Nándor

A hét portréja: Rodolphe Kreutzer

2009.01.05. 00:00

Programkereső

A francia muzsikus kiemelkedő előadói és tanári sikerét természetes, ösztönös muzikalitásának, művészi céltudatosságának köszönhette. Előadásmódját nagyfokú tisztaság, érzékeny frazeálás, belső tűz és az a leírhatatlan egyéni interpretáció jellemezte, amely csak a született zseni tulajdona.
3a2c9c00-89b8-452a-b065-a444ae2767fd

Rodolphe Kreutzer 1766. november 16-án született Versaillesban, szülei németek voltak. Zenész családból származott, zene vette körül egész gyermekkorában. Édesapja a Királyi Zenekar hegedűse volt, és ő kezdte tanítani fiát, akinek rendkívüli zenei tehetsége már egészen korán megmutatkozott. Különös érzéke volt a hegedűjátékhoz. Egy ideig Anton Stamitz tanította, majd feltehetőleg Viotti adott neki hegedűórákat. Tizenkét éves korában már mély átéléssel és briliáns technikával játszott, tizenhárom évesen írta első hegedűversenyét, melyet saját maga mutatott be nagy sikerrel a Concert Spirituels keretében Párizsban.

Gyakori vendége volt Trianonnak is, ahol a "kis koncerteken" a királynő, Marie Antoinette nagy megelégedésére énekelt, és a válogatott társaságot hegedűjátékával is szórakoztatta. 1782-ben, tizenhat éves korában királyi pártfogója segítségével elnyerte a Királyi Zenekar első hegedűsi posztját, ami édesapja halálával üresen maradt. Nyolc évvel később fáradhatatlan kitartása eredményeként az Olasz Színház (Theatre Italien) első hegedűse lett. Ez az állás, és elismertsége most már lehetővé tette, hogy bemutathassa első operáját, "Jeanne d'Arc a Orleans" címmel. Ezt az operát több mint negyven másik követte, 1790 és 1825 között, melyet részben a fenti színház, részben a Grand Opera mutatott be.

A Nagy Francia Forradalom alatt pályája töretlen maradt. Egyenlő lelkesedéssel írt operát a királyi családnak, vagy a Konzulnak (Napóleon) - valójában Kreutzert kizárólag a zene, és saját művészete érdekelte, olyannyira, hogy a külvilág eseményeiről alig vett tudomást. 1796-ban Olaszországban, Németországban és Hollandiában turnézott, visszatértekor kinevezték hegedűprofesszornak az újonnan megalapított párizsi Conservatoireban. Hamarosan számos kiváló tanítványa lett.

1801-ben a Grand Opera első hegedűse lett, 1817-ben pedig a zenekar vezetője. Ezekben az években tovább folytatta a komponálást: 19 hegedűversenyt, 15 vonósnégyest, egyebek között sok triót, duót, szonátát írt, és megkomponálta azt a "42 Tanulmány"-t, ami az utókor számára a leghíresebbé tette, és amely azóta is fontos része a hegedűtanulás és tanítás folyamatának.

Beethoven 1806-ban írta Kreutzernek dedikált szonátáját. A szakirodalom azóta kétségbe vonja kettejük barátságát. Kreutzer állítólag soha nem is játszotta a szonátát, és csekély érdeklődést mutatott Beethoven művészete iránt.

Rodolphe Kreutzert 1824-ben kitüntették a Becsületrend Lovagja címmel. Ugyanebben az évben zenekar-vezetői posztját zeneigazgatóira cserélte, majd 1826-ban nyugdíjba vonult az operaházból, és egy 1825-ös kartörés következtében a Conservatiore-beli állását is fel kellett mondania, sőt, koncertezni sem tudott többé. 1827-ben még írt egy operát (Mathilde), de hiába fordult kérvénnyel az akkori operaigazgató felé, operáját visszautasították. Ez a csalódás és egy súlyos betegség végzetesen visszavetette egészségi állapotát. Évekig vegetált korábbi sikerei árnyékában, és bár 1831-ben Svájcba utazott a gyógyulás reményében, már késő volt. 1831. június 6-án Genfben halt meg. Végső csapásként egy ottani pap a keresztény temetést is megtagadta tőle, arra hivatkozva, hogy Kreutzer kapcsolatban állt a színházzal.