Hedvig

Derűs szerénység

2009.01.28. 00:00

Programkereső

Nemrég tért haza a föld túlsó feléről egy nem mindennapi versenygyőzelemmel, de ugyanolyan szerényen, és csendes derűvel éli tovább mindennapjait: tanít, gyakorol, koncertre készül, doktori disszertációt ír. Mintha mi sem történt volna. Mosolya azonban elárulja: elégedett és tervekkel teli. Csáki András megnyerte az 51. Tokiói Nemzetközi Gitárversenyt.

Csáki András

Fidelio Est: Manapság egyre több a zenei verseny, így egyre nehezebb kiválasztani azokat, amelyek ténylegesen megkönnyíthetik egy fiatal művész pályakezdését. Mit jelent számodra ez a győzelem?

Csáki András: Régi álmom vált valóra, amikor az előzetesen beküldött CD-felvétel alapján bekerültem a 16 versenyző közé, akik elindulhattak 2008 decemberében a háromfordulós tokiói megmérettetésen. Egyrészt büszke vagyok a díjra, hiszen korábban számos olyan – azóta komoly hírnevet szerző – gitárművész nyert ezen a versenyen, mint például Kazuhito Yamashita, aki nekem is sokáig példaképem volt fiatalkoromban. Másrész nagy megtiszteltetés, hogy visszahívtak koncertezni Japánba. Ez egyben egy erőpróba is lesz számomra, hiszen egy olyan hangversenykörúton vehetek majd részt jövőre, ahol két-három hét alatt csaknem 15 szólókoncertet adhatok. A japán rendezvény további érdekessége, hogy a három fordulót, a két elődöntőt és a döntőt, három különböző zsűri értékelte. A döntő bírái között nemcsak gitárosok ültek, hanem zongoristák, hegedűsök, más hangszeresek, amit igazán szimpatikus kezdeményezésnek tartok. A koncertmeghívás mellett legjobban az új, Sakurai Kohno Model Maestro gitárnak örülök, amely ugyancsak az első díj része volt. Eddig is egy Kohno modellen játszottam, de az egy egyszerűbb, olcsóbb hangszer volt. Az új gitáron különösen könnyű játszani: nagy hangja van és hangszínekben is rendkívül gazdag. Ez utóbbi tulajdonság szerintem az egyik legnagyobb pozitívuma a gitárnak mint hangszernek. Remélem, hogy ez a gitár rajtam kívül a közönségnek is sok örömöt okoz majd.

FE: Számtalanszor bizonyítottad tudásod, nagyon szép helyezéseket értél el. Nem jött el az idő, hogy befejezd a versenyzést?

CsA: Az eredményhirdetéskor én is elgondolkodtam azon, hogy talán most érkezett el a pillanat, amikor abba kellene hagynom, de mivel az eredménytől függetlenül minden verseny nagyon tanulságos, ezért még nem döntöttem véglegesen. Egy ilyen alkalommal sok lehetőség nyílik a többi versenyzővel, zsűritagokkal való beszélgetésre. Igyekszem az ilyen eszmecserék során minden apróságra ügyelni, próbálok mindenből és mindenkitől a lehető legtöbbet tanulni. Nem életcélom, hogy versenyezzek, hiszen nem vagyok versenyző alkat: nem szeretem, csak tűröm azt a fajta feszültséget, ami ezzel jár. Szeretnék még kimenni külföldre tanulni, magamba szívni egy másfajta légkört, a pozitívumokat átmenteni és hazahozni. Ahhoz, hogy ezek az elképzelések körvonalazódhattak bennem, nagyban hozzájárultak a versenyeken szerzett élményeim is.

FE: Mivel töltöd a mindennapjaidat?

CsA: Másfél évem van a Zeneakadémia doktori iskolájából, államvizsgáznom kell, és meg kell írnom a doktori disszertációt. Négy éve tanítok a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és Gimnáziumban, amit nagyon szeretek.

FE: Mi lesz a fő irányvonal a jövőben? Koncertezés, tanítás, esetleg tudományos munka?

CsA: Gitárosként nehéz kiválasztani egyetlen utat. Elsősorban koncertezni szeretnék, és a hagyományos szólórepertoár mellett a kamarazenét sem szeretném elhanyagolni. Semmiképp sem szeretnék csak a tanításnak élni, és teljesen elhanyagolni a hangszert, mert akkor hiányozna a napi gyakorlás, és a színpad is. Egy gitárosnak azonban korlátozottak a lehetőségei: a szólógitárkoncertekre és arra az irodalomra, amit ez a hangszer képvisel, Magyarországon nincs akkora kereslet, amiből meg lehetne élni. Amikor 11 évesen felfedeztem a gitárt, nem is gondoltam bele, mennyire magányos hangszer ez. Szeretek foglalatoskodni vele, hallgatni a hangját, keresni a hangszíneket, de egy nagy bánatom mégiscsak van: nem tudok szimfonikus zenekarban résztvevőként, csapatjátékosként, és nem szólistaként játszani.

FE: Sokat gyakorolsz, versenyzel, növendékekkel foglalkozol. Hogyan szoktál kikapcsolódni?

CsA: Nagyon szeretem a műszaki dolgokat: imádok vezetni, érdekelnek a repülők. Azért is jó messzire utazni, mert egy Boeing 747-es repülőgép mindig lenyűgöz. Az autó nagy kedvenc, és kirándulni is szeretek, persze az olvasást sem hanyagolom. A mostani díjhoz kapcsolódó jelentős összeget azonban nem utazásra vagy könyvekre fogom elsősorban költeni: szeretném elkészíteni az első CD-met.