Gyöngyi

A hét portréja: Sándor Frigyes

2009.04.20. 00:00

Programkereső

A legendás hegedűs és karmester nevét szinte mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a Hegedűiskola borítójáról vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar kapcsán. A legszerencsésebbek azonban kamaraóráin tanulhattak tőle, s leshették el a szakma fortélyait.
26434188-7a4e-437f-a709-7121375deb20

Sándor Frigyes hegedűművész, hegedűpedagógus, karmester, főiskolai tanár Budapesten született 1905. április 24-én és ugyanitt hunyt el 1979. június 1-jén. Sándor Ádám és Sándor Renée zongoraművészek öccse volt. Felesége Dénes Vera gordonkaművész volt. A Zeneművészeti Főiskolán Mambriny Gyulánál és Waldbauer Imrénél tanult, 1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymesterként, majd 1933-tól segédkarmesterként tevékenykedett. Az aktív hangszerjátékról karbántalmai miatt fokozatosan le kellett mondania.

A harmincas évek derekán már elismert karmesterként számos együttest (például a Magyar Női Kamarazenekart) dirigált. Elsősorban a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint századunk magyar muzsikájának bemutatását szorgalmazta, többek között Kadosa Pál, Molnár Antal, Sugár Rezső, Szervánszky Endre műveit. Hazánkban elsőként adta elő Bartók 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját.

1945 után a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában és a Nemzeti Zenedében hegedűt és kamarazenét tanított. 1949-ben Járdányi Pál, Rényi Albert és Szervánszky Endre közreműködésével ötkötetes Hegedűiskolát adott közre, amelyben a kodályi, és a népdalon alapuló pentaton melodika játékmódját elsőnek publikálta az alapfokú oktatás számára. Ugyanebben az évben az újonnan megalakult Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatójává nevezték ki. Karmesteri tevékenységét ez idő tájt sem hagyta abba; az intézmény ének- és zenekarával számos produkciót adott elő. 1958 és 1975 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanított kamarazenét.

1963-ban szervezte meg tanítványaiból a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek haláláig művészeti vezetője maradt. 1951-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérmének arany fokozatával, 1955-ben a Munka-érdemrenddel tüntették ki.