Vendel

Teremtés az első napon

2008.12.30. 00:00

Programkereső

Haydn már az Esterházy hercegek karnagyaként, vidéki elszigeteltségében is Európa egyik legismertebb zeneszerzőjének számított, amikor 1791-ben Londonba, a korszak legaktívabb koncertéletével büszkélkedhető városába utazott. Az élete legjelentősebb sikereit és legnagyobb bevételét jelentő angliai tartózkodás után aztán valóságos nemzeti hősként tért vissza Bécsbe, A teremtés néhány évvel későbbi bemutatóját követően pedig népszerűsége Európa-szerte az egekig szárnyalt.

Első életrajzírója, Georg Griesinger szerint Haydn gyakorta mondta élete végén, hogy Anglia nélkül nem lett volna híres Németföldön, s bár e kijelentés a körülmények ismeretében túlzásnak tetszik, az Angliában töltött néhány év alapvetően változtatta meg Haydn életének utolsó éveit, nem mellesleg pedig az oratórium műfajának történetét. Haydn londoni tartózkodásának legjelentősebb zenei élményei közé tartozik az 1791-es nagyszabású Händel-ünnepségen való részvétel, ahol tanúja lehetett a Messiás és az Izrael Egyiptomban grandiózus előadásainak, s itt a többszáz fős kórus nyilvánvalóan legalább akkora hatást gyakorolt rá, mint Händel zenéje.

Az angliai utat szervező impresszárió, Johann Peter Salomon, a Bécsbe távozó Haydnnak egy librettót adott búcsúzul, amelyet állítólag még Händelnek szántak, jóllehet a megzenésítésére nem került sor. A kevéssé ismert angol szerzőtől, bizonyos Lidley-től származó – azóta elveszett – angol nyelvű szövegkönyv Milton Az elveszett Paradicsom című eposzán alapul. Bécsbe érkezve Haydn megmutatta a librettót Gottfried van Swieten bárónak, a korszak egyik legfontosabb művészi pártfogójának, aki azonnal felismerte a szövegkönyvben rejlő lehetőségeket – művészieket és kultúrpolitikaiakat egyaránt. Van Swieten még az 1780-as évek második felében szervezte meg arisztokrata patrónusokból álló társaságát (Gesellschaft der Assoziierten), amely elsődleges céljának tekintette a felvilágosodás eszméit közvetítő, nagyszabású oratóriumok előadását. Ötszáz dukátot fizettek Haydnnak a van Swieten által németre fordított és átírt szövegkönyv megzenésítéséért, és a társaság az előadás költségeit is magára vállalta.

Van Swieten nem csupán a librettót készítette el, de műkedvelő és igen tehetségtelen komponistaként a megzenésítésre is tett néhány – amúgy igen jó – javaslatot, amelyek többségét Haydn megfogadta. A kompozíciós munka 1796 őszén kezdődött: Johann Georg Albrechtsberger, a korabeli Bécs talán legfontosabb zeneszerzéstanára arról írt egy levelében ifjú tanítványának, bizonyos Ludwig van Beethovennek, hogy hallotta Haydnt improvizálni készülő oratóriumának egyes témáira. A következő év végéig elkészült a teljes mű, 1798 márciusára pedig a szólamok is készen álltak. A bemutatóra az Assoziierten zártkörű rendezvényén került sor a Schwarzenberg-palotában 1798. április 30-án. A hatás leírhatatlan volt. Fredrik Samuel Silverstolpe svéd követségi tanácsos, Haydn közeli barátja a következőképpen tudósított az első előadásról:

"Senki, még van Swieten báró sem ismerte azt a részletet, amely a fény teremtését ábrázolja. Haydn arckifejezése olyan volt, mintha elharapta volna a nyelvét, akár azért, mert megilletődöttségét akarta leplezni, akár azért, mert meg kívánta tartani magának a titkát. És abban a pillanatban, amikor a fény kiszakadt a sötétségből, úgy tűnt, hogy a zeneszerző csillogó szeméből fénysugarak törnek elő. Olyan mértékű volt a megbabonázott bécsiek csodálkozása, hogy az előadók néhány percig nem is tudtak tovább játszani."

