Nándor

Musicologia "olasz módra"

2009.01.26. 00:00

Programkereső

Kovács Sándort főképp rádiós-televíziós műsorvezetőként, zenei szakíróként, és kritikusként, emellett az elefántok és tömegközlekedési eszközök rajongójaként ismerheti a zeneszerető nagyközönség. Most azonban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát kérdeztük az alkotóművészet és muzikológia–muzikológia szakirányról, illetve a muzikológus mesterképzésről (a kettő együtt korábban: zenetudományi szak): az oktatás múltjáról, jelenéről, a jövőbeli tervekről.

Kovács Sándor (fotó: Herman Péter)

– 1951-ben indult a Zenetudományi Tanszék, tehát már több mint félévszázados múltra tekint vissza. Mit érdemes tudni a tanszék múltjáról?

– Bartha Dénes és Szabolcsi Bence voltak az alapító atyák. Egészen pontosan: Bartha szervezte meg először a zenetudományi oktatást, de igen hamar átszervezés történt, a zenetudósokat egy valamivel nagyobb tanszékbe osztották be és ennek a nagyobbnak Szabolcsi volt a vezetője. Bartha is, Szabolcsi is Németországban járták ki annak idején az iskolát. Kiváló tudósok voltak, nagy emberek. Én még mindkettőjükkel találkozhattam, de sajnos csak nagyon rövid időre. Szabolcsi abban az évben halt meg, amikor elsős voltam. Bartha az Egyesült Államokban tanított ekkor, egy fél évre hazajött, Schubert-órákat tartott. Szabolcsi után Kroó György vette át a vezetést. Nem csak hihetetlen tudású történész volt, hanem kivételes érzékkel és hatással adta át tudását. Ő avatott be bennünket a rádiós ismeretterjesztés rejtelmeibe is. Kroó mellett a legjobban talán Somfai László óráit szerettük… de nem folytatom. Csodálatos tanáraink voltak.

– Mennyiben változott a képzés felépítése a bolognai rendszer bevezetésével? Mik az előnyei az új struktúrának?

– Legfőbb előnye az, hogy – elvileg – bárki folytathatja a tanulmányait külföldön, vagy pár szemeszter külföldi tanulás után újra visszakapcsolódhat, illetve hozzánk is jöhetnek külföldről. Erre mind van már példa. Ami a felépítést illeti: már Kroó idejében volt egy nagy vizsga a harmadik év végén: a tanszék tehát már akkor tett lépéseket egy 3+2 (BA, MA) jellegű oktatási szisztéma felé. Ezen a nyomon kellett tehát továbbmennünk. Feltétlenül új az, hogy az MA-képzésbe mintegy „kívülről” is be lehet kapcsolódni (megfelelő felvételi után, persze). Ennek a szabályai azonban véleményem szerint még nincsenek eléggé kidolgozva.

– Van-e hátránya a rendszernek a tanszék működését tekintve?

– Igen, és ezek nem csak nálunk hátrányok. A kreditrendszert véleményem szerint át kell alakítani. Túl sok az óra, mert csak így jön össze félévenként az előírt 30 kredit. Ha pontosan betartanánk a kreditszabályokat, heti 60 órát kellene teljesíteniük a növendékeknek (amibe persze az otthoni munka is beleszámít). Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Németországban hoztak egy szabályt, mely szerint a növendék heti negyvennél több óra munkára nem kötelezhető. Ugyanakkor elvileg két óra munka hetente egy kredit. Az ellentmondás nyilvánvaló… A bolognai rendszerbe való belépéssel egyidőben történt a névcsere is, amely döntés okát pontosan nem ismerem.

– Országos szinten egyedinek nevezhető-e a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folyó muzikológiai képzés?

– Igen, és remélem ez így is marad. Az országnak nincs szüksége évente több tucatnyi végzős zenetudósra. Bartháék pontosan tudták, miért a Liszt Akadémiához kötik a képzést.

– Mit kell tudniuk a jelentkezőknek? Mi a feltétele a bekerülésnek?

– A Liszt Akadémia honlapján minden részlet megtalálható (www.lisztakademia.hu). Ami a lényeget illeti: a jelöltnek bizonyítania kell, hogy van némi íráskészsége, problémalátó képessége, és nincs beoltva zene ellen. Nem szolfézs-matadorokat várunk, de valami zenei előképzettséget igen.

– Kiknek ajánlják a szakot/szakokat? Mire készít fel a képzés és milyen lehetőségei vannak a szakot elvégzőknek?

– Az egyik fő cél: felkészítés a tudományos kutatásra. A felvevő piac elsősorban az MTA Zenetudományi Intézete, a Liszt-múzeum, egyes könyvtárak – és persze külföld. Meglehetősen sokan találtak maguknak jó állást külföldön, Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Izraelben, stb. A másik lehetséges pálya a tanítás, például szakközépiskolákban, főiskolákon. Ehhez persze különféle pedagógiai tárgyakat is el kell végezni – szerény véleményem szerint rendkívül sokat. A harmadik lehetőség az ismeretterjesztés: műsorfüzetek írása, előadások tartása. Élvonalbeli zenekaraink, illetve a Müpa, valamint sajnos némileg szűkülő mértékben a hangfelvételeket kiadó cégek ezt igénylik. Régen nagy felvevő piac volt az elektronikus média is, a modern időkben sajnos kevésbé. Elég ijesztőnek látom, hogy a zenei ismeretterjesztést még a közszolgálati csatornák is nagymértékben kétes színvonalú bulvárművészek ostobaságaira korlátozzák. Negyedik lehetőség a zenekritika, amelyre még mindig akad néhány fórum: rádió, napi-, heti-, havilapok és online portálok. Ötödik lehetőség: programszerkesztés egy élvonalbeli zenekarnál. Nem vagyok naiv, természetesen tudom, hogy csak kritikákból megélni lehetetlen. Együtt két-háromféle rendszeres tevékenység azonban már jó egzisztenciát biztosíthat. Figyelembe véve a közelmúltban végzett osztályok adatait, azt kell mondanom, a többség megtalálta a számítását. Négy-öt végzett zenetörténészt még fel tud venni a piac – többen pedig általában nem végeznek egyszerre.

