Nándor

Egy mozarti zseni

2009.01.24. 00:00

Programkereső

A tündérkirálynő (The Fairy Queen) Purcell életművének csúcsteljesítményei közé tartozik. Az angol zeneszerző műveit idehaza kevesen ismerik olyan jól, mint Vashegyi György. Együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar élén ezt a különleges semi-operát félig szcenírozott formában mutatja be a Művészetek Palotájában.

- Purcell hallatlanul részletes és a legkisebb árnyalatra is érzékeny muzsikával beszélt az emberi lélekről. A pszichologizálásra fogékony mai közönség számára - talán elkoptatott a szó - különösen modernnek hat.

- Purcell Mozarthoz hasonló, vele azonos súlyú géniusz: élete rövidsége, gyors lángolása is mozarti asszociációkat kelt. Sok a hasonlóság a két komponista között, ám szerintem Purcell inkább zenei szerző, kevésbé színpadhoz kötött. Bár ki tudja, mi lett volna belőle, ha összehozza a sors egy Da Ponte-kaliberű librettistával…

-A semi-operák alapján nem lehet ezt megjósolni?

- Sokat komponált a színpad számára, e tevékenységének zenei csúcsa kétségtelenül a három befejezett semi-opera, a Dioclesian (1690), King Arthur (1691) és a The Fairy Queen (1692). Zsenialitás sugárzik mindhárom darabból; ámulatba ejtő, ahogy a különböző hagyományok, az angol reneszánsz kóruspolifónia fantasztikus, zabolátlan, őrült, nonszensz harmóniavilága, a korabeli francia zenés színház és az itáliai virtuóz énekstílus keverednek Purcell zenéjében és nemcsak e művekben, ám minőségi librettó híján azt hiszem, nem érdemes a pszichológiai ábrázolás igazi "operai" mélységei után kutatni.

-De a szerző pszichéjének mélységei azért kutakodásra érdemesek?

- Feltétlenül. Számomra Purcell amúgy is egyike az öt legfontosabb zeneszerzőnek. Egyebek mellett különösen az izgat benne, hogy az angol történelem legmozgalmasabb időszakának végén élt, s talán ez hallatszik is zenéjéből. A mai angol emberről nem feltétlenül jutna eszünkbe olyasmi, ami a 16–17. században nemzeti jellegzetesség lehetett: vad szenvedélyesség, vallási és politikai fanatizmus, valamiféle szélsőséges impulzivitás, tombolás. Miközben kedvenc zeneszerzőim többsége, Bach, Mozart, Haydn és Rameau a 18. században alkotott, korszakként a 17. század áll hozzám a legközelebb, s ebben biztosan szerepet játszik Purcell művészete is. Ő, Gesualdóhoz vagy éppen Rameau-hoz hasonlóan az európai zenetörténet egyik, a szó legpozitívabb értelmében vett legnagyszerűbb zsákutcája, ahova újra és újra érdemes behajtani. Olyan csúcs, mely folytathatatlan.

- A tündérkirálynő zenéje a Szentivánéji álom korabeli előadásához készült. Hogyan kapcsolódik a mű Shakespeare vígjátékához, és hogyan fog a budapesti közönség találkozni vele?

- A cím Edmund Spenser I. Erzsébet királynőt allegorikusan magasztaló eposzára utal; maga a mű a Szentivánéji álom adaptációja. A United Company 1692-es és 1693-ban felújított produkciója minden addigi próbálkozásnál lényegesen nagyobb költségekkel járt, a részletesen ránk maradt színpadi leírások gazdag látványosságokról árulkodnak és Purcell is e darabhoz írta mennyiségileg a legtöbb zenét semi-operái között: több mint kétórányi tiszta zenei anyagot. Bár a szövegek ismeretlen szerzője korántsem alkotott Shakespeare-hez foghatót, az átalakítás mégis kivételesen jól sikerült, s a produkció, mai szemmel nézve rendkívüli, négy órát meghaladó hosszúsága ellenére fantasztikus élményt nyújthatott egykor, és nyújtana ma is. A zene, a korabeli színházi praxishoz híven, lényegében masque-ok sorozata. De például a második felvonás nagy masque-ja semmiben sem marad el Shakespeare zsenijétől, azt hiszem, hogy zeneszerző soha nem jutott ilyen közel a darab tündér-varázsához. Ekkor négy allegorikus figura, a Night, a Secresy, a Mystery, a Sleep, azaz az Éjszaka, a Titokzatosság, a Misztérium és az Álom érkezik, hogy egy-egy áriát énekeljen. Az Éjszaka áriája egészen különleges, lassú zene: a szordinóval játszó hegedűkhöz csupán brácsák társulnak, continuoszólamot nem hallunk. Ha nincs continuo, az barokk fogalmak szerint egyfajta irrealitást tükröz: ennek alapján e rész Lully és Charpentier álomjelenetei mellett Bach Máté-passiójának híres, szintén "irreális" áriájára, az Aus Liebe will mein Heiland sterben című szoprán tételre emlékeztet. Ugyanilyen magasrendű a harmadik felvonásbeli zene is, mely főleg a szerelmi varázslathoz kapcsolódik. Titánia, aki már beleszeretett a szamárfejű lénybe, a prózai rész végén Sweet Musickot kíván udvarhölgyeitől, s erre a kívánságra Purcell talán legszebb szerelmi dalával válaszol: If Love’s a sweet passion.

- Az öt felvonás miként tagolódik a mostani előadásban?

- Mi ennél a műnél a 3. és 4. felvonás között szoktunk szünetet tartani. Ha "koncertszerűségről" van szó, az első három felvonást praktikus okok miatt is érdemes összevonni, de dramaturgiai "haszna" is van. Például az első rész allegorikus figurák által előadott jelenetének második részbeli párja az Évszakok jelenete a negyedik felvonásban. Maga a felvonás Oberon születésnapjának megünneplése, s mint ünnepi zene, nagy szerep jut benne a trombitáknak és az üstdoboknak. Egészen ritka és komplex nyitányzenével találkozhatunk itt, az ünneplés Phoebus áriája után éri el tetőfokát, amikor a négy évszak figurája lerója hódolatát az ünnepelt előtt.

189f886e-adbc-4eaf-9bd1-42103f9def0a

- Hogyan kapcsolódik Shakespeare-hez az ötödik felvonás kínai divertissement-je?

- Sehogy. Ez a húszpercnyi, kifejezetten virtuóz zene semmiféle összefüggésben nem áll Shakespeare világával, annál inkább a már-már kötelezőnek tűnő allegorikus magasztalással. A felvonás kínai masque-ja emlékeztethet a királynő egzotikus érdeklődésére. Ő volt a zene iránt rajongó Queen Mary, kinek halálát pártfogoltja, Purcell, majd oly megrázó zenében siratja meg 1695-ben.

- Nem a teljes mű, hanem "csak" a zenés számok hangoznak el. Honnan fog értesülni a néző arról, hogy éppen hol tartunk a Szentivánéji álomban?

- Maga az előadás a koncertterem adottságaihoz mérten félig szcenírozott lesz. A prózai eseményeket összefoglaló angol nyelvű narrációt terveink szerint Michael York fogja elmondani.

(2009. február 3. 19:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Purcell: A tündérkirálynő – Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, km.: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, Michael York (narrátor), vez.: Vashegyi György, rend.: Káel Csaba)