Ilona

Egy jó házipálinka Josquin Depres-vel

2008.11.03. 00:00

Programkereső

A Trio Lignum együttes 10+1 éve, vagyis 1997-ben alakult. Azt gondolná az ember, hogy egy baráti társaság alakult át zenekarrá, de nem így van. Ami összehozta a három kiváló zenészt, az a lignum, vagyis a fa – hiszen mindhárman fafúvós hangszeren játszanak – és még inkább a régi zenék szeretete.

A Trio Lignum tagjai: Klenyán Csaba, Lakatos György, Rozmán Lajos

Fidelio Súgó: Nemrég ünnepelte az együttes rendhagyó 10+1-ik születésnapját. Hogyan kezdődött? Mi hozott benneteket össze?

Klenyán Csaba: Az UMZE megalakulásának a környékén történt. Nagyon sok szóló kortárs klarinét darabunk volt, de úgy gondoltuk, hogy a klarinét így egymagában elég hamar unalmassá válik, ezért Lali (Rozmán Lajos) megkeresett: játsszunk együtt. Majd bővült a repertoár a régi zenés darabokkal, és egyértelmű lett, hogy szükség lesz még egy fafúvosra. Gyuri (Lakatos György) már ismert zenész volt akkoriban, Lali ismerte őt, és megkérdezte, csatlakozna-e hozzánk. Azóta rengeteg kortárs darabot írtak nekünk a zeneszerzők, mert tudták, hogy ha ránk bízzák a műveiket, akkor azok úgy fognak megszólalni, ahogy ők szeretnék.

FS: A régizenés daraboknak ki készíti a hangszerelését?

KCS: Nem hangszerelésről van szó, mi valódi átiratokat játszunk, amiket Kondor Ádám „követ el”. Beethoven Hammerklavier szonátáját például úgy írta át nekünk, hogy az tényleg nem csak áttranszponálást jelentett. Az összes régi zenét az eredeti kotta másolatából, az eredeti kulcsokkal játszuk – csak mai hangszereken. Mi azért jöttünk össze annak idején, mert rajongtunk Machaut, Dufay, Ockeghem zenéjéért, amiket akkoriban nemigen játszottak. Elkezdtük intonálni, énekelgetni ezt a muzsikát, és természetesen rengeteg kutatás, munka, előzte meg, hogy ezek a dalok valóban megszólaljanak.

Lakatos György: Akár kortárs, akár régi zenét szólaltatunk meg, mindig örülünk annak, hogy játszhatjuk ezeket a darabokat. John Bull vagy Josquin Depres műveit ritkán hallani, talán azért mert nehéz megfejteni őket. Mindenesetre mi mindig nagy kíváncsisággal lapozzuk fel ezeket a régi műveket.

Rozmán Lajos: Az tart össze bennünket, hogy valamennyien a frissességre törekszünk.

FS: A régi, az akkori kortárs hallgatónak volt egy bensőséges tudása, amit a mai hallgatóknak ma már nem, vagy csak nagy nehézségek árán, hosszadalmasan lehet átadni. E műveket másként, vagy máshogy halljuk-e ma, kevesebbet érthet-e meg belőlük egy mai hallgató? És kell-e egy mai, kortárs zene élvezetéhez is ilyen előzetes tudás?

KCS: Miközben a műveket játszuk, megértünk érzületeket, rejtett utalásokat. Ha az embernek feltűnnek ilyen asszociációk, nagyobb az esély arra, hogy ezek a hallgatóknak is feltűnnek. De hozzá kell tennem, amikor felvettünk a Trialog lemezünkre egy háromszólamú misét, neves szakembereket is felkértünk a mű kommentálására, és ahányan voltak, annyifélét mondtak.

RL: Aki autentikus megszólalást vár el, az három héten át nem fürdik? Halvány fogalma nincs senkinek, hogy ezek művek, hogyan szólaltak meg.

LGY: Nem érdekel a sci-fi, de mégis nagyon szeretnék egy időutazáson részt venni, csak azért, hogy a Josquin Depres-vel megigyak egyszer egy jó házipálinkát. Kíváncsi lennék, mit szólna a fagotthoz. Abban hiszünk, hogy ezek a zenék – régi és kortárs zenék – mondanak valamit a Schleswig-Holstein-i Fesztiválon, a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban, és a Katona József Színházban is.

FS: Úgy tudom, foglalkoztok filmzenével is.

LGY: Amikor meghívtak bennünket a tavalyi Schleswig-Holstein-i Fesztiválra, a meghívás úgy szólt, hogy egy marhaistállóban kell majd játszanunk filmzenéket – ennek a fesztiválnak ilyen helyszínei vannak, de persze ez az istálló jobb akusztikával rendelkezik, mint sok magyar koncertterem –, de a szervezők nem a Csillagok háborúja, vagy a Napfivér, holdnővér zenéjét várták el. Utánanéztem, és hihetetlen gazdag anyagra találtam. Az aranyember zenéjét Selmeczi György, a Kölyökét – ez Törőcsik Mari első filmje –, Petrovics Emil, a Retúrét Hollós Máté szerezte. Szőllősy András Gaál Istvánnal dolgozott együtt, Jeney Zoltán Huszárik Zoltánnal. Volt olyan szerző, aki azt gondolta, hogy e művei nem pódiumra valók, de a többség nagyon lelkes volt.

RL: Ezekkel a zenékkel néha méltatlanul bántak, lekeverték, megrövidítették őket, a szerzők mégis örültek, mert úgy érezhették, hogy végre ezek a zenéik is nyilvánosságot kapnak. Az istállóban végül a koncert nagy sikert aratott, és úgy gondoltuk a régi- és a kortárs zene mellé a filmzenéket is felvesszük a repertoárba.

FS: Miért nem volt 10. születésnap?

KCS: Mert elfelejtettük.

LGY: Meg nem is nagyon szeretünk ünnepelni.