy ez a hírnév napjainkban se halványuljon el? Melyek a jövőbe vezető lehetséges utak? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Malina János zenetörténésszel, a Magyar Haydn Társaság elnökével, a "Haydn Eszterházán" fesztivál művészeti vezetőjével.

Malina János

- Az 1996 végén alakult Magyar Haydn Társaság céljai közt többek között a Haydn-művek előadásának ösztönzése, a magyarországi Haydn-kutatás támogatása szerepel. Miért pont Haydn köré szerveződött a jelenleg 67 főből álló testület, amelynek "első és legfontosabb tette" a Haydn Eszterházán Fesztivál létrehozása volt?

- Strém Kálmán, a 20. század utolsó két évtizedének talán legjelentősebb magyar hangversenyrendezője, a Budapesti Vonósok 1995-ös kezdeményezése nyomán a Vonósok fertődi koncertjeit 1996-ban fesztivállá szervezte. Arra a következtetésre jutott, hogy a kiváló modern hangszeresek közreműködése mellett helye volna a régi hangszeres előadóművészetnek is. Magyarországi historikus együtteseink, és konkrétan Haydn-előadóink kiválóak, ráadásul adott egy eredeti helyszín, a fertődi Esterházy-kastély, amely Haydn korának atmoszféráját hordozza. Hogy a fesztiválkoncertek mögött legyen egy testület, amely szakmai tekintélyt kölcsönöz a koncerteknek, 1996-ban életre hívta a Magyar Haydn Társaságot is, amely a kastély zenei életére koncentrál, és Haydn személyét helyezi középpontba.

- Mit várnak az évenként megrendezett fesztiváltól?

- Ez a rendezvény már az első években felkeltette a nemzetközi zenei élet érdeklődését, amelynek két feltűnő jele az volt, hogy 2002-ben felvettek minket az Európai Fesztiválszövetségbe, és néhány évvel ezelőtt a BBC rádió három órás műsort szentelt a fesztiválnak. Azóta a nemzetközi zenei élet számos kiválósága jött el hozzánk, többek között fesztiváligazgatók, zenetörténészek. Nagyon örülünk annak, hogy ez az érdeklődés nemcsak a "Haydn Eszterházán" fesztiválnak szól, hanem magának Eszterházának is, mint az Európában Haydnhoz köthető egyik legfontosabb helyszínnek. Természetesen a hazai közönséget is meg kívánjuk szólítani, hiszen a koncertlátogatók fele Magyarországról érkezik, de úgy gondolom, hogy az igazi áttörés az, hogy egy olyan kastélyt, ahol évtizedekig csak esetlegesen rendeztek koncerteket, viszonylag rövid idő alatt sikerült rátenni Európa zenei térképére. Nyilván ennek a munkának az elismeréseként választottak meg idén az európai régi zenei fesztiválok szövetségeként működő franciaországi központú szervezet, a REMA egyik alelnökének. Jövőbeli célunk az, hogy ezt az érdeklődést fenntartsuk, és 2009-ben egy olyan fesztivált hozzunk létre, amely a hazai jubileumi események középpontjává válhat. Szeretnénk az évek folyamán a maguk teljességében felmérni és Eszterházára hozni a világ legjobb Haydn-előadóit, és természetesen azokat a magyar művészeket, akik Haydn-műveit világszínvonalon tolmácsolják. Célunk, hogy ezeket a koncerteket a magyar és a külföldi látogatók, a rádióhallgatók és televíziónézők számára is elérhetővé tegyük.

- Az idei program miben különbözik az előző évek műsorkínálatától?

