Gyöngyi

Szent zene, szent idő

2009.04.03. 00:00

Programkereső

Mióta vallás létezik, szent zene is létezik. Minden kornak megvoltak a maga művészei, akik hivatásukként tekintették a templomi zene felvirágoztatását, jobbá tételét. Egyházzenei reformok sorozata érlelte, szabályozta a liturgiában elhangzó muzsikát, ami ha alapvető jellegét nem is, de arculatát gyakran megváltoztatta.

Pablo Crivellaro

A zene szépsége időnként megzavarta a szent elődöket, Augustinus (Szent Ágoston) például Vallomásaiban leírta, hogy bűntudatot érzett, ha a szép dallam elvonta figyelmét a szent szövegről. Koronként változott az igény a liturgikus zenét illetően, egy azonban megmaradt: a szent zene minden korban annak legfontosabb, legújabb zenei vívmányait olvasztotta magába, ezzel is hirdetve Isten dicsőségét.

A katolikus egyház központja Róma, ami különösen magas szintű egyházzenei múlttal rendelkezik. Nem szűkölködtek nagy mesterekben, kik előtt több száz év távlatából is fejet hajt az utókor. Paolo Crivellaro orgonaestjén két Rómában keletkezett mű hangzik el, egy 17. és egy 19. századi remekmű. Mindkettő liturgikus keretek közé született azzal a szent céllal, hogy tökéletesebb, tisztább muzsika szólalhasson meg a templomokban. Közel 250 év választja el egymástól Girolamo Frescobaldi és Liszt Ferenc megszólaló kompozícióit, melyek bemutatása által azt is nyomon követhetjük, mily nagy változáson ment keresztül az egyházzene ez idő alatt.

A katolikus liturgia csúcspontját a Mise alkotja. Girolamo Frescobaldi (1583–1643) tehetsége folytán élete leghosszabb szolgálatát a katolikus egyházzene egyik fellegvárában, a római Szent Péter-bazilika orgonistájaként tölthette. Munkássága ugyanolyan korszakalkotó az itáliai hangszeres zenében, mint Monteverdié a vokális és színpadi zenében. A liturgikus orgonajáték rendkívül sokat tökéletesedett Frescobaldi által. Egyaránt messze híressé vált harmóniakezelésével disszonanciái, kromatikái, enharmonikus váltásai már szinte megkívánták a maihoz hasonló egyenlő temperálást. Pártolta a szabad, a metrumnak nem szigorúan alárendelt előadásmódot és az ízléses tempóválasztást. Munkássága nem csak a kora barokk katolikus egyházzene csúcsát jelentette, hanem összekötő kapocs is volt egyben Itália és a híres Észak-német billentyűs muzsika között. Tanítványa, Johann Jakob Froberger közvetítésével művészete eljutott egészen Johann Sebastian Bachig, kinek könyvtárában becses helyet foglalt el Frescobaldi több szerzeménye. 1635-ben jelent meg Fiori musicali címmel az itáliai mester orgonadarabjainak az a gyűjteménye, melyet liturgikus használatra szánt és orgonamisék formájába rendezett. A koncerten elhangzó Messa della Madonna (Cum jubilo) a gyűjtemény második kötetében található. Frescobaldi a Mise tételeihez tartozó gregorián dallamokat dolgozott fel, bizonyos részekhez szóló orgonatételek társulnak: toccaták a színeváltozás után, ricercarok a Credo után és canzonák az olvasmányok után.

 

A Szent Efrém Bizánci Férfikar és a Schola Cantorum Budapestiensis
 

A kor szokásai szerint az előadáson az orgona és a gregorián ének egymást váltogatják. A belső tér adta többkórusosság szinte természetes volt a 17. századi olasz egyházi zenében. Ezt idézi meg Paolo Crivellaro hangversenyén a térbeli elhelyezés: az orgonista a karzaton fog játszani, a kórus pedig több csoportban a harmadik emeleti karzaton és a zengőkamrákban helyezkedik majd el. A 21. századi technikát kiaknázva fényhatások és színpadi kivetítő segítségével egy 16. századi itáliai katedrális hangulata is megelevenedik majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Liszt Ferenc (1811–1886) különösen fogékony volt a miszticizmusra, maga is mély vallásos életet élt. 1861-től haláláig élete egyik meghatározó színtere volt Róma. Módjában állt tanulmányozni évszázadok egyházi muzsikáját, bejáratos volt a Vatikánba is. Hamar felismerte művészetének azon hivatását, hogy értékes egyházzenével gyarapítsa a liturgikus zenét. Mint zeneszerző nem csak felfedezte a régi liturgiák zenei kincseit, hanem ötvözte azokat saját zenei stílusával.

