Gyöngyi

Orgonabemutató a Belvárosi Főplébániatemplomban

2008.09.10. 00:00

Programkereső

Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. Ezúttal a Belvárosi Főplébániatemplomban tartott bemutatóról olvashatnak beszámolókat.

Dániel András beszámolója

Mekkorák is voltunk, honnan is jövünk? Szokás szerint ez a keserédes gondolat járt a fejemben, miközben a Párizsi udvar elképesztő homlokzatában gyönyörködve lépdeltem, mindössze pár percel a beígért orgona bemutató előtt, annak színhelye felé.

És igen, már önmagában az is különleges dolog hogyha az ember egy több mint 950 éves múltú templomba léphet, kiváltképp annak tudatában, hogy itthon van, ez a saját múltja, a saját történelme.
Ennyi idő nem kevés, juttatja eszembe a templombelső, amely egyben komoly történelmi áttekintés is, a Vajdahunyad Vár belsőre kísértetiesen emlékeztetően festett reneszánsz kupolaívektől a Trianon mementoként meredő lobogócsíkig húzódó utalásokkal.

Túlságosan sok bámészkodásra azonban már nem maradt időm, mert a rendezvény szervezője megkezdte előszavát a jelentős számban összegyűlt hallgatóság előtt. Nekem ez az alkalom mindössze a második volt ebben a sorozatban, a tavalyi, csekélyebb látogatottságú, de ugyancsak emlékezetes Bosnyák téri után. Ott hosszasabb, az orgona építését és restaurálását részletesen bemutató, technikai csemegékben bővelkedő eligazítást kaptunk, itt viszont inkább csak egy, a hely méltóságához illően rövid előszót, az avatottabbak számára a koncert után felkínált lehetőséggel a hangszer testközeli megismerésére.

ecb0b91e-8eb8-4965-a60d-77edcfad204e

Maga az előadás azonban minden technikai fejtegetést helyettesített, kivételes részletességgel bemutatva a hangszer fantasztikusan széles hangzásvilágát. A nyitó Bach-tétel megrázó drámaisága mutatta a hangszer erejét, a későbbi Liszt-műben pedig a lágyabb, sokszor szinte plasztikus, jégcsap-csepegés szerű hangok is a felszínre jutottak. Leírhatatlan spektrum, sokszor mellbevágó hangerővel párosulva, mégis minden egyes hang és hangzás kristálytisztán volt hallható az igen változatos kialakítású belsőtér ellenére. Az ember már-már hajlamos elhinni, hogy egy ilyen különleges és változatos térnek a tervezésére akkoriban még akusztikai szempontok is alapvetően kihatottak. A koncert többi része leírhatatlan, csak a helyszínen, egyénileg megtapasztalható élmény volt.

Az előadást követően az előzetes ígérethez híven az egybegyűltek 30-as csoportokban mehettek fel a csodaszép, lentről pasztelkék színben tündöklő hangszerhez. Itt a vízuális élmény mellett a jelenlévők azt is konstatálhatták, hogy a műértők/élvezők között, velem ellentétben, jónéhányan nem csak gondolati és érzelmi síkon találkoznak ezzel a rendkívül összetett hangszernek a világával, hanem meglepően ügyesen képesek azt meg is szólaltatni.

Végezetül azt mondhatom, hogy óriási élmény volt ez az orgonabemutató számomra, és remélem még idén alkalmam lesz más helyszínen is tovább követni ezt a nagyon ígéretes és szembetűnően egyre népszerűbb kezdeményezést.

 
033d318b-3b9e-4e9d-9839-28afc148f468
 

 
9933c161-f4e6-4815-844e-386edd287c2b