Jácint

A hét portréja: Anton Bruckner

2008.10.06. 00:00

Programkereső

A falusi tanítóból lett orgonistára a legnagyobb hatást talán Wagner zenéje tette. Zeneszerzőként előszeretettel használta a beethoveni szerkesztésmódot és schuberti formanyelvet is. Számos egyházi művet komponált, és világi műveit is - amelyek közül legjelentősebbek a szimfóniái - áthatja a mély vallásosság.
f0b7d7c8-57b7-45cb-8a3a-31cf9b1b44f6

A felső-ausztriai Ansfeldenben született 1824. szeptember 4-én. Gyermekkorában orgonálni tanult és templomi kórusban énekelt. Később, mint falusi tanító, ő volt a felelős az iskola és a templom zenei eseményeiért is. 1856-ban a linzi székesegyház orgonistája lett, ekkor lépett aktívan zenei pályára.

1860-ban a linzi fiúkórus vezetésével is megbízták. A hatvanas években nagy lendülettel bontakozott ki alkotótehetsége, egymás után írta nagyszabású szimfonikus műveit. Rajongott Wagner művészetéért, vele személyes kapcsolatot is sikerült teremtenie. 1868-ban Bécsbe költözött, ahol először a konzervatóriumban, majd a bécsi egyetemen tanított. Közben orgonaművészként nagy sikereket aratott Franciaországban, Angliában és Svájcban. Utolsó éveiben visszavonult, minden energiáját megkezdett IX. szimfóniájának befejezésére fordította, azonban 1896. október 11-én bekövetkezett halála miatt a mű befejezetlen maradt.

A mai zenehallgatónak úgy tűnik, Bruckner zenéje inkább az osztrák barokk egyházi műveknek, mint Wagner stílusának nyomát viseli. Osztrák népzenei elemeket feldolgozó, romantikus hévtől átfűtött, nagylélegzetű zenekari műveinek igazi vonásait az 1932 óta folyamatban levő összkiadás hiteles partitúrái fedik fel igazán.