Katalin

Philadelphia első hegedűse

2009.02.09. 00:00

Programkereső

A Philadelphia Zenekar európai turnéja február 12-én Budapestre vezet, Christoph Eschenbach karmesterrel és Leonidasz Kavakosz hegedűművésszel érkeznek a Müpába. Indulásuk előtt értük el telefonon az együttes koncertmesterét, David Kimet.

David Kim (fotó: Ryan Donnell)

Fidelio: Ön egyszerre szólista, kamarazenész és zenekari muzsikus. Milyen egyensúlyt talál mindebben?

David Kim: Számomra egyértelműen a koncertmesteri feladat a legfontosabb, minden más zenei tevékenységemet azért végzem, hogy ebben a minőségemben fejlődjek. Amikor más zenekarokkal koncertezek szólistaként, utána mindig feltöltődve térek vissza Philadelphiába. Az ilyen alkalmak arra is jók, hogy kicsit leeresszek, élvezzek egy hegedűversenyt, közben viszont másfajta izgalmakat élek át. Néha a saját együttesemmel is játszom szólistaként, ez különösen félelmetes vállalkozás, mert nemcsak a közönség, de a kollégáim előtt is fellépek.

F: Akkor pontosan ismeri a mostani vendégszólista helyzetét…

DK: Igen, de persze ők egész más színvonalon működnek. Az olyan kaliberű muzsikusokat, mint Kavakosz, már-már emberfelettinek tartom, csak csodálni tudom őket. Kavakoszt különösen, ő a kedvenc hegedűművészem – az élők közül.

F: Ön a zeneoktatásban is jelentős feladatokat vállal: az Egyesült Államok mellett tanít Sanghajban és Szöulban is. Isaac Stern harminc éve óriási jövőt jósolt az ázsiai klasszikus zenének – mennyire látja ezt beigazolódni?

DK: Maximálisan. Sőt, amikor Stern Kínába látogatott, ott már jó ideje foglalkoztak klasszikus zenével, hiszen az oktatás még a szüleim generációjával kezdődött az ’50-es, ’60-as években. Az ázsiai közösségekben az inspiráció jól működik: ha New Yorkban egy koreai zöldségesnek beindul a boltja, mindjárt nyílik még 15 másik. Ha néhány gyerek sikeres hegedűs vagy zongorista lesz, mindenki ugyanazokhoz a tanárokhoz kezd el járni. Ráadásul a szüleink korosztályától örökölt munkamorál is segít bennünket, a több ezer órányi gyakorlás és a sok áldozat a család részéről is szükséges, ebben mindenki elkötelezett. Én is így nőttem fel, csakúgy, mint más ázsiai származású kollégáim a zenekarban. Nem hiába turnézunk az együttessel kétévente Ázsiában. Az ottani közönség lelkes, jártas a klasszikus zenében, és szép számban jár koncertre.

F: A külföldi turnék során az Egyesült Államokat is képviselik. Január 20. viszont nagy változást hozott az ország életében – a művészeti életben milyen változást vár az új kormányzattól?

DK: Sokan reméljük, hogy hamar ki tudunk kecmeregni nyolc év teljesen ”művészietlen” vezetéséből. Korábban voltak rendkívül kulturált elnökeink, akik felismerték a művészet jelentőségét, tudták, alapvetően befolyásolja az életminőséget. Aztán jött Bush, aki sok ügyet, így a környezetvédelem mellett a művészeteket is elhanyagolta. Persze tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben korlátozottak a lehetőségek, de azért Obama elnöktől sokkal jelentősebb támogatásra számítunk.

F: A Philadelphia Zenekar nálunk Ormándy Jenő együtteseként ismert. Önöknek mit jelent a magyar kötődés?

David Kim: Őszintén szólva, amikor Ormándyra gondolunk, nem a ”magyar muzsikus”, hanem csupán a ”zseniális muzsikus” képe jelenik meg. A Philadelphia Zenekart két karmester emelte arra a történelmi szintre, ahol most tart: Leopold Stokowski, majd Ormándy Jenő. Manapság a zenei igazgatók tíz évnél ritkán maradnak tovább, ők azonban még egy másik korszak szülöttei voltak. Ormándy itt élt a városban, 44 éven át építette az együttest, a történelmünk meghatározó része lett. Néhány zenekari tag még az Ormándy-korszakban kezdett itt játszani, ők is tanúsítják ezt, és persze az Ormándy utca és számos Ormándy Terem is őrzi az emlékét Philadelphiában.


A Philadelphia Zenekar (fotó: Jessica Griffin)

F: Amint említette, mostanában gyakoribbak a vezetőváltások. Ön épp tíz éve koncertmester, nemrég már a harmadik zenei igazgatóval kezdett dolgozni. A zenekar munkájában mit jelent ez a tendencia?

DK: A vezetők valóban gyakrabban cserélődnek, de bizonyos értelemben nagyon lassan történnek változások egy olyan régi együttes, mint a Philadelphia Zenekar életében. Rendkívül sokra tartom, hogy nincs kapkodás, folyamatosan azzal foglalkozunk, amihez a legjobban értünk: egy 105 tagú, fantasztikus zenészekből álló zenekarral játszunk remek zeneműveket.

F: A legfrissebb változás szeptemberben történt, amikor Christoph Eschenbachtól Charles Dutoit vette át az irányítást. A turnén azonban újra a korábbi igazgató dirigál…

DK: Bár hivatalosan tavaly volt az utolsó éve velünk, nem érezzük úgy, hogy távozott volna. Megszoktuk ezt a kivételes karmestert. A turnét előkészítő kéthetes koncertsorozat óta ismét vele dolgozunk - olyan, mintha meg sem szakadt volna a közös munka. Úgy érezzük, ez az utolsó igazi nagy közös dobás Eschenbachhal, most érünk egy korszak végéhez. Nem is lehetne szebben búcsúzni, mint egy koncertsorozattal Európa nagyvárosaiban.

(2009. február 12. 19:30 Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) – A Philadelphia Zenekar hangversenye; km.: Leonidasz Kavakosz (hegedű), vez.: Christoph Eschenbach; Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84; Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47, Schubert: IX. (”Nagy” C-dúr) szimfónia, D. 944)