Máté, Mirella

Liszt és Muszorgszkij

2009.02.01. 00:00

Programkereső

"…forrón üdvözöljük Önt, a zseniális előadóművészt, a művészet határainak kitágítóját, az ósdi rutin elleni harc nagy vezérét, a fáradhatatlan művészt, akinek kolosszális és messzevilágító tevékenysége előtt meghajtjuk fejünket." E táviratot Szentpéterváron adták fel, s Budapesten fogadták. Feladói orosz muzsikusok és értelmiségiek, címzettje Liszt Ferenc.

Gyenyisz Macujev (fotó: Silvia Lelli)

Az 1950-es évek első felének magyar zenetörténet-írása politikai és ideológiai megfontolásoktól aligha függetlenül helyezett különös hangsúlyt Liszt Ferenc és orosz zeneszerző-kortársai kapcsolataira. A második világháború utáni évtizedben született fejtegetések, melyekben később hamisítványnak bizonyult dokumentumokra is hivatkoztak, egy sajátosan "kelet-európai" zene konstrukcióját célozták meg, mely szembeállítható Wagner német irányával. A magyar zenebarátok Papp Márta és Bojti János monumentális Muszorgszkij-kötetének megjelenése óta (1997) azonban a maga árnyalt és ellentmondásoktól sem mentes valójában ismerhetik meg a szóban forgó évtizedek alatt Weimarban élő "Franz" Liszt és az oroszok viszonyát.

Az 1860-as évek elején Szentpéterváron Milij Balakirev zeneszerző körül sajátos baráti–művészi–intellektuális szövetség alakult, az Ötök csoportja (a további négy négy komponista tag Mogyeszt Muszorgszkij, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov, Alekszandr Borogyin és Cézár Cui). A legutóbb említett muzsikus visszaemlékezése szerint "Lisztért és Berliozért lelkesedtünk, Chopint és Glinkát istenítettük." Ám az emlékezet különös dolog: Rimszkij-Korszakov vélekedése szerint társai "Lisztet jóval kevéssé ismerték, s az volt róla a vélemény, hogy zenei vonatkozásban természetellenes, eltévelyedett, sőt néha karikatúraszerű jelenség." A huszonnyolc éves Muszorgszkij pedig kritikusan jelentette ki: "Hát Berlioz, hát Liszt – mindkettőjüknek és valamennyi nagyobb művüknek megvannak a maguk hibái – de még mekkorák."


Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij

Vaszilij Besszel, az Ötök műveit is gondozó zeneműkiadó vezetője aztán 1873-ban egyfajta orosz zenei portfóliót küldetett az újdonságok iránt oly fogékony weimari zenefejedelemnek. A művek fel is keltették Liszt érdeklődését, aki partitúrát és szólamanyagot rendelt Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Dargomizsszkij műveiből. Viszont semmilyen közvetlen forrás nem maradt fenn arról, Liszt miként vélekedett Muszorgszkij Gyermekszoba című dalciklusáról, mely ugyancsak a portfolió része volt. Besszel fivérétől Muszorgszkij mindenesetre azt a szóbeli tájékoztatást kapta, hogy Liszt valósággal beleszeretett a műbe, s parafrázist kíván írni annak témáira. Hogy ez az értesülés mennyire fontos volt az orosz zeneszerző számára, az kiderül számos leveléből, melyben barátait, ismerőseit a „merész európai”, a "hatalmas ember" vélekedéséről tájékoztatta. Amikor azonban ugyanebben az évben Vlagyimir Sztaszov, a szentpétervári művészeti élet nagy menedzsere megszervezte volna Muszorgszkij és Liszt találkozását, a bonyolult lelkű orosz zeneszerző elhárította a lehetőséget. Viszont az Ötök többi tagja, Besszel, Sztaszov és a zongorista-zeneszerző Nyikolaj Scserbacsov mellett Muszorgszkij is aláírta azt a táviratot, melyben Liszt Ferencet pályafutásának jubileumán köszöntötték, 1880–81 között keletkezett önéletrajzi fogalmazványában pedig Muszorgszkij a nagy "művész-reformátorok" sorában Palestrina, Bach, Gluck, Beethoven és Berlioz mellé helyezte Lisztet.

(2009. február 25. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Gyenyisz Macujev zongoraestje - Csajkovszkij: Évszakok, op. 37b, Liszt: I. Mefisztó-keringő, Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)