- Miközben az Orfeo Zenekar már évek óta kitűnő koncertsorozatot tart Haydn Eszterházán írott szimfóniáiból, a "Haydn Eszterházán" fesztivál programjában sajnos kevés szimfónia szerepel. Ez érthető, hiszen nagy bőségben állnak rendelkezésre billentyűs szonáták, triók, vonósnégyesek, amelyek megszólaltatásához kevesebb erőforrás szükséges. Történelmi szempontból a Díszterem valóban a Haydn-szimfóniákhoz kapcsolódik, ezért nagy öröm számomra, hogy idén három koncerten is felcsendül Haydn-szimfónia, összesen hat darab: az augusztus 23-i nyitókoncerten három is elhangzik az Orfeo Zenekar tolmácsolásában, 30-án Fertőszentmiklóson a katolikus templomban hallhatjuk a híres "Óra" szimfóniát, és a zárókoncerten az egyik legjobb és leghíresebb régi hangszeres zenekar, az Akademie für Alte Musik Berlin fogja megszólaltatni Haydn két szimfóniáját. A gazdag műsorból kiemelném még a Salomon-vonósnégyes és Alekszej Ljubimov, a kitűnő fortepianista–zongorista fellépését (mindketten régi ismerőseink), illetve az idei kuriózumot, egy válogatást Haydn időskori skót népdalfeldolgozásaiból Megyesi Zoltán előadásában, a Trio Antiqua közreműködésével.

- A "Haydn Eszterházán" fesztivál koncertjei mögött egy szerkesztő bizottság áll. Nekik mi a feladatuk?

- A bizottság legjelesebb tagjai Somfai László, a világhírű Haydn-kutató, akadémikus, Komlós Katalin, a Zeneakadémia tanszékvezető professzora, kitűnő fortepianista és Malcolm Bilson, a Cornell Egyetem zenetörténész professzora, világhírű fortepiano-művész, továbbá egy sor kiváló zenetörténész és előadóművész, például Kertész István, a Festetics vonósnégyes primáriusa. Ők lassan egy évtizede rendkívül aprólékos munkával, pontosan egyensúlyban tartva a különböző műfajokat, s az életmű ismeretlen oldalait is bemutatva, a programot a leghíresebb művészek esetében is műsorszámról műsorszámra megbeszélve, tehát nagy műgonddal tervezik ezt a fesztivált. A meghívott művészeinket nagyon szigorúan rostáljuk meg: kizárólag elsőrangú előadókat hívunk meg, akiknek személyes mondanivalójuk van Haydnról. Nagyon örülünk annak, ha olyan előadókat sikerül összehozni egy produkcióban, akik még nem játszottak együtt, és így gazdagítják a világ Haydn-játékának spektrumát.

- Melyek a Magyar Haydn Társaság egyéb célkitűzései?

- Számos alkalommal szerveztünk kerekasztal-beszélgetéseket, ahol a téma Eszterháza jövője volt, és mi voltunk az egyik rendezője 2003-ban az Eszterházi operaház – múlt és jövő? című szimpóziumnak is, amely az elpusztult operaház újjáépíthetőségének, vagy újjáépítendőségének kérdésével foglalkozott. Ezen kívül zenetudományi pályázatot is kiírtunk, néhány éve pedig Haydn-különdíjat ítéltünk oda a Magyar Rádió csembalóversenyén – többféle módon próbáljuk tehát Haydn ügyét szolgálni. Ha már szó esett az eszterházi operaházról, hadd mondjam el: szoros együttműködésben állunk a külföldön bejegyzett Nemzetközi Eszterházi Opera-alapítvánnyal (International Opera Foundation Eszterháza), amely igyekszik széles körű nemzetközi szakmai támogatást szerezni annak érdekében, hogy az ottani operaház egy napon újjáépüljön. Ez azért is nagyon fontos lenne, mert ez a maga idejében is nagyhírű létesítmény alapja lehetne egy olyan oktatási intézménynek, a régi operajátszás vizuális elemeit is magába foglaló, átfogó opera-akadémiának, amely nagyon hiányzik a világból. A képzés hiánya az egyik oka annak, hogy ma a világon alig-alig látható minden tekintetben korhű operaelőadás. Így vezethet el minket Eszterháza egy szélesebb, európai léptékű célnak, az 1800 előtti opera-előadási hagyomány rendkívül jelentős és komplex szellemi örökségként történő megőrzésének megfogalmazásához.