A nyilvános premiert 1799 márciusában tartották a Burgtheaterben mintegy 180 fős előadógárdával, s még az év decemberében sor került a mű első jótékony célú előadására, amelyet számos hasonló követett. Haydnt nagy örömmel töltötte el, hogy – Händel Messiásához hasonlóan – oratóriuma jótékonysági koncertek kedvelt darabja lett. "Tudom, hogy Isten kedvel engem – mondta egy alkalommal Griesingernek –, de a világnak is tudnia kell, hogy nem vagyok haszontalan tagja a társadalomnak, és hogy az ember tehet jót a zene által is."

A mű kezdettől fogva rendkívüli népszerűségnek örvendett, s még Haydn életében előadták Európa szinte valamennyi országában. A fenséges tematika, a felvilágosodás és a romantika határának történelmi pillanata, a zeneértőket, műkedvelőket és az egyszerű nagyközönséget egyaránt megcélzó esztétikai alapállás, és a zene elképesztő minősége együttesen tette A teremtést a korszak legjelentősebb és legsikeresebb alkotásává. Büszkesége, a műhöz fűződő személyes érzelmei, nem utolsó sorban pedig a várható nyereség arra vezették Haydnt, hogy saját maga adja ki a kottát, előfizetőket gyűjtve hozzá Európa valamennyi nagyvárosából.

e5df4770-8ba1-46e9-ab41-f79f0fcd6653

1799 júniusában a következő nyílt levelet jelentette meg az Allgemeine Musikalische Zeitungban: "Oratóriumomnak, A teremtésnek itt aratott sikere, valamint a Musikalische Zeitung 16. számában nyilvánított azon óhaj, hogy művem terjesztését ne engedjük át a külföldnek, amint az eddig gyakran történt – arra indított, hogy magam gondoskodjam róla. A mű tisztán és pontosan metszve, jó papírra nyomva, a német mellett angol szöveggel három, legfeljebb négy hónapon belül megjelenik, éspedig teljes partitúra formájában. Így munkám teljes egészében kerül a közönség kezébe. A szakértő áttekintheti és megítélheti; amennyiben pedig a mű valahol előadásra kerül, a szólamok kimásolása semmiféle nehézséget nem okoz."

Az 1800 tavaszán megjelenő kiadás – több mint négyszáz előfizetővel! – nyilvánvalóan hozzájárult a darab rendkívüli játszottságához, s ettől kezdve Haydn számos zenekartól kapott lelkes levelet, amelyekből az idősödő, egyre nehezebben komponáló szerző újabb és újabb erőre kaphatott. A teremtés jelentőségét aligha érzékeltetheti jobban a franciaországi bemutatón játszó együttes Haydnhoz írott levelének egy részlete:

"Nem múlik el esztendő anélkül, hogy e fennkölt zeneszerző új művével meg ne igézze a művészeket, fényt derítve munkájukra, hozzájárulva a művészet fejlődéséhez, kiterjesztve a harmónia beláthatatlan útjait és bebizonyítva azt, hogy nem találkozik megállást jelző határkővel, aki Haydn sugárzó, a jelent megszépítő s majdan a jövőt gazdagító nyomdokain jár. Az új oratóriumban megszületett impozáns alkotás azonban – amennyiben ez lehetséges – felülmúlt mindent, amivel e tudós zeneszerző annak előtte bámulatba ejtette Európát. Az örök világosság tüzét utánozva e műben, úgy tetszik, Haydn önnönmagát festi, mindannyiunk számára bizonyságául annak, hogy neve éppoly soká ragyog majd, mint a csillagoké, melyektől a fényét kölcsönözni látszik."

(2009. január 1. 19:00 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Londoni Filharmonikus Zenkear és Kórus újévi koncertje; km.: Simona Saturová (szoprán), Bernard Richter (tenor), Nathan Berg (bariton); vez.: Fischer Ádám; Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2)