– Milyen órák, tárgyak szerepelnek az alapképzésben és a mesterfokon? Kik tanítanak a tanszéken?

– A BA-képzés alapja egy nagyon intenzív általános-zenetörténet kurzus, pontosabban párhuzamosan két kurzus. Az egyik az ősembernél kezdődik, a másik a bécsi klasszikánál. Haladnak kronológiai rendben, hozzájuk csatlakozik kétszemeszternyi magyar zenetörténet. A kettő együtt heti hat óra. Ezt egészítik ki olyan kurzusok, amelyeket a zenetudományi kutatás módszertanának neveztünk. A lényeg itt az, hogy a hallgatók már korán szembesüljenek a modern kutatás néhány jellegzetes alapproblémájával. Vikárius László például egy görög zenei emléket elemzett nemrég pár hónapig a növendékekkel, s bemutatta a kutatás problémáit – mindjárt első osztályban. A további osztályokban például lehet külön Liszt-, vagy Bartók-kurzus, esetleg kurzus Mozart-operákról. Ezeknek a kurzusoknak a vezetői természetesen szorosan együttműködnek az általános zenetörténeti kurzusok vezetőivel. Van aztán bibliográfia (melyet Kárpáti János tart az első félévben), paleográfia (régi kottaírás – három szemeszterben Ferenczi Ilonával), zeneelmélet Richter Pállal, sőt zeneszerzés, melyet a fiatal zeneszerző, Horváth Balázs tanít (mondanom sem kell, itt nem az a feladat, hogy valaki új szimfóniát írjon – a legfontosabb technikákkal ismerkedik, Palestrina-ellenponttal és hasonlókkal).

Az MA éveknél az óraháló képlékenyebb, sok a fakultatív tárgy. Fontos szál itt a magyar zenetörténet és zeneélet, például az, hogy a hallgatókat előkészítsük arra, hogy a reményeink szerint hamarosan meginduló Bartók-Összkiadás munkájában részt vehessenek. Ez például sok évre biztosíthat alapos elfoglaltságot egy kutatónak. Tanáraink többek között: Batta András rektor, Somfai László professor emeritus, akadémikus, aki egy cikluson át a világ összes zenetörténészének szövetségét vezette (hasonló megtiszteltetés azt hiszem soha nem ért még magyar tudóst), Tallián Tibor, az MTA Zenetudományi Intézetének igazgatója, Vikárius László, a Bartók Archívum igazgatója. A fiatalabb generációból Péteri Lóránt, aki nemrég Angliában szerezte meg doktori címét, Kaczmarczyk Adrienne Liszt-kutató, aki latint is tanít és Fazekas Gergely, aki most végzi a doktor-képzést.

– Milyen lehetőségei vannak a hallgatóknak külföldi ösztöndíjakra, továbbtanulásra? Vannak-e a szaknak kapcsolatai más egyetemek zenetudományi tanszékével?

– A bolognai szisztéma fő előnye az átjárhatóság. Ami a külföldieket illeti: határon túli magyaroknak természetesen bőven van lehetőségük – máris akad erdélyi hallgatónk az MA szakon. De van például japán hallgatónk is, akinek bizonyosan nagy hátrány, hogy az órák magyarul folynak, ennek ellenére kiváló eredményei vannak. A nyelv kétségkívül korlát, ezért időről időre felvetődik, hogy angolul (is) kellene tanítanunk, amit én ellenzek. A zenetudományt itt Budapesten magyarul kell tanítani. Aki nálunk szeretné képezni magát, annak fel kell vállalnia mindezt.

– Várhatók-e változások, nagyobb reformok a képzéssel kapcsolatban?

– Reform lesz, mert, mint mondtam, a jelenlegi kreditrendszer tarthatatlan, de a BA-képzés alapstruktúrája biztosan megmarad. Egyszeri előadások és mesterkurzusok annak függvényei, hogy kiket tudunk megnyerni az ügy érdekében. Minden évben több mesterkurzust szervezünk. Legutóbb – decemberben – egy svájci-olasz (luganói) professzor a verizmusról tartott előadásokat. Továbbá Péteri Lóránt szervezett egy különösen érdekes sorozatot, amelyben hazai zenetörténész-hölgyek tartanak havonta előadásokat, bemutatva főbb munkájukat. Ezek eddig különösen nagy sikert arattak. No, és vannak olykor kevésbé hivatalos jellegű találkozók is: karácsonyi ünnep, amelyen hallgatóink muzsikálnak, vagy horribile dictu, összejövetel valamilyen jobb helyen, ahol a lányok üdítőt ihatnak, a tanszékvezető pedig elöljárhat a jó példával, hogyan lehet szeszes italokat mértékkel fogyasztani…