Orsolya

Királynő népviseletben

2008.10.10. 00:00

Programkereső

Az európai népi hagyománykincs a zeneszerzők ihlető forrásaként már több évszázada bekerült az udvari, főúri, polgári, s az egyházi műzenébe. A komponisták mellett a 20. század második felétől, hivatásos és amatőr népi hangszeresek, énekesek, táncosok eredtek nyomába, s juttatták el számtalan helyre, ahol már hallgatott a népi muzsika. Az évezredes szájhagyomány e törekvéseknek köszönhetően ma is él, művelhető, kutatható és menthető.

Napjaink komolyzenei előadói egyre hitelesebben kívánják tolmácsolni a különböző korok zenéit. Ehhez számos korabeli írásos emlék, értekezés, tankönyv s megannyi hasznos tanulmány áll rendelkezésre. Hasonlóan nagy jelentőségű volt az élő népzenével való megismerkedés. Mára már egyre több előadó felismerte, hogy a megőrzött régies előadásmód új életre keltheti az írásjeleket. A szájhagyomány szembesítése az írott hagyatékkal élvezetes és tanulságos. Számos ritmikai megoldás, dallamkezelés, díszítés, tempóválasztás a népzenével való ismeretség által született meg. Előfordult, hogy pont ez a kulcs nyitotta például a Bachhoz vezető ajtót, mint írja önmagáról az októberben a Művészetek Palotájában koncertező svéd orgonaművész, Gunnar Idenstam. Ő a svéd élő folklórban felismert számos olyan táncot, melyekkel Bach-szvitekben, -partitákban és más -orgonaművekben találkozott, így új érzésekkel, s élettel telt meg játéka.

Az orgonán az ókorban mint cirkuszi és világi hangszeren elsősorban szórakoztató muzsikát játszottak. Bekerülve a keresztény kultúrába öltözetet váltott, s az egyházi zene dicső tolmácsolója lett. De miből is táplálkozott ez a muzsika? Legnagyobbrészt abból a dallamkultúrából, amellyel az adott térség rendelkezett, azaz a folklórból. A nagy művészeket a népi erő hatalmas gyűjtőmedencéiként jellemezte Kodály Zoltán: "Bach pedig, már családi örökségként, hatalmas népdalkincset vett át őseitől – arról nem is beszélve, hogy milyen szoros szálak szövődnek korál és népdal között. A korál, amely életműve nagy részének alapja, úgyszólván népdal maga is" – írja az Utam a zenéhez című művében. Az orgonairodalomba tehát tökéletesen beolvadt a népi kultúra hol kevésbé, hol erőteljesebben felismerhetően. Ez a jelenség különösen a 19. századtól nemcsak a magyar vagy a német, de az olasz, a francia és angol zenekultúrában is felfedezhető.

dbcc0fd2-029b-4efc-b1f5-9a0cb3c67896

A 18. századtól egyre több dokumentum bizonyítja, hogy az orgonisták nem szigetelődtek el muzsikájukkal. Gyakran zenéltek esküvőkön, s más egyéb világi ünnepségeken. Kapcsolatuk az élő tradícióval kétségtelen, melynek tapasztalatai műveikbe is beépültek. Az egyházi orgonamuzsikában minden felekezet enged némi teret az improvizációnak és a kötetlenebb zenélésnek. Ezek többnyire ki- és bevonuló alkalmak. Az orgonaépítők ezért már igen korán igyekeztek színesíteni a hangzás palettáját, a regiszterek közül a Bauernflöte például már az 1550-es években megjelenik a népi hangzás megidézésére. A furulya/fuvola regiszterek számos változata szerepel ma is a hangszereken. Ezek között a madárhangutánzó sípok már a 15. századtól (Vogelgesang, Kuckuck, Nachtigall, rossingol, uccelli, usignuolo). Számos példát hozhatnánk még a népi színezet jelenlétére az orgonák diszpozíciójában, de számba kell vennünk még egy jelenséget, amely különösen napjainkban nagy szerepet játszik az orgona és folklór kapcsolatában.

A hangszer kilépett kizárólagos egyházi szolgálatából és ma már számos hangversenyterem díszeként új funkciót tölt be. Kiemelve a szakrális térből még több zenei lehetőséggel bír, s az új lehetőségek között rangos helyet foglal el a népzenével való társítás. Magyarországon is egyre több mű születik ennek szellemében. Ide sorolhatók többek között Koloss István Tinódi-dallamokra írt szerzeményei, Fassang László Legénybúcsú című kompozíciója. Az új szellemiség elterjedésében nagy szerepet játszik hazánkban Sebestyén Márta, aki virágénekekkel, népénekekkel, népdalokkal társítja az orgonahangzást, valamint Szokolay Dongó Balázs, aki népzenét és népi ihletésű muzsikát játszik furulyán, dudán és szaxofonon. Találkozásuk Fassang László orgonaművésszel örök szövetségre léptette az orgonát és a népzenét. Sebestyén Márta és Szokolay Dongó Balázs Gunnar Idenstam svéd orgonistával, s a vele érkező nyckelharpa-játékossal, Johan Hedinnel kalauzolják a közönséget ebbe a távoli, új világba.

(2008. október 15. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Orgona-folk – Gunnar Idenstam koncertje, km.: Johan Hedin (nyckelharpa), Sebestyén Márta (ének), Szokolay Dongó Balázs (népi fúvós hangszerek))