Sámuel, Hajna

Messiaenisztikus zongora

2008.12.03. 00:00

Programkereső

Ha Olivier Messiaen egy egész generációra tett hatását akarjuk jellemezni, elég csak néhányat megemlíteni tanítványai közül: Boulez, Xenakis, Stockhausen... Modernsége unikumként vezeti be a zenetörténetbe.
4d700380-dfce-4837-af49-1a1b1c67e926

Életművének zongorára írott része számos forrásból táplálkozik. Nagy hatást gyakorol rá a két örök kiindulópont, Bach és Mozart (ez utóbbi zongoraversenyeiről könyvet is ír), de fontos számára Rameau és Domenico Scarlatti csembalóöröksége, és Chopin "hangfestő" zongoradarabjai is. Saját századában a legmarkánsabb kapcsolat Debussyhez és Ravelhez fűzi; az utóbbi Gaspard de la nuit-jét kulcsfontosságúnak tartja zongoráról való tudásának fejlődésében. A hangszerhez való kötődését felesége, a zongoraművész Yvonne Loriot is erősíti, vele alkotja meg a Les Visions de l’Amen-t két zongorára 1943-ban, és későbbi kompozícióit is többnyire ő mutatja be.

Messiaen zenei nyelvezetének jellegzetességei közül elsőként a szín-hang, a "hangfestő" zene jelenik meg az 1928-as, impresszionista hangvételű Prelűdökben. Itt, csakúgy, mint némely más darabjában, pontosan megjelöli a zene színét: a prelűdök "narancsosak, lila erezetűek". Emellett feltűnik bennük már jónéhány olyan megoldás, amely Messiaen későbbi ritmikus kalandozásainak eljövetelét hirdeti. Az ezt követő húsz évet olyan művek fémjelzik, mint az orgonára írott Nativité du Seigneur és a Corps glorieux, a híres Quatuor pour la fin du Temps, a keletkezésekor értetlenséggel körülvett Trois petites liturgies de la Présence Divine, a Visions de l’Amen két zongorára, valamint rövid zongoradarabok, például a Fantaisie burlesque. Ezt az időszakot zárja le a monumentális Vingt Regards sur l’Enfant Jésus, amely Messiaen zenei világának alfája és omegája. Feltűnik benne nyelvének minden különlegessége: színek, misztikus témák és szimbólumok, ritmikai ínyencségek, illetve a madárének.

Az 1944-ben írt Vingt Regards után hasonlóan nagyszabású darabokat írt. Négy évvel később a szerelmi témájú, sok indiai és indonéziai utalással rendelkező Turangalila szimfóniát, amelyet az Egyesült Államokban mutattak be Leonard Bernstein és Yvonne Loriot közreműködésével, 1958-ban pedig egy újabb meghökkentő mű következett a zongoraciklusok sorában, a Catalogue d’oiseaux. Ezt egy egész, zongorára és egyéb hangszerekre írott "sorozat" követi, amely több kontinensen végzett madárkutatásainak állít emléket állító (Merle noir, Le Réveil des oiseaux, Oiseaux exotiques és Petites esquisses d’oiseaux). Életművét a Madárvázlatok (1985) mellett egy nagyszabású Assisi Szent Ferencről szóló opera (1983) zárja. Meg kell még említeni két kisebb zongoradarabot 1949-50-ből (Cantéyodjayá, Quatre Etudes de rythme), amelyeket bár a schönbergi dodekafóniához kötve a kritika élénken üdvözölt, Messiaen a visszhangot mégis nemtetszéssel fogadta: "Erősen megzavart, hogy olyan fontosnak ítélnek egy ilyen kicsi darabot. Talán prófétikus zene volt, történelmi jelentőségű, de zeneileg egy nagy semmi."

Messiaen saját zenéjéről való gondolkodását a következő idézet talán a fentinél is frappánsabban jellemzi: "Ismerik a Hoffmann-mesét, amelyben a csembalója előtt ülő Hoffmannt egy parókás, púderezett öregúr látogatja meg, aki Gluckra improvizál, és zseniálisabb Gluckot játszik, mint amit Gluck maga valaha is leírt. Hoffmann a lábai elé borul: ŤZene legnagyobb zsenije, kicsoda ön?!ť Mire az úr: ŤGluck lovag szelleme.ť Az én történetem is ilyesmi. Csodálatos dolgokat akartam írni, nem sikerült. A halálom után írom majd meg őket."

A szerző Franciaország budapesti kulturális attaséja, a cikket Kovács Veronika fordította.

(2008. december 10. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Az UMZE és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ünnepi hangversenye Olivier Messiaen születésének 100. évfordulóján, Messiaen: Visions de l'Amen; Turangalila-szimfónia, km.: Klukon Edit, Ránki Dezső, Jean-Efflam Bavouzet (zongora), UMZE Kamaraegyüttes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szimfonikus Zenekara, vez.: Rácz Zoltán)