Ábrahám

A színházi fogyasztóvédelemről

2008.10.22. 00:00

Programkereső

Nincs könnyű helyzetben a néző, ha a címek, az alcímek vagy műfaji megjelölések alapján szeretné eldönteni, mit nézzen meg.
583d18c5-694c-425e-befc-011319507a66

Bár a rímes, rémes humorú magyar címek néha csak egy idegen hangzású szerepnév helyett kerülnek a szereposztás fölé. Időnként a "Hangyák a gatyában" mintájára a drámai előadások is rikító, ritmikus, meghökkentő címekkel ékeskednek. Bizonyára a hagyományos műfajmegjelölések (dráma, tragédia, vígjáték, színmű) sem eléggé vonzók, és nem is igazítják el az érdeklődőt, mit várhat a produkciótól.

Lehet, hogy épp ez a mások megálmodott álmaitól megkülönböztető különösség segíti hozzá a nézőt az alkotói szándék megértéséhez. Hiszen mindegyikünk valami sajátosat akar adni. A közönség nagy részének viszont jogos tájékozódási igénye van. Sok színlap nem is utal a műfaji megjelölésre. Lehet, hogy a túlzott magabiztosság okán ("ha én kézbe veszem Molière-t, az úgy autentikus, ahogy van" stb.) vagy csak a vállrándítás miatt: "döntse el a néző az előadás után!" vagy valóban azért, mert az eredeti szerző maga sem tartotta fontosnak az alcímet vagy műfaji kategóriát, ezért nem illik helyette dönteni. Lehet, hogy igazuk van. Bár a megvalósítás minősége korántsem tartja tiszteletben az úgynevezett eredeti alkotói szándékot. Amúgy meg ki tudja, mi volt az, amit az író akart. Lehet, hogy egy jó előadás nyomán megszületett új művészi felfedezést látva, maga is elmordulná magát: Gondolta a fene!

Persze akad a sok komédia megjelölés mellett differenciálás: bűnügyi vígjáték; fekete komédia, vígságos szomorújáték… (a Stúdió K Színház sem kivétel: börtön-komédia; már-már komédia). A meghökkentő műfaj-szülemények sem hiányoznak a fővárosban: énekes népszínmű lövöldözéssel és gyilkossággal; zenés-táncos cselvígjáték; síndarab (!);– de a magam háza tájáról is: a bűnbocsánat színjátéka; rémdráma; hátborzongató valóságsó; – és a legújabb: vonatozás szédítő mámorban.

És jó esetben talán nem is a reklám miatt törekszünk a színlapon is megnyilvánuló többértelműségre, hanem mert életünk egyre kaotikusabb, a fekete-fehér ítélkezés egyre hazugabb. Érdekeinket, kapcsolatainkat, helyzetünket bizonytalanabbnak látjuk. Az események néha abszurdabbak, mint amiket szavakkal ki lehet fejezni. Az élő színház zsigeri létezésre épít. Nem csaphatjuk be szabatos megfogalmazásokkal a szintén szorongó nézőket. Alkotók! Adjatok metaforikus alcímeket, így lesztek világosabbak és hitelesebbek!

Fodor Tamás
Stúdió K Színház
(A Fidelio Súgó 2008. novemberi számának Prelűdje)