Kései alkotói korszakának egyik értékes gyöngyszeme a Via Crucis, melynek első vázlatait 1866-ban, "Monte Mario Juin 1866" keltezéssel vetett papírra. A részletesebb vázlatok a Róma melletti Tivoli városkában található Villa d'Estében kerültek lejegyzésre, a végső forma több átdolgozás után Budapesten, 1879. február 26-án készült el. Liszt ekkor már túl volt forradalmi, monumentális, csillogó, virtuóz korszakán. Öregkori műveiben egyszerűségre, letisztultságra, koncentrált zenei szerveződésekre törekedett. A kereszt útja is rövid tételekből álló ciklus, zenéje a lehető legegyszerűbb, mentes minden külsőségtől, csillogástól és virtuozitástól. A Via Crucis előadói apparátusa kicsi, így szerényebb zenei adottságokkal rendelkező gyülekezetek is előadhatják azt. A kórust, amire nem hárul nehéz fúgák sorozata, orgona, harmónium vagy négykezes zongora kíséri. A variációk sorát gazdagítja, hogy hangszereken ének nélkül is előadható. A szólisták feladatai hasonlóan egyszerűek, inkább mély zeneiség, s nem az embert próbáló zenei bravúr a követelmény.

A mű szövegét Liszt kedvese és patrónusa, Carolyne Wittgenstein hercegnő válogatta bibliai, himnusz- és koráltextusokat felhasználva. Nemcsak szöveg, hanem a dallam is átvett helyenként, amelyek mégis szerves részévé váltak a kompozíciónak. A 14 stáció egy részéhez nem tartozik szöveg, tiszta hangszeres zene. A lélektani folyamatok így még erőteljesebben átélhetők, hiszen amint szóval már nem lehet elmondani, ott válik a zene igazán beszédessé. Liszt Via Crucisának története gyakran a tekintetek találkozásában zajlik, melyet a szerző zenei pillanatokként rögzít: Cyrenei Simon átveszi Jézustól a keresztet, Veronika kendőjével törli le a Megváltó verejtékező arcát, végig jelen van Mária, ki végig nézi fia kálváriáját, halálát. A szenvedésnek igen nagy mélységei tárulnak fel e sorozatban a húsvéti diadal előtt.

Hatással volt Lisztre a mű komponálása közben Johann Friedrich Overbeck német festőművész acélmetszet sorozata is, amely a keresztút 14 stációjának jeleneteit ábrázolja. A liturgikus célra készült mű szuggesztív hangvételével hangversenyteremben is felemelő élményt nyújt, melyhez a koncert alatt keresztúti stációk vetített képei is hozzásegítik a hallgatót.

Paolo Crivellaro a berlini Universität der Künste orgonaprofesszora. Koncertező orgonaművész, gyakori vendége zenei fesztiváloknak, nemzetközi orgonaversenyeknek. Koncertjein gyakran hangzanak el művek az általa oly igen csodált kora barokk mesterektől, mint Jakob Froberger, Kaspar Kerll, Georg Muffat és Girolamo Frescobaldi. Elmélyült kutatóként, tanulmányok írásával is jelen van a zenei életben. Liszt Ferenc orgonaműveinek hiteles tolmácsolója, így április koncertje méltán nagy érdeklődésre tarthat számot.

(2009. április 10. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - "Via Crucis" – Paolo Crivellaro orgonaestje, Frescobaldi: Messa della Madonna (Cum jubilo), Liszt: Via Crucis, km.: Rajk Judit, Laborfalvi Soós Béla, Cser Péter (ének), Schola Cantorum Budapestiensis, Szent Efrém Bizánci Férfikar (műv. vez.: Mezei János, Bubnó Tamás), vez.: Bubnó Tamás)